- 0
„A könyvben található ötleteket nem tudod kiverni a fejedből; a szegénység vége… A Jeff által felvázolt lehetőségek a szegénység megszüntetésére nem tűnnek lehetetlennek, kalanddá válnak, melyek megvalósíthatók.” (Bono)
Jeffrey Sachs: The End of Poverty c. könyve 2005-ben jelent meg először az Egyesült Államokban. Magyar fordításáról sajnos még nem hallottam, pedig fontos lenne, hogy minél többen olvassák. Angolul hozzá lehet jutni Magyarországon is, bár nem egyszerű, de a nagyobb könyvesbolt-hálózatoknál időnként megrendelhető és könyvtárakban is megtalálható.
A könyv arról szól, hogyan lehetne 20 év alatt (azaz 2025-re) megszüntetni a világon a szegénységet. A szerző, Jeffrey Sachs ismert hazánkban is, dolgozott már Kelet-Közép Európában, együttműködik az ENSZ-szel és az Európai Unióval is. Detroitban született 1954-ben. A Columbia Egyetemen és a Harvardon tanít, az ENSZ-főtitkár tanácsadója és a New York Times szerint talán a legjelentősebb közgazdász a Földön. Dolgozott Dél-Amerikában (pl. Bolíviában), Közép-Európában (pl. Lengyelországban), a Szovjetunióban, Kínában, Afrikában – mindenhol az volt a célja, hogy segítsen a gazdasági válsághelyzetből kilábalni és ezzel az emberek szegénységét csökkenteni.
E könyvében bemutatja, hogyan tudott segíteni a bolíviai hiperinfláció csökkentésében; milyen tanácsokat adott Lengyelországban az adósságcsapda elkerülésére; mik a lehetőségek Kínában és Indiában a fejlődés fenntartására a szegénység csökkentése mellett; milyen feladatok várnak ránk Afrikában.
Íme egy példa a könyvéből: Afrikában a sivatagban, egy ötezer lakosú faluban a legnagyobb szegénységben élnek az emberek (rajtuk kívül még kb. 1,2 milliárd ember él hasonló körülmények között a földön). Ahhoz, hogy az életszínvonaluk elviselhetőre javuljon, és előre tudjanak lépni egy kicsit, néhány dologra szükség lenne, amit a közgazdászok a Nagy Ötös-nek hívnak:
· mezőgazdasági eszközök: pl. elsősorban műtrágya vagy valami hasonló dolog, amivel növelhető a föld termőképessége; tüzelőanyag, akár fa is, aminek a segítségével főzni lehet
· az alapvető egészségügyi szolgáltatások növelése: pl. a legközelebbi kórház ne egynapi járóföldre legyen; elérhető legyen mindenki számára szúnyogháló, malária-elleni gyógyszer, AIDS-elleni védekező eszközök
· az oktatási színvonal növelése: a gyerekek elvégezzék legalább az alsó fokú iskolát; ha továbbtanulnának, legyen elérhető számukra, ne azon múljon, hogy pl. nincs pénzük egyenruhára vagy utazásra
· az energia-, a szállítási és a kommunikációs szolgáltatások növelése: legyen a faluban egy generátor, amivel áramot fejleszthetnek; egy mobiltelefon, amivel elérhető az orvos vagy bárki más, akire/amire szükség lehet; legyen a faluban legalább egy autó, amivel embereket és termékeket lehet szállítani a legközelebbi városba
· egészséges ivóvíz és WC: szivattyú és víztisztító-berendezés, derítő
Mindez az érintett faluban, ami egyébként Kenyában van, évente fejenként 70-80 dollárba kerülne (!), tehát nagyjából 16 ezer Ft-ba. Ha ennyi pénzzel minden egyes szegény emberen segíteni lehet (márpedig valószínűleg lehet), akkor az egész világon kellene találni kb. 1,2 milliárd olyan embert, aki évente tud nélkülözni 20 ezer Ft-ot. Ezeket a pénzeket össze kéne szedni, és meg lehetne váltani vele a világot. Nem kellene sokáig, nagyjából 3-5 év alatt ennyi segítséggel a szegény emberek nagy része eljutna arra a szintre, hogy már el tudja látni magát, és nem éhezik, nem fázik, nem nyomorog (amikor szegényekről beszélek, azokra gondolok, akik napi 1 dollárból vagy kevesebből kénytelenek megélni).
