A Szapporói csoda után ezúttal elmaradt a Ljubljanai

Sajnos most nem sikerült. Amit annyira vártunk, hogy újra feljusson jégkorong válogatottunk a világ elitjébe, ezúttal csak nagy bravúrral jöhetett volna össze péntek este a házigazda Szlovénia ellen. Ott és ezúttal erre nem volt képes a magyar csapat. Tragédia nem történt, jövőre újra próbálkozunk, reményeink szerint 2011-ben majd mi lehetünk a házigazdák!

A magyar szurkoló fanatikus, optimista és lelkes. Ha rajtuk múlna, minden csapatsportágban mindig a Magyar Himnuszt játszanák el a világversenyek végeztével. Péntek este is a ljubljanai Hala Tivoli lelátóján helyet foglaló mintegy négyezer drukkerből 1500-an a piros-fehér-zöld színekért szorítottak úgy, hogy a hangpárbajban nem maradtak alul a szlovénokkal szemben. Ám – sajnos – a mérkőzések a csarnoknak azon a részén dőlnek el, ahol a sportolók – jelen esetben a jégkorongozók – feszülnek egymásnak. A játéktéren. Játékban pedig ezúttal az ellenfél volt a jobb. Pedig az előjelek alapján ez nem volt feltétlenül így előre elrendelve.

Ha a divízió I – es világbajnokság előtt valakit arról faggattunk volna, hogy vajon mit szólna ahhoz, ha csapatunk négy meccs után mindössze 2 - azaz kettő kapott góllal – és persze négy győzelemmel – áll a tabella élén és ráadásul azt a két gólt is az egy osztállyal lejjebbről érkező Koreától kapjuk – nos, bizony minimum széles mosoly lett volna a válasz. Mégis így történt. Pedig a rutinos, korábban a tengerentúlon is szerepelt kapus, Szuper Levente a vb alatt éppen a Hannover kispadját koptatta a német bajnokság döntőjének meccsei során. Helyettese, a még csupán 22 esztendős Hetényi Zoli – akinek nevét folyamatosan skandálta a magyar szurkolósereg – egészen a sorsdöntő összecsapásig fantasztikusan védett. Sajnos péntek este már a mérkőzés első percében utolérte őt a végzet vagy egész egyszerűen a kapussors. Miután a kapu mögé korcsolyázva kellett elkotornia a korongot, olyan szerencsétlen mozdulatsorba keveredett, hogy nem tudott visszaérni ketrece elé, a délszlávok pedig köszönték szépen a lehetőséget és máris megszakadt a mieink nagy gólmentes sorozata.

Ezt a hátrányt még ki tudta egyenlíteni a rendkívül elszánt, de az addig látottakhoz képest gyengébb napot kifogó koronás címeres alakulat, és ha már a minket – ki tudja miért – nem kedvelő fehérorosz játékvezető elkezdte kiszórni embereinket, hát létszámhátrányból vettük be a hazaiak kapuját.

Sajnos azonban a kiállítások sorozatban jöttek továbbra is, ezeknek úgy kb. a fele volt indokolt és a második periódusban szinte alig voltunk teljes létszámban a jégen, jelesül várható volt, hogy Szlovénia hamarosan ismét betalál. Így is lett, ráadásul egy újabb kettő perces kisbüntetés a záró harmadra is áthúzódott és ebből már kétgólos előnyt szerzett a vetélytárs. Ekkor már érezni lehetett, hogy ezen az estén nem mi jutunk fel, végül az egyre magabiztosabb szlovénok újabb találatával minden nyitott kérdésre választ kaptunk.

4-1 lett tehát a vége ugyanúgy, mint három esztendővel ezelőtt, de most nagyobb a csalódás elvégre a meccs előtt ezúttal nem tűnt akkorának a különbség a hazaiak javára.

A vb-n eddig remekül teljesítő védelem és a kapus teljesítménye is elmaradt a korábbiaktól, támadójátékunk pedig ezúttal akadozott, a tizenöt kapura lövés ezen a szinten nagyon kevés, főleg hogy ebből 11 az első játékrészben ment a szlovénok kapujára.

Persze azoknak a véleményében is nagyon sok az igazság, akik elégedetlenek a játékvezető teljesítményével, hiszen ahogy néhány sorral feljebb már utaltam rá, valóban a kiállítások fele tűnt jogosnak. Ám, akik jártasak a magyar sport berkeiben illetve ismerik sportdiplomáciánk impotenciáját, azok jól tudják; világversenyeken a bíróktól mi bizony kevés jóra számíthatunk. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam.

Ennek ellenére semmiképpen sem szabad temetni ezt a négy mérkőzésen át remeklő magyar csapatot. Sőt inkább további forrásokat kell biztosítani számukra, új és új kihívásokat kell teremteni, és ahogy azt már a szövetség ki is jelentette; pályázni kell a jövő évi világesemény megrendezésére és meg kell próbálni hazai jégen, még nagyobb közönség előtt, igazi hazai hangulatban elérni azt, hogy a tavalyi svájci elit vb-n való szereplés ne egyszeri és megismételhetetlen kalandként kerüljön be a magyar jégkorong történelmébe!

Sportolóink – nemcsak a hokisok – ezen, nemes célok elérésében bizton számíthatnak majd egy új, sport iránt nyitottabb, azt valóban stratégiai ágazatként kezelő kormányzat széleskörű támogatására!

Mert előbb utóbb minden a megfelelő helyére kell, hogy kerüljön!

Válogatottunk eredménysora a ljubljanai divízió I – es jégkorong világbajnokságon:

Magyarország-Koreai Köztársaság 4-2

Magyarország-Lengyelország 6-0

Magyarország-Horvátország 8-0

Magyarország-Nagy-Britannia 2-0

Szlovénia-Magyarország 4-1

Divízió I - es jégkorong világbajnokság, Ljubljana (Szlovénia)
H	csapat	m	gy	hgy	hv	v	g	p
1	Szlovénia	5	4	1	-	-	29-10	14
2	Magyarország	5	4	-	-	1	21-6	12
3	Lengyelország	5	3	-	-	2	15-12	9
4	Nagy-Britannia	5	2	-	1	2	10-10	7
5	Dél-Korea	5	1	-	-	4	13-21	3
6	Horvátország	5	-	-	-	5	4-33	0

Szlovénia jövőre az „A” csoportos világbajnokságon, Horvátország a divízió II. küzdelmeiben szerepelhet.

Juhász Attila

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

Szöveg méret