- 0
Mi ebből a tanulság? Sok.
Ha ön úgy érzi, hogy nem ért semmit, akkor nincs egyedül. Jelen sorok írója sem képes összerakni a mozaikkockákat.
Mert mi az, amit látunk? A világ legerősebb katonai hatalma, az Amerikai Egyesült Államok egyik napról a másikra lerohanta és megszállta Afganisztánt, majd hogy nagyobb legyen a túlerő, felszólította NATO-szövetségeseit, legyünk szívesek részt venni a tálibok által elnyomott afgánok „demokratizálásában”.
Régen kezdődött, 2001 novemberében. Állítólag azért, mert Oszama bin Laden barátja és harcostársa, Omar molla a hetvenhét feleségével valahol az afgán hegyek között rejtőzött. Az USA (és a NATO) lecsapott, a tálibok birodalmát szétbombázták. Érdekes, hogy a főbűnös, Oszama bin Laden eközben Pakisztánban éldegélt, ahol egy kommandó csak tíz évvel később csapott le rá, ám Pakisztán demokratizálása (bombázása) ennek ellenére elmaradt. Omar molla pedig tizenkét évvel később, 2013. április 23-án szintén Pakisztánban halt meg betegség miatt egy kórházban. Hogy akkor mi a fenét kerestek a megszállók az ópium vadregényes hazájában? A történelem nem mindig logikus.
Elröpült húsz év. Az amerikaiak váratlanul kitakarodtak, és kivonult a NATO maradéka is. Feltétel nélkül. A tálibok pedig szép nyugodtan visszafoglalták az egész országot. A fővárost, Kabult is körbezárták, de udvariasan közölték az ott lévő rémült tömeggel, hogy ne aggódjanak, egyelőre nem nyakaznak le senkit. Azzal együtt biztos benne az egész művelt világ, hogy Afganisztánban húszéves kitérő után rövid időn belül helyreáll a húsz évvel ezelőtt kibillentett rend. Megint iszlám emírség, azaz vallási alapú ország lesz, annak minden következményével.
Akkor mi értelme volt a megszállásnak? Semmi. Haszna? Semmi. Hacsak az nem, hogy a tolmácsokat és más kollaboránsokat a megszálló országoknak most sietve be kell fogadniuk, különben azoknak – ismerve az afgán felfogást az árulókat illetően – annyi. Akkor hát: mi az a kérdés, amit eddig senki soha nem tett fel? Talán tegyük fel mi itt közösen a Demokrata hasábjain. Talán eljött az ideje ennek is.
Mi a magyarázata annak, hogy a világ legfejlettebb országai a legfejlettebb haditechnika és hadászati tudomány alkalmazásával egyetlen óráig sem voltak képesek nyugalmat, biztonságot és működő demokráciát teremteni, és mi a magyarázata annak, hogy amikor a megszállók kitakarodtak, akkor a meglehetősen ócska fegyverekkel fölszerelt szabadságharcosok egyik óráról a másikra, diadalmenetben visszafoglalták az egész országot, ha nem az, hogy az afgán nép többsége kezdettől fogva velük tart?
Továbbá. Miért nem kérdezték meg az afgánokat a megszállás előtt, hogy akarnak-e amerikai mintára demokratizálódni? Fontos-e nekik is, hogy a feketék élete számít? Szeretnék-e, hogy az afgán gyerekeket már az óvodában szakállas nőimitátorok tanítsák a szexre? Akarnak-e melegjogokat? És így tovább.
Mindez szerencsére messze van. Afganisztán egyhamar nem lesz képes visszavágni az elszenvedett sérelmekért. Ismerve történelmüket, talán száz év múlva sem lesz ott béke, de az is biztos, hogy akár oroszok, akár amerikaiak, akár más hatalom próbálja majd megszállni őket, nem fog sikerülni, mert az afgán nép nem tűri a szolgaságot.
Mi ebből a tanulság? Sok. A túlerő nem szül igazságot. Egy igazán szabad népet egyetlen órára sem lehet térdre kényszeríteni. És a legfontosabb: amíg a többség lelkében él, az isteni rend legyőzhetetlen. Sapienti sat.
Bencsik András - www.demokrata.hu