www.flagmagazin.hu
Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://flagmagazin.hu)

Címlap > Értekezés a lázadásról

dc9cdc1338e1e5be8622b561751dbc25.jpg

Értekezés a lázadásról

2009 április 20. Flag

Szöveg méret

  • 774
Még nincs értékelve

Ha az ember figyelmesen, értő szemmel vizsgálja meg a mostani világunkat, észrevehet bizonyos változásokat. Kicsi, apró, lassú, érdekesnek tűnő változásokat, ám ezek mégis rendkívüli fontossággal bírnak a mindennapi életre nézve.

   Az egyik ilyen csekélység a felnőtté válás korszakának átalakulása. Nevezetesen az, hogy aki ma kamaszodik, az ugyanúgy lázad minden és mindenki ellen, csak éppen ez a rebellió már nem ugyanaz a rebellió. Aki ma különlegesnek akar látszani, ki akar tűnni a tömegből, annak már nem elég a furcsa frizura, a feltűnően kretén viselkedés, az ostobábbnál ostobább világnézetek – és magyarázatok élénk hangoztatása. Jóformán az sem tűnik már fel senkinek, ha valaki bohócruhában, trombitáló, piros orral vonul be egy iskolai órára, miközben cintányérral csattogtatja lépteinek üde ritmusát.

Nem; aki ma ki akar tűnni, annak konzervatívnak kell lennie. Vállalnia kell, hogy elzárkózik mindennemű extravaganciától, hogy nem adja be a derekát a napjainkban szupertrendinek számító “egyéniség vagyok!” maszlagnak. És mindezek mellé még bizony úgy is kell kinéznie, mint egy teljesen hétköznapi, átlagos, normális emberi lény.
Tessék szépen elhinni, hogy ehhez bizony több bátorság és spiritusz kell, mint teszem azt hullasápadtra festve, hollófekete hajjal és ugyanilyen körmökkel, matt részegen azt ordítani egy templom tornya alatt, hogy az élet bizony egy nagy rakás trágyadomb!
Ritkaság, hogy valaki ne akarjon kitűnni. Hiszen mindenki mindenhol azt hallja, hogy ő bizony érték, hogy egyedi, hogy különleges. Csak aztán, mikor derék tizenéves “különlegesünk” hazamegy, és a tükörbe nézve azt látja, hogy ő igazából nem is különleges, valamit tenni fog annak érdekében, hogy mégis azzá váljon. Teszem azt, ha beválik a sok éven át tartó agymosás, esetleg megveszi, kismillió másik sorstársához hasonlóan azt a csodás ruhát, zenét, mobiltelefont, kutyuskát vagy hajfestéket, amitől aztán majd, vágyai szerint kitűnik a tömegből.

Ha az agymosás nem akar működni, akkor maradnak az alternatív lehetőségek; idétlen, összelopkodott viselkedési és öltözködési stílusok, bárgyú és értelmetlen hadakozás a társadalomban megbúvó, titokzatos ellenségekkel, a hagyományok és az értékek dekadens tagadása és látványos lenézése.

 A lázadás lényege a többségtől való elkülönülés, leválás és elszakadás. Egy lázadó az ellen küzd, amit mások elfogadnak és a magukénak éreznek. A harc aránytalan: egyedül a többség ellen, kitéve mindenfajta megaláztatásoknak, a magánynak, a keserű érzésnek, hogy nincs senki, akihez lehetne fordulni tanácsért, segítségért, bátorításért. Ám megvan a maga szépsége is, méghozzá a másság tudata, az egyéniség illúziója, a személyiség diadalának látszata. Ezért az érzésért pedig egy igazi lázadó megadna mindent.
 
Paradox helyzet, de újabban a konzervatívok a lázadók. A régimódi, egyenes gondolkodásúak maradnak magukra a feltűnni vágyók tömegében. Ők azok, akik érthetetlenül viselkednek, akik olyan “furik”, akik minden szünetben egyedül ülnek a leghátsó padban, miközben a többiek vidáman cseverésznek jelentéktelen életük jelentéktelen eseményeiről. Megváltozott a világ.
 
Azonban a lázadók valamiért mindig érdekesek. Akiknek sikerül különbözniük, azokra előbb vagy utóbb kíváncsiak lesznek azok, akiknek nem. Akik feltűnők az egyforma sokadalomban, azok gyakran érdekesebbek a többieknél, hiszen olyan titokzatosak, különlegesek, zavarosak. Egyesek felfigyelnek ám rájuk is.
 
És miután a lázadás állandó, így a mai kor egyetlen lázadóját, a maradit kezdik el másolni. A magányos figura lesz a követendő példa, még ha lassan is, körülményesen is. Idővel majd azok lesznek többen, akik nem vágynak a rivaldafénybe. Mert ez is ugyanolyan lázadás, mint a hupikék haj, a vastag acéllánc, az övre tűzött zsugorított koponya. Ez is harc a többség ellen.
 
S mikor majd az egykori lázadók, a csendes semmilyenek lesznek újra túlsúlyban, idővel majd ismét felbukkannak a béna frizurás, furcsa ruhás, kirívó egyedek. Alig lesznek kezdetben páran, de szándékuknak megfelelően egészen biztos feltűnést fognak kelteni.
 
A kör ezzel bezáródik, újabb kör kezdődik. Ahogy Kosztolányi Dezső mondta: ”semmi új sincs a nap alatt.”
 
 
Sztakó Balázs
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
 
Magyar Menedék

Ajánló