Fradista szemmel 7.

Tóth Bence

Nagy igéret. Az utóbbi évek legtehetségesebb Fradi nevelésű játékosa. Ezt senki nem vitatja el tőle. Azt azonban igen, hogy nem volt képes soha egy edzőnél sem húzóemberré válni, sőt még stabil kezdő játékos sem tudott lenni. Voltak nagyszerű megmozdulásai, élményszámba menő góljai, cselei, de a formája egész egyszerűen nem tudott állandósulni. Elférne rajta pár kiló izom az biztos, mert elég törékeny, de amikor határozottan odalép, odateszi magát, nagyon nehéz kizökkenteni a súlypontjából. Lát a pályán, pontos passzokra, indításokra képes. Most a Zalaegerszeg elleni mérkőzésen végig nagyon jól játszott, irányított, gól is szerzett. Détári külön foglakozott vele, elbeszélgettek arról, hogy jó volna, ha idén már ne csak úgy beszéljenek Bencéről, mint az örök ferencvárosi ígéretről, hanem úgy, hogy Tóth Bence a Ferencváros húzóembere, meghatározó játékosa. Gyerünk Bence, csak így tovább!

2001. szeptember 11. - a terror és a gyász napja! Idén már a tizedik évfordulója van a szörnyű tragédiának. 2010. szeptember 11. - az Újpest ellen elszenvedett történelmi 6:0 szintén szomorú évfordulója. A hétvégén a Fradi pont szeptember 11.-én lépett pályára, először Détárival a kispadon...

A stadion környékén a feszültség tapintható volt már a mérkőzés előtt. Elszánt, de lehajtott fejű, izguló, kezeiket tördelő Fradistákkal találkoztam, akik rendre elmondták, hogy bíznak Détáriban, de ez a keret nagyon gyenge, csodát kell tenni, ha .... és itt álljunk meg egy szóra! A ha után mit is kellene mondani valójában: csodát kell tenni, ha bent akar maradni az ország legnépszerűbb és legeredményesebb klubja az élvonalban. Vagy talán, merészebb álmokat szövögessünk és a dobogóra várjuk a mai csapatot?

Az idő választ fog adni a kérdésünkre. De térjünk vissza a Ferencváros- ZTE márkőzés krónikájához, hiszen ez volt az új tréner Détári Lajos bemutatkozása a csapat kispadján. Mindenki feszült figyelemmel várta Dömét, milyen mozdulatokkal, verbális és non-verbális kommunikációval fogja irányítani a megtépázott önbizalmú csapat tagjait. A mérkőzés igazi pikantériáját azonban, az a meglepő történés okozta, hogy időközben a vendég zalaegerszegi csapat kispadját Prukner Tanár Úr foglalta el a válogatott mérkőzések miatti bajnoki szünetben. Prukner valljuk be meg is volt illetődve ettől, már a mérkőzés előtt a kivonulásnál látszott, hogy bizonytalanok a léptei, hiába na - a Ferencváros az még most is a Ferencváros, ha valaki egyszer megérzi ennek a fantasztikus "nagy családnak" a jelentőségét, esszenciáját, akkor egy életen át rabjáva válik.

A mérkőzés eleje a megszokott tapogatózó játék helyett elszánt Fradit és keményen, határozottan, olykor durván védekező Zalaegerszeget hozott. Szabó igyekezett megfogni a mérkőzést és szorta a sárga lapokat. Mind a két csapat görcsösen játszott, hiszen a tabellán elfoglat helyezés és a megszerzett pontszám nem hozhatott felszabadult örömfocit.

Néhány taktikai újdonsággal előrukkolt Détári. Otten fellépett a középpályára, míg hátul a Balog-Csizmadia kettős biztosította a kapunkat, a másik új elem Maróti jobbhátvéd szerepköre. azt kell, hogy mondjam remek húzásnak bizonyúlt mind a két változtatás. Már az első félidőben számos helyzetet dolgoztunk ki, ismét volt kapufa (Oláh), meg nem adott szbaályos gól (Hakola). Volt elképzelés a játékunkban. Ezt hiányoltam eddig. Tudatosan építettünk fel támadásokat, jól hoztuk ki a labdát hátulról - főként Junior jeleskedett ebben a játékelemben, de Balogot és Csizmadiát is dícséret illeti a határozott, ellentmondást nem tűrő védőmunkáért.

Bár a szünetben 0:0 állt az eredményjelző táblán érezhető volt, hogy előbb utóbb meg fog törni az átok, vezetést fogunk szerezni. Így is történt, bár kellet hozzá az is, hogy a vendégek Meyé kiállítása miatt tíz emberre fogyatkoztak. (De emlékezzünk csak vissza arra, hogy ebben a szezonban hányszor játszottunk már emberelőnyben, és nem tudtuk kihasználni az adódó lehetőségeinket.)

Most végre sikererült gólra váltani az emberelőnyünket, gyakorlatilag felőröltük a ZTE védekezését. Tóth Bence nagyszerű beadására Oláh Lóri érkezett mértani pontosságal, megelőzve védőjét. Majd Somália harcossága után Tóth Bence már a második találatunkat is megszerezte. Nem volt kétség megszerezzük ezen a gyászos (szeptember 11.) napon az első bajnoki győzelmünket. Egy játékost emelnék ki, bár többen jó teljesítményt nyújtottak: Tóth Bence nagyszerűen irányított az egész mérkőzésen, gólt szerzett, gólpasszt adott - úgy játszott, ahogy azt várjuk tőle.

Gyenes6 – Maróti5, Csizmadia6, Balog Z.6, Júnior7 – Jovanovic5 (Lisztes6), Otten6, Tóth B.8 – Hakola6 (Rósa6), Oláh6, Somalia6(Pölöskey - )

Az ünneplés visszafogott, de méltóságteljes volt. egymásra talált ismét a csapat és a közönség. Nem kell sok a közönségnek, csak lássa a koncepciót, a hajtást, az akaratot a pályán. Aki a Ferencváros mezét magára ölti annak kutya kötelessége felszántani a pályát, csúszni-mászni a győzelemért! Vasárnap nem kellett csalódni, hiszen a csapat meg tett mindent a három pont megszerzéséért. Ez az alap, de erre lehet csak építkezni. Tovább kell menni ezen az úton, együtt egymást segítve, hiszen csak így léphetünk előre. Hétvégén jön az igazi fokmérő - a veretlen Győr otthonába látogatunk.

Mindent bele srácok! Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs
Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője

Szöveg méret