- 0
Nagyanyáink a tanyán, falun mindent hasznosítottak, felhasználtak.
A krumplihéj ment a csirkék elé, vagy a komposztba, a kukoricacsutkával lehetett tüzelni, ha maradt főtt étel, a kutya, vagy a cica megette. Bár a macska dolga volt, hogy kergesse az egeret.
A paraszti társadalom logikusan élt. Persze a múlt idő lényeges. Emlékszem, gyerekkorunkban volt egy Centrum-os (nem a levitézlett „középpártra” gondoltam) sárga nejlonszatyrunk, mely tartósnak is bizonyult és édesanyám évekig használta. Ahogy a kis tanyasi boltba menve sem jutott eszünkbe, hogy otthon hagyjuk a táskát.
Mibe is tettük volna a ropogós két kilós kenyeret. (Nem, kedves olvasó, nem a Horn Gyula féle három hatvanas kenyér volt az, én már egy későbbi generáció vagyok, 15 Ft 20 fillér volt egy finom kenyér, melyet hazáig mindig sikerült megcsípni. Érdekes módon a mai fűrészpor kenyereket már nem akarjuk megcsípni...)
A kis tanyasi boltban nem volt műanyag szatyor, melyet ma tucatszámra viszünk haza egy napi bevásárlásból. A kiflit papírzacskóba tették, a kenyeret selyempapírba csomagolták. És ha maradt a kenyérből, megették a disznók...
Egy tanyán nem pazaroltak...
Onnan jutott ez eszembe, hogy olvastam, az olaszok évente és fejenként 27 kg élelmiszert dobnak ki. Olaszországban kb. 59,3 millióan élnek, így ez évente 1 601 100 000 kg azaz 1 601 100 tonna (1,6 millió tonna!!!) élelmiszer.
Rengeteg!
A megvásárolt kenyér és tészta 15%-a végzi a kukában, ahogy a hús 18%-a és a zöldség-gyümölcs 12%-a.
Nem mellesleg tudjuk, hogy 1 kg hús előállítása sok ezer liter vizet igényel, miközben két milliárd ember nem jut megfelelő mennyiségű tiszta ivóvízhez.
Ám két röpke évtized alatt átalakult minden. A cica már nem egerészik a tanyán, hanem macskaeledelt követel. Disznók sincsenek és egyre több a műanyag szemét. A kis bolt is megszűnt, de közel vannak a városi szuper és hipermarketek. S bizony időnként az ételmaradékot is kidobják.
Az olaszok „védelmében” meg elmondhatjuk, hogy bár az 1,6 millió tonna rengeteg élelmiszer, hogy a fejenként 27 kg is soknak tűnik, amely ára kb 500 euró, de ha úgy nézzük, ez heti fél kg...
S az akciós joghurtok bűvöletében heti fél kg kidobott élelmiszer nem is tűnik olyan soknak...
A GDP meg növekszik. Hiszen a lényeg, hogy az élelmiszer alapanyagát megtermelték, szállították, legyártották, szállították, eladták, szállították, tárolták. S hogy a végén elfogyasztották, vagy sem? Mellékes...
Ha 1,6 millió tonna élelmiszerrel kevesebbet kellett volna legyártani, vajon mennyi munkahely szűnne meg csak Olaszországban?
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
