- 0
A 20. századi progresszió mintaállama, a Harmadik Birodalom számos előremutató, korát meghaladó, velejéig progresszív lépéssel és intézkedéssel örvendeztette meg a haladó publikumot rövid, de markáns működése során.
Nemcsak a technológiai innovációra, a magas hozzáadott értékű, tudásintenzív és kiemelkedően fejlett iparára, úttörő tudományos eredményeire gondolok, hanem a korabeli német állam társadalompolitikai értelemben is példát mutatott a retrográd mucsai Európának. A természeti környezet védelmét szolgáló jogi környezet példaértékű volt minden kortárs és mai állam számára, a klerikáris reakció eleminek korabeli marginalizálását még ma sem érte el a progresszív mozgalom. A dohányzásellenes törvények a harmadik birodalomban közel kilencven évvel előzték meg a mai trendeket, és olyan – még ma is sci-fi-nek ható, de üdvözlendő – intézkedések láttak napvilágot, mint az állati jogok deklarálása, amely sajnos azóta is várat magára.
Gondoljunk csak bele, a szerencsétlenül járt Harambe még ma is élne, ha a német birodalom állatpolgáraként láthatta volna meg a napvilágot.
Egyetlen nagy, és talán sosem törlesztett adóssága a Birodalomnak, hogy – sajnálatos módon – a melegek jogainak kiterjesztése nem történt meg. A melegmozgalom jelentős erőnek számított a birodalom korai napjaiban, az LMBTQ-közösség tagjai bátorságot sugárzó Sturm Abteilung (rohamrosztag) körül szervezték meg magukat. A szervezet neve is mutatja, tagjai mennyire elkötelezettek voltak a gyors, kíméletlen, kétségeket nem ismerő progresszió iránt, amely értelemszerűen a melegjogok kiterjesztését, a homoszexuális életvitel elfogadását és a nemi identitás szabad megélését jelentette.
Sajnos, mint oly sokszor, a politika itt is közbeszólt. A kiemelkedő jelentőségű melegjogi harcos – akiről a mai aktivisták is bátran példát vehetnek – Ersnt Röhm ugyanis akkora befolyásra tett szert a korabeli politikai viszonyok között, hogy hatalma megrémítette a birodalmi kancellárt. Adolf Hitler inkább a természet- és állatvédelem, valamit az egészséges életmód ügyére helyezte volna a hangsúlyt. Kettejük politikai leszámolása, amelyből Röhm került ki vesztesen, a Hosszú kések éjszakájaként került be a történelemkönyvekbe.
Szerencsére a történet itt nem ér véget. Pontosan 84 évvel a sajnálatos 1934. június 30-i események után, 2017. június 30-ra a mai német Bundestag megszavazta a melegházasságot. Jó látni, hogy kortárs német vezetés megértette, mit jelent a nagy elődök nyomában járni és merte kijavítani azokat a hibákat, amelyek korrigálása oly sokáig váratott magára németföldön. Szintén jó látni, hogy Németország – vállalva nagyhatalmi szerepét – ismét diktálja a tempót Európa, és különösen az elmaradott közép-európai országok számára.
Ne habozzunk hát, belátva történelmi és földrajzi adottságinkat ne álljunk ellen a haladó nagyhatalom példamutató befolyásának és álljunk végre a győztesek pártjára mi is.
