Antónia, a tekintetes

Szellő Pistával együtt dolgoztam anno, rosszat nem mondhatok róla, jobbakat annál inkább. István tulajdonképpen normális fazon. Pont.

Na, de itt ez a kis vicces, politikailag icipicit motivált elszólás, ugye. Hogy tudniillik Erős Antóniának a következőt mondta a híradó lezárásaként:

Tekintetes asszonnyal búcsúzunk mára innen a székesfővárosból, kisztihand! Este Rábai uram várja önöket!

Tekintetes asszonynak nevezed a műsorvezetőtársat, miközben a megszólítás - hagyományosan - a nemesi származású vagy iskolázott úriasszonyoknak járt ebben az országban, egészen addig, míg a nemesasszonyok és a megszólítások egyidejűleg ki nem koptak végleg. Azért koptak ki, mert felnőtt egy demokratikus álszövegekre tenyésztett, egalitárius társaság, akik a világon mindent, így a rangokat, megszólításokat is felszámolták, ahogyan felszámoltak minden mást is, a ruhaviselettől a népdalokig. Mindent, ami erő és hagyomány volt ebben az országban. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy tekintetes asszonynak jobbára a parasztok nevezték a náluk tanultabb személyeket. Mondjuk, a kocsislegény az ügyvéd feleségét.

Ezt most hadd ne kommentáljam, jó? Miközben ebben az országban sok családban létezik nemesi örökség, fogalmam sincs, hogy Erős Antóniát, aki Szigetváron született Erős Antal tehergépkocsi-vezető és Rab Borbála óvónő gyermekeként, szerencsés-e tekintetes asszonynak nevezni. Szerintem maradjunk az Antóniánál.

Egyrészt, mert jogosnak látszik, másrészt, mert belterjesen demokratikus, harmadrészt pedig azért, mert olyan RTL Klubos. Antónia dolgozó nő. Nem tekintetes.

Amit itt Orbánra gondolva poénkodtok, az valójában a lemészárolt, elüldözött, kiszorított magyar nemesi családok feletti gúnyolódás. Nem vicces: gyalázat. Hajszálpontosan olyan modortalanság, mintha valakit a származása, vallása, bőrszíne miatt cinkelnétek.

Szeretettel üdvözöllek, István!

Szentesi Zöldi László - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>