- 0
Nem is akarom kutatni, hogy kik, hogyan radikalizálták azokat a még majdnem gyerekeket, akik Katalóniában gyilkoltak. Inkább azon gondolkodtam, hogy akik az illegális migrációt támogatják, azok a terrorizmust segítik. Akik az NGO-kat (a nem kormányzati szervezeteket) pénzelik, akik áthozzák a bevándorlókat Európába, azok a terroristákat is pénzelik, hiszen az embercsempészek velük is szoros kapcsolatban állnak. Ha valakinek az a terve, hogy káoszt teremtve, illegális migránsok millióit juttassa Európába, az szerintem attól sem riad vissza, hogy akár az Iszlám Államot is pénzelje, amely kulcsszereplője a Líbiából tengerre szálló emberáradatnak.
Azokból a hatalmas összegekből, amelyeket „valaki” eljuttat a bevándorlóknak, hogy kifizessék az embercsempészeket, és a pénzekből, amelyek a különböző civil szervezetekhez folynak be, már ott helyben lehetne segíteni az embereken, ahol élnek, farmok vagy üzemek létrehozásával. Velem senki nem tudja elhitetni, hogy nincstelen afrikaiak és közel-keletiek milliói össze tudnak szedni fejenként nyolc-tízezer eurót az Olaszországig tartó útra. Egy sokkal nagyobb és komplexebb rendszer működhet, mint eddig gyanítottuk. Itt most nemcsak a tengeri útra gondolok, hanem arra a szervezett utaztatásra, amelynek révén emberek százezreit hozzák át a sivatagon Nigériából, Togóból, Szenegálból, Beninből stb.
Ilyen tömegekre nincs a jórészt Volkswagen buszokból álló afrikai tömegközlekedés felkészülve. Magam is sokat utaztam busszal Afrikában, és tudom, hogy a túlzsúfolt, sokszor még szélvédővel sem rendelkező 20-30 éves buszok nem képesek több ezer kilométert megtenni. Nem is beszélve az úton lévők ellátásáról vízzel és élelemmel. Ennyi embert mozgatni komoly logisztikai feladat, amelyre (tapasztalatból beszélek) az afrikaiak nem lennének képesek külső segítség nélkül. Jelentős teherautópark, sofőrök, kiépített megállók a pihenőre, az étkezésre és tankolásra elengedhetetlenek. Érdemes lenne a titkosszolgálatoknak bejárniuk ezt az utat, hogy feltérképezzék az ott tevékenykedő NGO-k munkáját, és felderíteni a pénzfolyamot, amelyből működnek. A Western Unionnál befizetők csak strómanok. Ők is kapják valakiktől a pénzt, amelyet „családsegítés” címén átutalnak afrikai férfiak címére, akik ebből kifizetik a túrát Európáig.
Az Észak-Afrikából érkező migránsok számára sokkal egyszerűbb a helyzet. Főleg Marokkóból már jól kiépített embercsempész-hálózatok hozzák át a nagyrészt bűnözői vagy terroristapályára készülő fiatalokat. Németországban jelenleg egy ezer főt számláló marokkói maffia működik, akik nagy értékű gépkocsik lopására szakosodtak. Legtöbbjük elutasított menedékkérő, akiket már régen ki kellett volna toloncolni, ám érthetetlen (vagy talán mégis érthető) okból még mindig köztünk élnek. A spanyolországi terroristasejt és a finnországi késelő egyaránt marokkói volt, akárcsak a 2004-es madridi vonatrobbantók legtöbbje, akik 191 ember haláláért voltak felelősek. A marokkói, tunéziai és algériai menedékkérőket igazából azonnali hatállyal ki lehetne toloncolni (amerikai mintára), hiszen biztonságos országokból érkeztek, és így semmilyen jogalapjuk nincs a politikai menedékjogra.
Miután az elutasított menedékkérők már segélyre sem jogosultak, a bűnözővé válásuk elkerülhetetlen. Sokan a hosszabb-rövidebb börtöntartózkodás alatt radikalizálódnak. Önjelölt vallási vezetők 2-3 év agymosással képesek öngyilkos merénylőt faragni a fiatal bűnözőkből. Így volt ez most is, a vizsgálat jelenlegi állása szerint. Egy önjelölt vallási vezető vette a szárnyai alá a fiatal marokkóiakat. Az imám már négy évet töltött börtönben kábítószercsempészetért. A börtönben ismerkedett meg egy al-Kaida-taggal, aki éppen 18 éves börtönbüntetését töltötte a 2004-es madridi vonatrobbantásokban való részvétel miatt. A közös börtönévek alatt a kisstílű csempészből gyilkos dzsihadista lett. Ez történt az elmúlt évek európai terrorcselekményeinek végrehajtóival is, mind a börtönben váltak terroristává.
Állítólag két hónap kellett az imámnak, hogy agymosottá tegye a fiatalokat. Én ezt kétlem, ilyen rövid idő alatt még senkiből sem vált radikális iszlamista. Valószínűleg a családi háttér is erősen kötődött a szigorú vallási normákhoz, esetleg marokkói utazásaik alatt fokozatosan radikalizálódtak. Értelemszerűen meg kell vizsgálni, hogy internetes radikalizálódás is szóba jöhetett-e a fiataloknál. Ez is egy egyre jobban terjedő módszere az Iszlám Államnak. Sajnos ebből is kitűnik, hogy másodgenerációs bevándorlók sem hajlandóak beilleszkedni a mi nyugati, demokratikus társadalmi rendszerünkbe. A párhuzamos társadalmak, a bűnözés és a terrorizmus sajnos mind ezt mutatja.
A tragikus finnországi eset pedig az európai hatóságok gyengeségét. A szintén marokkói elkövetőt már hónapok óta ki kellett volna toloncolni, mivel semmilyen jogalapja nem volt politikai menedékjogra vagy védettségre. Ez is egy általános európai jelenség. A berlini karácsonyi merénylő is státus nélkül élt Németországban, hiszen Tunézia biztonságos országnak számít, így neki sem volt sansza a menekültstátus elnyerésére. Csak Németországban jelenleg 220 ezer illegális bevándorló vár kitoloncolásra. Ezt megoldani szinte lehetetlenség, hiszen eldobálják útleveleiket, ismételten hamis adatokat adnak meg a hatóságoknak, fellebbeznek, betegségeket színlelnek, vagy jogvédő NGO-k segítik őket a legalitás mezsgyéjén.
Európa alkalmazkodik: nem azok, akik ideérkeznek, ők követelnek, diktálnak, hódítanak és gyilkolnak minket. Mi mécsest, virágokat és plüssállatkákat rakunk a véres aszfaltra, sírunk, imádkozunk, miközben a nyugati kormányok érdemben nem tesznek semmit polgáraik védelmében. Sőt, minket, magyarokat szapulnak és támadnak, mivel mi megléptük a „politikailag kínos dolgot”, azaz jogi és műszaki határzárral óvjuk az országot. Hány embernek kell még meghalnia, mielőtt az európai kormányok érdemben tesznek valamit a tengeri határokon és kiutasítják a radikális, ránk veszélyes migránsokat? Mi itt, Magyarországon biztonságban vagyunk, ám meddig? Egy radikális iszlamista bármikor elindulhat Brüsszelből, Párizsból, Londonból, hogy itt is pusztítson. Brüsszelben kell kemény döntéseket meghozni a terrorgyanús személyek ellen, európai vagy nemzetállami szinten.
Georg Söttle
A szerző biztonságpolitikai szakértő
