- 0
Akarja Ön, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen? – a kérdésre anno határozott igen volt a válaszom. Összességében ma sem bántam meg, hiszen a másik alternatíva a Balkán. Ám azóta sok víz lefolyt a Dunán, s bizonyos esetekben szkeptikus vagyok a közösség működésével kapcsolatban.
Azzal, hogy sokszor a brüsszeli gigantikus bürokráciagépezet másodrangú polgárrá degradál minket s a hasonló sorsú kelet-európai államokat. S ekképpen tesznek a multinacionális vállalatok is. Utálom, hogy egy német jobb minőségű feldolgozott élelmiszert kap, egy brit profibban összeszerelt autót, egy osztrák pedig olcsóbb és több pluszszolgáltatást a mobil- vagy a televíziós szolgáltatójától. Tudom, egy közösség tagjának lenni nemcsak jogokkal jár, hanem kötelezettséggel is. Ennek ellenére úgy érzem, bizonyos esetekben az Európai Unió túlzottan beleszól az életünkbe.
Ez történt tegnap is: az Európai Bizottság a távközlési szolgáltató cégeket sújtó, tavaly októberben elfogadott különadó eltörlésére szólította fel Magyarországot. Az uniós testület szerint ez az adó ellentétes a távközlési szektorra vonatkozó európai uniós jogszabályokkal, mert a szóban forgó adóból származó bevételeket a központi költségvetés használja fel.
Hogy miért nem értek egyet a tegnapi döntéssel? Mert az ebben a szektorban tevékenykedő cégek busásan megszedték magukat akkor, amikor szaladt a szekér, és ma is van mit a tejbe aprítaniuk. Most az arányos és közös teherviselés érdekében visszaadhatnának valamit a hatalmas profitból.
Ne felejtsük el azt sem, miért döntött tavaly októberben a kormány a válságadók bevezetéséről. Mert ezekkel is javítani akarta és akarja a költségvetés helyzetét. A kormányváltás után sorra hullottak ki a csontvázak a szekrényekből, számos kötelezettségvállalás, ki nem fizetett pénzek terhelték az új kabinet pénztárcáját. A gazdaság pedig nem nagyon akart és akar beindulni.
A tegnap Brüsszelben közzétett verdikt szerint Magyarország azon kötelezettségének teljesítését is elmulasztotta, hogy a felekkel megfelelő módon konzultáljon a terhek megváltoztatásáról. Ebben némi igaza lehet az EU-nak. A kormány sajnos számos esetben valóban nem egyeztet, ami hiba – de erre sok esetben nincs is ideje. Ha baj van – és sajnos az volt, van, és úgy tűnik, lesz is –, versenyt kell futni az idővel.
A tegnapi uniós döntés miatt fájhat a kormány feje. Évente hatvanmilliárd forintot vártak ettől az adótól. A tavalyi adót már beszedték, így azt a jelen állás szerint vissza kellene fizetni. Viszont az idei és jövő évi büdzséből igencsak hiányozna ez a pénz. Budapestnek két hónapja van arra, hogy tájékoztassa a végrehajtó testületet, miként tesz eleget a felszólításnak.
Ha ezt nem lépi meg, az Európai Bizottság az Európai Bíróság elé viheti az ügyet. A magyar kormány szerint pedig nincs ok a változtatásra, és vállalják az erről szóló vitát a bíróság előtt. Abban bízhatunk, hogy politikai és gazdasági lobbicsoportok hívásakor az uniós bíróság leteszi a telefonkagylót.
