- 0
Hogy is mondta Bástya elvtárs A tanúban? Szerénység, Virág, szerénység!
Az elmúlt öt hónap alatt az orosz–ukrán háború és annak következményei alapjaiban forgatták fel az életünket. Szankciós csomagok, elszabaduló infláció, energiaválság. Közben pedig a szó valódi és átvitt értelmében is frontország lettünk. A hazánkat folyamatosan érő támadásoknak egyik kevésbé látványos, de annál fontosabb területéről viszonylag kevés szó esett a magyar sajtóban.
Néhány héttel ezelőtt az egyik balliberális hírportál szerint az amerikai külügyminisztérium Közép- és Kelet-Európáért felelős helyettes államtitkára azt kérte a magyar kormánytól, hogy utasítsunk ki minél több kémkedéssel gyanúsítható orosz diplomatát. A kérés egy szuverén, jogállamként működő ország esetében már önmagában is pikáns. Sőt felháborító. Először is nézzük a dolog jogi oldalát! Kém vagy ellenséges hírszerző nem attól lesz valaki, hogy rámutatunk. Még akkor sem, ha a diplomata beosztásából, előéletének bizonyos momentumaiból joggal lehet feltételezni, hogy az alapfeladatain túlmenően egyéb munkát is végez a fogadó ország területén. Egy diplomata akkor válik hírszerzővé, ha az arra illetékes elhárítószolgálat a rendelkezésére álló erők és eszközök jogszerű felhasználásával hitelt érdemlően bebizonyítja az illető illegális tevékenységét. Ezt követően ki lehet, sőt a legtöbb esetben ki kell utasítani a lebukott diplomatát. Ezzel lehet ugyanis megszakítani az ország biztonságára veszélyt jelentő tevékenységét. Ezt követően pedig illik tájékoztatni a szövetséges partnerszolgálatokat, hogy a kormányaik eldönthessék, fogadják-e a lebukott ügynököt, amennyiben később náluk próbálkoznak az akkreditálásával. Ez a dolgok menete a szakma szabályai szerint.
Az elmúlt hónapok során az unió legtöbb országa között egy sajátos verseny bontakozott ki. Aminek kiírása így szólt: Ki tud vagy ki mer több orosz diplomatát kiutasítani kémtevékenység gyanújára hivatkozva? Az nyert, aki a legtöbbet és a leggyorsabban küldte haza. A politikusok pedig azzal a jóleső nyugalommal dőltek hátra, hogy most aztán jól kibabráltak az orosz titkosszolgálatokkal. Sőt leginkább magával Vlagyimir Putyinnal, elvégre ő ebből a világból érkezett és lett Oroszország első embere. Az orosz titkosszolgálatokra mért csapás sikerét pedig maga a legendás brit titkosszolgálat vezetője hitelesítette. Richard Moore, az MI6 első embere elmondta, hogy a háború kitörése óta Nyugat-Európából csaknem négyszáz orosz diplomatát utasítottak ki. Szerinte ezzel nagyjából megfeleződött az orosz kémtevékenység a kontinensen.
Gyorsan szögezzük le, hogyha ez ilyen egyszerű lenne, akkor egyáltalán nem lenne szükség elhárítószolgálatokra. Elvégre éppen elég lenne időről időre kiutasítani a velünk szemben álló ország diplomatáinak egy részét. Ha ezt időközönként megtennék a politikusok, akkor az ellenséges hírszerzés problémája meg lenne oldva. Hát nem. A britek egyébként az elmúlt öt hónapban egyetlen orosz diplomatát sem utasítottak ki. Hogy miért? Moore szerint azért, mert ők 2018-ban majdnem két tucat oroszt küldtek haza a Szergej Szkripal és lánya elleni novicsokos támadással összefüggésben. Azóta pedig állítólag nem tapasztaltak orosz kémtevékenységet Nagy-Britanniában a diplomaták részéről. No persze. Javaslom, hogy vegyük ezt a kérdést kicsit komolyabban, már csak a James Bond iránti tiszteletből is. A legendás brit ügynök hányszor dolgozott valamelyik külföldi nagykövetségükön? Egyszer sem. Fedővállalkozások, hamis papírok, rejtett bankszámlák segítségével győzi le rendszeresen a gonoszokat. De a malíciát félretéve ez a történet sokkal komolyabb annál, mint hogy néhány kiutasítással el lehetne intézni. Napjainkban az igazi fenyegetést már nem a klasszikus diplomáciai fedéssel működő hírszerzés jelenti. Főleg azért nem, mert a terrorszervezetek, gazdasági érdekcsoportok a titkosszolgálati jellemzőkkel bíró tevékenységüket a legtöbbször nem tudják diplomáciai fedéssel legalizálni. A profi titkosszolgálatoknak pedig ennél már sokkal szélesebb a repertoárjuk. 2010-ben az FBI hosszú évek felderítőmunkáját követően vett őrizetbe tíz embert, akik az orosz hírszerzés fedett ügynökei voltak. Újságírók, kutatók, kereskedők, pénzügyi tanácsadók és ingatlanközvetítők, akik Nyugat-Európából, Dél-Amerikából és Kanadából érkeztek az Egyesült Államokba. A fedésük nagyon sokáig hibátlanul működött, tökéletesen beilleszkedtek az amerikai társadalomba. Még véletlenül se vették fel a kapcsolatot orosz diplomatákkal.
Egy szó mint száz, az ellenséges hírszerzés elleni fellépéshez nem elég a politikusok rendíthetetlen önbizalma. Sajnos a kémeket felfedő varázspálca még nem létezik. Ahogy a bevezetett szankciók jó része is alig, vagy egyáltalán nem hatásos rövid távon a megregulázásukra, úgy az orosz diplomaták tömeges kiutasítása sem orvosolja a biztonsági fenyegetést. Ezzel maximum a hétköznapi hírfogyasztók félelmeit lehet elaltatni.
De nézzük ennek a történetnek a másik oldalát! Zelenszkij elnök 2019-es beiktatása után Ivan Bakanovot nevezte ki az Ukrán Biztonsági Szolgálat élére, akiről azt érdemes tudni, hogy az elnök gyerekkori jó barátja, választási kampányának vezetője és üzleti partnere is volt. Már akkor bírálták a kinevezését a sajtóban, hogy alkalmatlan a feladatra. Most, a háború kitörésekor derült ki, hogy a bizalom valóban kevés volt. Zelenszkij soron kívül felmentette, miután kiderült, hogy a szolgálat több vezetője külföldre szökött, mások pedig az oroszokhoz dezertáltak. Jelenleg folyik a beépült, beépített orosz ügynökök keresése mind a szolgálaton belül, mind az egész államigazgatásban.
Ez a háború mutatja meg mindannyiunknak, hogy milyen bonyolult, összetett világban élünk, amelynek megértéséhez nem elég néhány kattintás az interneten. Aki elhiszi, hogy a XXI. századi technika mindenre kész és könnyen fogyasztható megoldást kínál, az bukásra van ítélve. Hogy is mondta Bástya elvtárs A tanúban? Szerénység, Virág, szerénység!
Horváth József
A szerző az Alapjogokért Központ nemzetbiztonsági tanácsadója
