- 0
„Jobboldal és baloldal között a voltaképpen egyetlen markáns különbség, amelyből minden más, kevésbé fontos adalék is származik, a következő: a jobboldali (régi) ember realista, a baloldali (új) ember utópista.
A jobboldali nem az eszmék, hanem a valóság kelléktárából válogatja ki azokat az elemeket, amelyek alapján berendezi az életét. Sőt, a jövőjét is. Legyen bár korlátolt, ostoba, szűk látókörű, vagy éppen művelt, okos, széles látókörű, minden jobboldali ember hiszi, hogy a hagyományokat ápolni, nem pedig elvetni kell. Hogy az állam minden egyes ember életének keretet ad, és nem eltörölni, hanem szüntelenül javítgatni kell a közösségi intézményeket.
Minden jobboldali hisz az ember természetességében, a közösségek szerepében, dogmák helyett az életben, forradalom helyett a harmóniában. De ami a legfontosabb: kivétel nélkül minden jobboldali, azaz régi embernek szilárd a jövőképe. Ez a haza, a nemzet, a nyelv és a saját kultúra megőrzésén, továbbörökítésén nyugszik, amelyet új eredményekkel, fejlődéssel, építkezéssel adunk át a jövőnek, de úgy, hogy az egyén és a társadalom régi, kipróbált alapjai is szilárdan kitartsanak súlyos történelmi megpróbáltatások között is.
Ezzel szemben a baloldalinak nincs, nem létezik a valóság alapján berendezett jövőképe. Egyetlen baloldali – beleértve a legokosabbakat és legostobábbakat egyaránt – sem követ mást, mint különféle utópiákat, amennyiben a jövőre gondol. A baloldali számára a társadalmi forradalom, az erőszakos változtatás kényszere jóval erősebb, mint a következmények kiszámítása.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
