Energiapóráz

Így lett a régebben említésre sem méltó víz- és csatornaszámlából és az alig észrevehető villanyszámlából egy hétköznapi család számára éppen csak hogy kifizethető tétel. Hogy egy-egy lakótelepi lakás az átlagnyugdíjjal vetekedő távfűtésszámlájáról már ne is beszéljünk....

A Horn-kormány alatt indult és egészen a Bajnai-kabinet bukásáig tartó közmű-privatizáció tapasztalata cáfolhatatlan bizonyítékot adott, hogy a multik semmivel sem nyújtanak jobb szolgáltatást, mint a korábbi állami vállalat, ellenben azt jóval drágábban teszik.

Kiderült az is, hogy aki a lakossági piacon egyszer pozíciót szerzett, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Onnantól a szolgáltatási díjak emelésének kizárólag valamiféle, csak a multicégek boszorkánykonyháiban ismert pszichológiai doktrína szab határt, amit leginkább az orrba vágás képleteként lehetne meghatározni. Azaz pontosan akkora legyen a számla, hogy a többség még valahogy ki tudja pengetni. Mégiscsak rosszul néz ki egy vérző orrú területi igazgató meg a kiégett ügyfélszolgálat. Valószínűleg a fényes Párizsból a barátságtalan budapesti irodába érkező multihelytartót is azzal bocsátja útjára a főnöke, hogy „még egyszer mondom, Lütyő barátom, nagyon figyelj a birkaindexre”.

Egy patrióta, a nemzetéért valamit is tenni akaró kormány tehát azon igyekszik, hogy ezektől a kötelékektől megszabadítsa a választóit és helyreállítsa a régi rendet, amikor a közmű valóban a köz tulajdonában volt. Érje el továbbá, hogy a szolgáltatási díj valamiféle korrelációt mutasson a valóságos költségekkel.

A Fővárosi Közgyűlés kormánypárti többsége tegnap nagy lépést tett a szabadság kapuja felé. A Fővárosi Vízművek reprivatizációjával leakasztotta választói nyakából a pórázok egyikét. Ezentúl nem Nicolas Sarkozynél, Angela Merkelnél vagy a Kereskedelmi Világszervezetnél kell panaszkodnunk, ha sokalljuk a húszezer forintos vízszámlát, hanem elég lesz csúnyán néznünk képviselőinkre. Mégiscsak elérhetőbbek ők, mint a kinti topmenedzserek, és talán az is fontos nekik, hogy legközelebb is kiérdemlik-e majd a voksunkat vagy sem (ami viszont a Kereskedelmi Világszervezetet a legkevésbé sem érdekli).

Sok külső és belső gonddal kell ma megküzdeni, és a polgári kormányzás is hozott néhány (khmm) nem várt meglepetést, de azért a tegnapi döntés jelzi, ki kicsoda ebben az országban. Ne feledjük Bajnai Gordon remek teljesítményét, amikor 2009 októberében arra használta fel a Nicolas Sarkozy államfőnél tett látogatását, hogy a fővárosi vízmű-privatizációban is érintett francia Suez érdekében bemártsa Páva Zsoltot, Pécs jobboldali polgármesterét. Emlékezetes, Páva bűne az volt, hogy megelégelte a drága és sokat bírált szolgáltatást, és egy huszáros lépéssel visszaszerezte a városi vízmű irányítását. Bajnai akkor odáig ment, hogy a Suez vezetőinek személyes közbenjárását is felajánlotta a magyar választók és Pécs polgármestere ellenében. A maga szempontjából persze nem tett semmi rendkívülit, csak folytatta a nagy elődök hagyományát. Hogy ne hánytorgassuk fel unos-untalan a diktatúrabeli kollaborációt, emlékezzünk csak a paksi atomerőművet meg a fél országot a franciáknak kiárusító Medgyessy Péterre vagy a balliberális kormányok többi francia–orosz–német lobbistájára (a hely még a jól ismert, nagy ügyek felsorolására sem lenne elég.)

Budapest jobboldali vezetése ugyanakkor hálátlan lépést tett: a főváros nagy pénzügyi problémái ellenére a jövőbe fektetett be. Az önkormányzat büdzséjéből 15,1 milliárd forintot vesz most ki, hogy a következő tíz évben ne kelljen 49 milliárd forintot (!) fizetni a francia-német konzorcium parádés közreműködéséért Budapest ivóvízellátásában. Ez az, amire a balliberálisok sosem voltak képesek, és nagy kérdés, hogy a választók megértik-e: ma azért nélkülözünk, hogy öt-tíz év múlva jobb legyen.

Ám a ciklus végén csak akkor vághatjuk a mafla, mocsárlecsapolós pannon puma arcába, hogy „rosszul tudod, haver, az állam igenis lehet jó gazda”, ha a visszaszerzett vagyontárgyak valóban jó kezekbe kerülnek. Ha a közvagyonból nem csipegethetnek a múlt oligarchái, és nem fedik el többé a gazdálkodás közérdekű adatait az üzleti és a banktitok hamis hivatkozásával.