- 0
Fény derült a magyar politika egyik legnagyobb titkára:
A Jobbik elnöke szembeköpte azokat, akik politikust, politikai tényezőt csináltak belőle és a pártjából.
Az SZDSZ furcsa halála után sokat vitatkozunk azon, hogy ki lesz a dicső utódpárt, ki viszi tovább a szélsőliberálisok ökörségét – mert örökségnek mégsem lehet nevezni. Az SZDSZ ugyanis egy esszencia, sohasem halhat meg igazán, csak átalakul. Először azt hittem, hogy az LMP-ben vagy a Párbeszédben ölt testet, aztán megjelent a sorkatonai szolgálatból felmentett Momentum, de úgy tűnik, hogy végül a Jobbikban született újra a párt, s immár kijelenthetjük, hogy a Jobbik lett az új SZDSZ.
Történt ugyanis, hogy a Jobbik közösségi oldalán közöltek egy képet, amely kísértetiesen hasonlít egy régi, 2009-es SZDSZ-plakátra. Mit hasonlít? Egy az egyben lemásolták azt, csak „árpádsávosok” helyett „Orbán Magyarországa” lett az új sátáni vízió. Akkoriban az „árpádsávos” kifejezéssel az SZDSZ hungarofóbiájáról tett tanúbizonyságot, egyáltalán nem rejtették véka alá, hogy gyűlölnek mindent, ami magyar (ó, mennyit röhögtünk azon, hogy az SZDSZ a plakátra nem egy derék hajdúböszörményi bőrfejűt, hanem Tito Ortizt, a híres amerikai utcai harcos-küzdősportolót rakta, mert nyilván jobban megfelelt a sztereotípiának).
Értelmezzük hát a bölcs képet:
Orbán Magyarországa egyenlő a „Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz” feliratú pólót, turulmadaras tarsolyt és Nagy-Magyarország-csatos övet viselő férfival – a Jobbik szerint ez nemkívánatos, gyűlöletes, maga a kénköves pokol.
A Jobbik Magyarországa egyenlő Jakab Péter kedélyesen beszélget egy szalmakalapos hölggyel (a Jehova Tanúi is megirigyelnék ezt az idilli pillanatot, csak több vietnámi kisgyerek, pár oroszlán, tigris és antilop hiányzik még ebből a jakabi mennyországból).
Szóval a Jobbik kihirdette az új közellenséget: a fehér, Nagy-Magyarország övcsatú, turulmadaras tarsolyú férfit – és ezzel Niedermüller Péterrel került egy platformra. Különben is nyilvánvaló, hogy az ilyen férfiak miatt rossz hely Magyarország, ők keltenek félelmet a magyar vidékben, ők terrorizálják a Jászságot, galád módon megjelennek fekete trikóban, pillangó-trikolórt villantanak, csoportosan elkövetett garázdaságként eléneklik a Himnuszt, majd tovarobognak, miközben barna eső mossa el motorkerékpár-nyomaikat.
Mindebben az a perverz, hogy a Jobbik szerint az új közellenség a saját régi szavazója. Mert nagyon valószínű, hogy ez a férfi régen a Jobbikra szavazott, akárcsak több százezer társa.
Ha Jakab Péter tisztességes politikus volna, nyilvánosan bocsánatot kérne ettől a férfitól. Megkövetné ezt az új, sátáni árpádsávost, hisz többek között neki köszönheti, hogy manapság az új SZDSZ pártelnökeként tetszeleghet.
Ha nincsenek ezek a „bunkó” tarsolyos, nagy-magyarországos szavazók, akkor a Jobbik sohasem jut be a parlamentbe, akkor Jakab Péter sohasem gazdagszik meg, és a legvadabb álmaiban sem merné megkívánni a Pick párizsit.
Jakab Péter szembeköpte azokat, akik politikust, politikai tényezőt csináltak belőle és a pártjából.
És ezek szerint cikinek tartja a turulmadaras tarsolylemezt, már csak kesztyűs kézzel nyúlna egy Nagy-Magyarországot ábrázoló övcsathoz. Ennyire undorodik már tőlük?
De legalább fény derült a magyar politika egyik legnagyobb titkára: a 200 001 szabad, demokrata szavazó közül az utolsó egy mindig is Jakab Péter volt.
Pataki Tamás - www.magyarnemzet.hu
