- 1
A helyszín ezúttal fontos. Rákosborzasztón, tehát az egyszámjegyű kerületi lakosok számára a világ végén, de közigazgatásilag még Budapesten jelentek meg Barna Andor EU parlamenti képviselőjelölt választási hirdetései. Egy komoly arc néz rám az óriásplakátról és a feje mellé van írva, hogy "Húsz perc alatt a belvárosba".
Innen tudom, ismét jön az EUP szavazás és megint kapjuk a maszlagot a arcunkba. Például ezt a húszperceset. Én a XVII. kerület legszéléről, az említett óriásplakát alól indulva nem szeretnék 20 perc alatt a belvárosban lenni. 45 perc alatt szeretnék ott lenni, de azt minden nap, megbízhatóan, konfliktusmentesen. Ha ezt, ismétlem csupán ezt a háromnegyed órát elintézi nekem a billboardon komorkodó, számomra ismeretlen arc, akkor ígérem, húsz évig a kerületben maradok és nem, hogy húsz éven át rá szavazok, de még kampányolok is őmellette. De addig is, amíg elintézi, kívánom, hogy költözzön szépen haza Brüsszelről és Strasbourgról szóló, repülőutakkal és szállodai szobákkal tarkított rózsaszínű kis álmából, és járjon be velünk együtt reggelente 80-90 percet dugóban állva. Azt reá bízom, hogy ezt a kellemesnek, a nyári napokon egyre kevésbé mondható, másfél órát saját - nem szolgálati - autóban vagy BKV teszi meg, mert a busz is ugyanazon az úton, ugyanabban a dugóban áll.
Miért szeretném ezt? Mert a húsz perc nyilvánvaló teljesíthetetlen ígéret. Ha az illető behúzná az elővárosi vasútvonalakat a belvárosba, akkor sem érnék be húsz perc alatt az ő plakátjától indulva, mert onnan a legközelebbi vasútállomás autóval 10 perc, busszal pedig 15 plusz a várakozás a megállóban. A nyilvánvalóan lehetetlen célkitűzés mögött az áll, hogy ha valakinek majdan lehetősége nyílna is felkeresni őt a belga fővárosban és kérdőre vonná, hogy ugyan már, mikor intézi el, hogy a nyomorult itthon hagyottak kulturáltan közlekedhessenek, akkor somolyogva annyit felelhessen, hogy kedves barátom, ön is tudja, hogy a húsz perc egy szép álom, amiért érdemes küzdeni, de megvalósulni sosem fog. Ám ha a realitások földjén járva negyvenöt percet ígért volna a kampányában, akkor egy esetleges számonkérés alkalmával kukán és a plakáton látható fotónál is szomorúbban nézve kellene elismernie, hogy bizony hazudott. Nem intézett el ő semmit, egyetlen perccel sem rövidült és nem fog rövidülni senki belvárosba jutása. Ő csupán a kényelmes és jól fizető pozíció elnyerésében bízva adta a nevét valami jól hangzó ígérethez.
