Egy vérbeli konzervatív amazon

2008-ban ilyen emlékezetes figurának bizonyult az alelnöki posztra aspiráló republikánus Sarah Palin, vagyis a konzervatív, Biblia-övezeti Amerika dögös válasza a liberális eltévelyedésre. Március 10-én sugározta az HBO azt a dokudrámát, amelynek középpontjában a szépségkirálynőből lett konzervatív ikon áll.

A Game Change címet viselő alkotás főszerepét a tehetségét számos emlékezetes filmben (]]>A nagy Lebowski]]>, ]]>Az órák]]>, ]]>I’m Not There – Bob Dylan életei]]>) bizonyító ]]>Julianne Moore]]> játssza. A vásznon meggyőző a hasonlóság közte és az alaszkai politikusnő között, de a való életben nem sok közös pontot találni az életutakban.

Moore az abortusz legalizálásáért küzdő pro-choice mozgalom támogatója, valamint anyagilag is támogatta a demokrata elnökjelölt, John Kerry 2002-es kampányát. Filmszerepei között is találni nem egyet, ami távol áll a Palin által képviselt értékvilágtól. Az órák című felkavaró filmdrámában a családját otthagyó, a leszbikus hajlamaival küzdő anyaként láthatta a közönség, A nagy Lebowskiban pedig szabados életvitelű festőművészt alakított. De például a ]]>Távol a mennyországtól]]> című filmben is olyan háziasszonyt formált meg, akit titkos vágyak vezérelnek.

Egyvalami azonban mindenképpen közös a két nőben: pályájuk kezdetén mindketten vonzó külsejükkel érvényesültek. Moore számára nem szokványos – skót édesanyjától örökölt – vonásai bizonyultak megfelelő belépőnek a filmsorozatok, majd a filmek világába, Palin pedig szépségkirálynő-versenyen mutatta meg bájait: a Miss Alaska címért folytatott küzdelemben a harmadik helyig jutott 1984-ben.

Julianne Moore konzervatív csodafegyverként

A film rendezője ]]>Jay Roach]]>, aki eddig olyan „komoly” filmekkel bizonyított, mint az Austin Powers vagy az Apádra ütök. Forrásként két újságíró, John Heilemann és Mark Halperin könyvére támaszkodott, amely a 2008-as választási kampány republikánus kulisszái mögé kalauzolja olvasóit. Az akkori idők egyik legérdekesebb politikai személyisége kétségkívül Palin volt, aki szinte a semmiből bukkant elő, hiszen csak 2006-ban lett Alaszka kormányzója, és akit a kampányban – a film tanúsága szerint – amolyan csaliként dobtak be az új szavazók megnyerésére.

Palin előszeretettel pózolt az anya és a kívülről jött egyszerű ember szerepében többek között. A filmben az egyik rajongó például azzal magyarázza rokonszenvét az alelnökjelölt irányába, hogy az asszony olyan közvetlenséggel beszélt hozzá, mint még politikus soha. Kollégája, a kampányért felelős Steve Schmidt (a filmben Woody Harrelson játssza) az amerikai politika történetének legnagyobb színésznőjének nevezte Palint.

Ugyanakkor a politikusnő számtalan vicc célpontjává is vált – sokak szerint nem véletlenül. Gyakran felrótták a tárgyi tudása terén mutatkozó fehér foltokat – egyszer például rácsodálkozott arra, hogy két Korea is létezik –, illetve azt, hogy sokszor nem tudott különbséget tenni valóság és fikció között. A film azonban annak ellenére sem lett vitriolos paródia, hogy producere a vállaltan demokrata színész, Tom Hanks. Roger Ebert például, aki az egyik legismertebb amerikai filmkritikus, arról számolt be a film kapcsán, hogy meglepő módon együtt érzett az elnökjelölt McCainnel (a filmben Ed Harris alakítja) és a mögötte álló Palinnel. Sőt, maga Moore is arról beszélt egy interjúban, hogy közös vonásokat is felfedezett közte és az általa megformált politikus között. ]]>Elmesélte]]> azt is, hogy mindent megtett, amit csak lehetett, hogy minél közelebb kerüljön Palin személyiségéhez – például a Youtube-on megnézte az összes palines videót –, erre ráadásul mindösszesen két hónap állt rendelkezésére. A New York Times kritikusa ]]>méltatta]]> Moore kifinomult játékát, valamint azt, hogy szigorúan, de nem tiszteletlenül formálta meg az ellentmondásos karaktert.

Palin emléke nem kopik meg egykönnyen. Felbukkan például az űrből támadó nácikkal riogató ]]>Iron Sky]]> című sajátos műfajú filmben is, mint nem túl intelligens jövőbeli elnöknő. Az HBO műsorán most feltűnő film egyébként nem csak Palin személyére van kihegyezve: az amerikai politikai kampányok sötét oldaláról is van – nem éppen hízelgő – mondanivalója.

McCain és Palin egyébként kifejezésre juttatták: semmi szín alatt nem nézik meg a filmet, és a híveiket is erre buzdítják.

mno.hu - Szathmáry István Pál