- 0
- SZÁZADVÉG KÖNYVEK -
Ismét egy zseniális konzervatív gondolkodóról fújta le a port a Századvég Kiadó. Ezúttal Sir James Fitzjames Stephen brit jogtudós örökérvényű gondolatait ismerheti meg, aki elolvassa az Szabadság, Egyenlőség, Testvériség című kötetét.
A szerző számos jogi témájú könyvet írt, de mind közül a legnagyobb hatású az 1873-ban kiadott Libety, Equality, Fraternity, amely tartalmazza Fitzjames Stephen teljes politikai filozófiáját, annak ellenére, hogy gyakorlatilag a mű John Stuart Millnek A szabadságról (On Liberty, 1859) című munkájára reflektált, szolgált kritikául. Érdekesség, hogy először a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség időszakos kiadványként jelent meg a Pall Mall Gazette-ben 1872 novemberétől 1873 januárjáig, majd kötetbe rendezve csak 1873 márciusában látott napvilágot.
Mai ésszel, mai aggyal, a ma konzervatív emberének is nagyszerű iránymutatásul szolgál ez a hiánypótló kiadás. Köszönet érte.
A kötetet ITT rendelheti meg.
FÜLSZÖVEG:
A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség Stephent a viktoriánus kor legfontosabb konzervatív szerzőjévé tette. Disraeli mondta róla 1881-ben: „Nagyon nagy kár, hogy Stephen bíró, lehetne a jövő Konzervatív Pártja vezetője.” Stephen konzervatív felértékelésének forrása a Mill-kritikája kapcsán kifejtett nézetei: ezek a közéletben divatos jelszavak nem pusztán betarthatatlanok, de a megvalósításukra törekvés okozza a modern kor sajátos gondjait. A modernekre és Millre jellemző a dogmatizmus a politikai-erkölcsi cselekvés terén. Így remélik azt, hogy egy egyszerű jelszó vagy elv alapján a rendezett szabadság problémáját meg lehet oldani. Az utópikus liberális vagy szocialista remények kritikájának sarokköve a kényszer szükséges volta, felszámolhatatlansága melletti érvelése. A kormányzás és törvényhozás realista felfogása a kényszer prudens és erkölcsös használatát jelenti, és mivel nem lehet hatalom- és kényszermentes élet, nem lehet politikamentes élet sem. Érvelése korunkban a Hart–Devlin-vitában kapott nagy hangsúlyt, mivel szerinte az erkölcsi korlátozás indoka nem csupán a közvetlen károkozás lehet, hanem a többség akarata, akinek joga van eldönteni, hogy milyen erkölcsi környezetben kíván élni.
Syrcuse
