Mi történik velünk?

A lényeg, hogy ne Tarlós győzzön, mindegy, hogy ki: bárki, akár Karácsony is. De nem Tarlós István veszített, hanem Orbán Viktor. És ő veszített most Jászberényben, meg a többi településen is, ahol időközi választásokat tartottak.

Elébe menve a végkövetkeztetésnek, a Fidesz–KDNP által vezetett jobboldal súlyos válsághoz érkezett. Ez a válság azonban minden nagy cég életében bekövetkezik időszakosan. A Coca-Cola azért tudott máig világcég maradni, mert amikor elérte egy-egy válság, képes volt megérteni annak lényegét, és úgy újulni meg. Ez történik velünk is. Bár vitathatatlan, hogy az Orbán-korszak körülbelül olyan mértékű fellendülést hozott Magyarországnak, amihez mérhető talán csak a XIX. századot lezáró millennium idején volt, mégis tény, hogy a társadalom aggasztóan növekvő része – immár többsége – le akarja zárni ezt a korszakot. Nem tudja, hogy mit szeretne helyette. Csak azt, hogy bármit, ami más.

Megváltozott a világ, új generációk nőttek fel, akik számára az eredmények realitások, akiket nem kápráztat el a lassú, de vitathatatlan fejlődés, akik saját életük minőségét a világszínvonalhoz hasonlítják. Megváltoztak a kommunikáció eszközei is, elég, ha arra gondolunk, hogy az amerikai elnök a Twitter nevű csevegőportált használja fel, hogy a vele ellenséges fősodrú média blokádját áttörve eljuttassa üzeneteit a választókhoz.

Gondolatébresztőül ezért három olyan területen javaslom az eltöprengést, ahol tapasztalataim szerint vagy hibáztunk, vagy mulasztásokat követtünk el: a kommunikáció, a csapatépítés és a társadalom előtti megjelenés területén. Az a kampánystratégia, amely a társadalom – bocsánat a szóért – leghülyébb tagjához igazodik, mondván, hogy még neki is meg kell értenie az üzenetet, ezért egyszavas lesz, és rögeszmésen sulykolják, teljes tévedés: „migránsok”, „rezsicsökkentés”, „al-kal-mat-lan” és társaik… Ezzel szemben a valóság az, hogy a társadalom, ellentétben a tömeggel, intelligens, megérti és még inkább megérzi az idők szavát, és elsődlegesen azt várja a vezetőitől, hogy az idők szavára, a kor legfontosabb üzeneteire reagáljon. Amikor elterjedt a társadalomban 2012 elején, hogy az Európai Unió vezetése talán meg akarja buktatni Orbán Viktort, akkor elég volt csak annyit üzenni, hogy baj van, gyertek, és félmillió ember jelent meg a pesti utcákon végigvonuló békemenetben. A társadalom erősebb része ezzel megvédte mind a miniszterelnököt, mind saját függetlenségét. Pedig nem sulykolt senki semmit ezerszer. Elég volt egyszer mondani.

Csapatépítés. Miért nem lehet a Fidelitasba belépni? Miért nem lehet a Fideszbe belépni? Miért zárt a KDNP? Hol van a polgári köröknek megfelelő mozgalom, ami új erővel, új tehetségekkel tölthetné fel a jobboldalt? Miért nincs távlat a mai tizen-, huszonévesek előtt? És végül a legfontosabb, a társadalom előtti kép. A gazdag emberek, a milliárdosok, a jobboldali nagytőkések bujkálása a nyilvánosság elől. Miért lett tabu belőlük? Pedig nem loptak, ellentétben a baloldali tolvajokkal. Akkor miért lapulnak, mintha loptak volna? És így tovább. Kezdjünk el beszélgetni.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>