Mese a D-71-es munkadarabról

A késő kádári időkben járunk . Hősünk egy esztergályos , B.József a szocialista Magyarország gyermeke. Természetesen párttag . Egyszerű ember , egyszerűvé tette a rendszer. Egyszerűvé , arctalan masszává mely tetszés szerint formálható a hatalom kénye kedvére . Kezdődjön hát a mese abból az időből , amikor 3,60 volt egy kiló kenyér.

A D-71-es munkadarab gyönyörűen formálódott B.József keze alatt . A fémforgácsok úgy peregtek le az esztergagépről , mint egy nyári zápor. A férfi szálkás , eres kezével újabb fogást vett a gépen és egy nagyobb darab forgácsolódott le a munkadarabról . Fehér atlétatrikóján – amit már néhol megfogott a fémforgács szürke színe – lévő nagy méretű izzadságfolt arról tanúskodik , hogy reggel óta keményen dolgozik . B. József ügyes szakember , talán a legügyesebb a gyárban . Ő harmincegy éve minden nap a gépe mellett áll reggel hét órakor és várja a munkadarabot amit el kell készítenie . A műhely falán lévő óra mutatói időközben négy órát jeleznek . Hősünk miután leállította a gépét , kivette a tokmányból a tokmánykulcsot elment lezuhanyozni magáról a koszt és izzadtságot .

 Csepel , Tanácsház-tér a szigetszentmiklósi busz végállomása. Iszonyatos embertömeg tolong , hogy ülőhelyhez jusson amikor majd beáll a busz a megállóba. B. József kezében egy Népszabadsággal áll az emberek között . Nehéz kiszúrni őt a tömegből , enyhén kopasz feje , kockás vászoninge és „ centrumos „ nylonzacskója tökéletesen beleillik a Tanácsház-tér kopottas , nyomasztó látványába . Kisvártatva , végre megérkezik a busz . Az emberek nyomják egymást fel , tolakodnak . B. József is felkeveredik valahogy , majd ahogy elindul a jármű , homlokán patakzani kezd a veríték a délutáni hőségben . Az enyhén zötykölődő busz szép lassan álomba ringatta hősünket .

Álmában éppen a művezetőjével beszélt :

-         Na B. elvtárs most végre megkapja az áhított K-64-es munkadarabot . Megszolgálta , nem hiába húzott le a gyárban harmincegy esztendőt tisztességben , becsületben !

-          – Köszönöm – mondta B.József , miközben kilépett a főnöke irodájából .

 Végigment a titkárnők között és úgy érezte , hogy majd szét veti a boldogság . Harmincegy kemény év után végre megkapja a K-64-es munkadarabot , most végre megmutathatja mit tud igazán . De mielőtt hozzákezdhetett volna a hőn áhított munkadarab elkészítéséhez a busz nagyot fékezett és B.József felébredt .

Másnap reggel B.József torkában dobogó szívvel indult el azon ajtó felé amelyen a következő felirat állt : Művezetői Iroda . Kopogott , majd belépett az irodába . Ott ült teljes valójában, sötétkék köpenyben T. István a művezető . Vastag fekete szemöldökébe már belevegyült egy -egy őszülő szál . Felnézett az iratokból , majd mély rekedtes hangján megszólalt :

-         Üdvözlöm B. elvtárs ismét időben készen van ez dicséretes , dicséretes . Bizonyára szeretné felvenni az új munkát lássuk csak , lássuk csak . – azzal elindult a raktár felé ahol az alapanyagokat tárolni szokták .

 Hősünk most úgy érezte magát , mint diák korában a vizsgák idején. Kis idő elteltével megjelent T.István művezető és letette az asztalra az új munkadarabot.

-         Na itt írja alá elvtárs . Jó munkát ! –mondta és belemélyedt ismét az asztalán lévő keresztrejtvénybe .

 A D-71-es munkadarab gyönyörűen formálódott B.József keze alatt . A fémforgácsok úgy peregtek le az esztergagépről , mint egy nyári zápor. A férfi szálkás , eres kezével újabb fogást vett a gépen és egy nagyobb darab forgácsolódott le a munkadarabról .

Eddig tartott a mese. B.József igaz története , aki esztergályosból a szocialisták „kampányembere„ lett.