- 0
Sólyom László, a köztársaság elnöke aláírta a holokauszttagadásról szóló törvényt. Vagyis ezentúl, ha valaki kétségbe vonja a holokauszt tényét, esetleg arról ír, beszél, hangosan gondolkodik, hogy „nem is volt olyan nagy”, ahogy a hivatalos történetírás beállítja (értsd: Nem 6 millió zsidó halt meg a koncentrációs táborokban, hanem kevesebb) azt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik.
Olyan életszerűnek tűnik:
Ülnek majd a cellában a rabok.
- Téged miért ítéltek el? – kérdi az egyikük.
- Megerőszakoltam egy nőt, majd elvágtam a torkát.
- Én meg megélhetési bűnöző vagyok, de lebuktam, hogy játékgépre kellett a pénz. – így a második.
- Én elloptam a BKV-n keresztül az állam pénzét – mondja csendesen a harmadik.
- Hát te, szemüveges? – kérdezik az újat.
- Tagadtam a holokausztot...
Volt-e holokauszt?
Nem tisztem ezt eldönteni. Mivel nem a Kiválasztott Nép tagja vagyok, így a háború alatt sem hurcolták el egy családtagomat sem. Nem tudhatom... De láttam számtalan fotót, olvastam cikkeket, így biztos, hogy a náci Németország szisztematikusan irtotta a zsidóságot (is).
Mekkora volt a holokauszt borzalma? Nem tudom...
Mekkora lehetett volna, ha mondjuk Hitler győz? Akkor a Harmadik Birodalom ünnepe lenne az első koncentrációs tábor megnyitása?
Akkor mi a probléma?
Kettő probléma van:
A nyugati demokráciák vívmánya a szólásszabadság. Vagyis állíthatok valamit, elmondhatom és ha van valaki, aki meghallgatja, akkor még elégedett is lehetek. A lassan-lassan tovatűnő (vagy átalakuló) liberálisok egyik alapvetése szerint:
Lehet, hogy nem értek veled egyet, de képes lennék meghalni azért, hogy elmondhasd a véleményed.
Ez szép és már-már elhisszük, ha nem állna e nemzetközi (majdnem internacionalistát mondtam) liberális elv mellett a honi gyakorlat:
Mi jobban gyűlölünk benneteket, mint amennyire ti gyűlöltök bennünket.
No, ennyit a szabad véleménynyilvánításról.
A másik probléma a kizárólagosság. A koncentrációs táborokban nagyon sok cigány, meleg, fogyatékos és keresztény is meghalt.
S nem csak holokauszt volt. A találékony emberiségben mindig éltek olyan véglények, akik tökélyre fejlesztették a népirtást. Beszélhetnénk a Holodomorról, a kínai nagy Ugrás borzalmáról, Pol Pot és a Vörös Khmerek tombolásáról, vagy a ruandai, a koszovói, a boszniai népirtásokról.
Ám ha már Magyarországon törvényt hozunk a holokauszt tagadásról, tisztelt köztársasági elnök úr javasolnánk, hogy törékeny demokráciánk védelmében hozzák meg az alábbi törvényeket. Büntessék, ha valaki
- tagadja az ’56-os szabadságharcot követő megtorlást;
- tagadja a ’19-es vörösterrort;
- ha valaki kétségbe vonná, hogy az aradi tizenháromakat kivégezték;
- a Rákóczi szabadságharc utáni igazságtalan megtorlásokat;
- a törökök tombolását;
- a tatárjárást.
Forrás:
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
