A megbékélés napja

Talán kezet kellene nyújtanunk végre besenyő testvéreinknek, hogy nem haragszunk, amiért bekergettek bennünket a Kárpát-medencébe. (Már ha valóban így történt és nem egy szervezett hon-visszafoglalás történt.)

Talán eljött az ideje, hogy békejobbot nyújtsunk kun testvéreinknek, s kérjük bocsánatukat, mert bár hazát adtunk nekik, mégis a tatár áradat árnyékában elárultuk őket. (Igaz, ők is bocsánatot kérhetnének amiért végigdúlva az országot vonultak ki e szép hazából.)

Talán el kellene mondanunk török barátainknak, hogy mi is egyre nagyobb nosztalgiával emlékezünk a másfélszáz esztendőre, amit itt töltöttek nálunk. 

 

 

Talán a „sógorokkal” is le kellene tisztáznunk, hogy Rákóczi szabadságharcát és ’48-at sem gondoltuk annyira komolyan a Monarchia oszlopos tagjaként. S nincs a szívünkben harag, amiért belerángattak bennünket a Birodalom tagjaként egy vesztes háborúba…

Igen, eljött az ideje a megbékélésnek…

Ám mégis keserű a szánk íze…

Meg kellene békélnünk ’19-el… A dicstelen 133 nappal, a Lenin-fiúkkal, kunbélával és az egész bagázzsal együtt… Talán bocsánatot is kellene kérnünk Horthy fehér lováért és a következő negyedszázad keserédes fejlődéséért…

 

Meg kellene békülnünk a felszabadításért, a Battonya és Nemesmedves között megerőszakolt százezrekért, az elrekvirált karórákért, a „kicsi munkára” hurcolt 800 ezerért…

Talán békének kellene költöznie a szívünkbe, ha ’56-ra gondolunk. Nem a dicsőséges napokra, hanem a kivégzettekre, a kitántorgókra (menekülőkre)… talán meg kellene bocsátanunk és megköszönnünk, hogy mi lehettünk a legvidámabb barakk…

Igen, talán valóban eljött az ideje a megbékélésnek. S elmondhatnánk, hogy nem haragszunk a négy évtizedes ideiglenes itt tartózkodásért, hogy a mi pénzünkből a mi hazánkban bennünket védtek (kitől is?)…

 

 

Igen, talán békejobbot kellene nyújtani az elmúlt két évtized kormányainak… S elmondani , hogy nem haragszunk (talán csak kissé szomorúak vagyunk):

Az MDF-nek, hogy lefeküdt a liberálisoknak és elmaradt a valódi endszerváltás…

A pufajkásoknak, hogy elkótyavetyélték a országot…

A fiatal demokratáknak, hogy négy év alatt elbízták magukat…

A táncos lábúnak, hogy soha nem látott erkölcsi (és anyagi) válságba sodorta az országot…

A fülkeforradalmároknak, hogy nem látnak tovább a kétharmadnál és rossz helyen keresik az ellenséget…

 

Igen, nincs harag a szívünkben. Hiszen a megbékélés napja van…

De miért gyűlölnek bennünket sokkal jobban, mint ahogy mi képesek lennénk bárkit is gyűlölni?

Mert magyarok vagyunk?...

 

Nawesh