Tudom, ez a megoldás most nagyon egyszerűnek látszik, és hihetetlen, hogy ennyi segítene. De így van. Ez tipikusan az az eset, hogy "az éhes embernek ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni". Ha lehetőséget kapnának arra, hogy legalább egy kevés felesleget termeljenek, amit el tudnak adni a piacon, akkor már nem csak hogy nem éheznének, de a körülményeiken folyamatosan javíthatnának. Sajnos hiába van meg a megoldás (az ENSZ és egyéb világszervezetek emberei ezt már évekkel ezelőtt megfogalmazták), ha nem tudjuk kivitelezni. A legnagyobb akadály a korrupció, ami sajnos nagyon jellemző a szegénységgel leginkább sújtott országokra. Nem lehet tudni, hova megy a pénz, és így természetesen az ún. gazdag országok nem szívesen adnak. Pedig nem is lenne olyan nehéz segíteni az embereken.
Tudom, ez a megoldás most nagyon egyszerűnek látszik, és hihetetlen, hogy ennyi segítene. De így van. Ez tipikusan az az eset, hogy "az éhes embernek ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni". Ha lehetőséget kapnának arra, hogy legalább egy kevés felesleget termeljenek, amit el tudnak adni a piacon, akkor már nem csak hogy nem éheznének, de a körülményeiken folyamatosan javíthatnának. Sajnos hiába van meg a megoldás (az ENSZ és egyéb világszervezetek emberei ezt már évekkel ezelőtt megfogalmazták), ha nem tudjuk kivitelezni. A legnagyobb akadály a korrupció, ami sajnos nagyon jellemző a szegénységgel leginkább sújtott országokra. Nem lehet tudni, hova megy a pénz, és így természetesen az ún. gazdag országok nem szívesen adnak. Pedig nem is lenne olyan nehéz segíteni az embereken.
Sachs a könyvében is bemutatja, melyek azok a Millenniumi Fejlesztési Célok, melyeket az ENSZ fogalmazott meg.
2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig
1. Véget vetnek a súlyos szegénységnek és éhínségnek
· A napi egy dollárnál kevesebből élők arányát felére csökkentik
· Az éhínségtől szenvedők arányát felére csökkentik
2. Megvalósítják a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást
· Biztosítják, hogy minden fiú és lány befejezze az általános iskolát
3. Előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget és segítik a nők felemelkedését
· Kiküszöbölik a nemek közötti beiskolázási különbségeket az alap- és középfokú oktatásban lehetőleg 2005-ig, valamennyi szinten pedig 2015-ig.
4. Csökkentik a gyermekhalandóságot
· Kétharmadával csökkentik az öt év alatti gyermekhalandóság arányát
5. Javítják az anyai egészségügyet
· Háromnegyedével csökkentik a gyermekágyi halandóság arányát
6. Küzdenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen
· Megállítják és elkezdik visszafordítani a HIV/AIDS terjedését
· Megállítják és elkezdik visszafordítani a malária és más súlyos betegségek terjedését
7. Biztosítják a környezeti fenntarthatóságot
· A fenntartható fejlődés elveit beépítik a nemzeti politikákba és programokba; visszafordítják a környezeti erőforrások csökkenését
· Felére csökkentik azoknak az arányát, akik tartósan nem jutnak egészséges ivóvízhez
· 2020-ra jelentősen javítják legalább 100 millió nyomornegyedben lakó életkörülményeit
8. A fejlesztés érdekében globális partnerséget építenek ki
· Továbbfejlesztik a szabályozott, kiszámítható és megkülönböztetés-mentes, nyílt kereskedelmi és pénzügyi rendszert. Ez magában foglalja a jó kormányzáshoz, a fejlődéshez és a szegénység csökkentéséhez való elkötelezettséget mind nemzeti, mind nemzetközi szinten
· Foglalkoznak a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteivel. Idetartozik ezen országok exportjára vonatkozó illeték- és kvótamentesség; a súlyosan eladósodott szegény országok adóssága mérséklésének a fokozása; a hivatalos kétoldalú adósság elengedése; és bőségesebb hivatalos fejlesztési segítségnyújtás azoknak az országoknak, amelyek elkötelezték magukat a szegénység csökkentése mellett
· Nemzeti és nemzetközi intézkedéseken keresztül átfogóan foglalkoznak a fejlődő országok adósságproblémáival, hogy az adósságot hosszú távon elviselhetővé tegyék
· A fejődő országokkal együttműködve tisztességes és termékeny munkát teremtenek a fiatalok számára
· A gyógyszeripari vállalatokkal együttműködve elérhetővé teszik a megfizethető alapvető gyógyszereket a fejlődő országokban
· A magánszektorral együttműködve hozzáférhetővé teszik az új technológiák – különösen az információs és kommunikációs technológiák – előnyeit.
A szegénység megszüntetése természetesen hazánkban is cél, de ezek a feladatok elsősorban a fejlődő országokra vonatkoznak, mivel ilyen mértékű szegénység (napi 1 dollárnál kevesebb forrás a megélhetésre) Magyarországon szerencsére nincs jelen.
N. R. Ágnes
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja