- 0
A Jobbik elnöke hidakat épít, néppártosodik és ki akar mászni azokból a lövészárkokból, amelyeket ő maga mélyített idáig. Ez még érthető álláspont is lehetne egy kormányra készülő pártvezetőtől. De hogy egy héten belül gesztusokat gyakoroljon a régebben enyhén szólva általa is szidalmazott zsidóság felé, illetve újra nyíltan kifejezze az iszlám irányába már többször érezetetett szimpátiáját – több mint egy híd! Ez maga a világbéke megtestesülése egy személyben! Talán ENSZ főtitkárnak készül? Talán a végső életcélja a zsidóság és a muszlim-világ kibékítése? Esetleg olyan szépet álmodott a politikai közszereplővé avanzsált cicájával, hogy azóta sem tud felébredni édes kis szendergéséből?
Már annak is van némi pikantériája, hogy a tavalyi népszavazás után elhíresült jobbikos szlogen a “se szegény, se gazdag migráns ne jöjjön” az országba után Vona mégiscsak engedne mecseteket építeni Magyarország területén. De az, hogy a régebben porig rombolni kívánt RTL Klub műsorában beszélt erről – igazi fordulatos meglepetés. Hogy ehhez mit szól Toroczkai, az még egyelőre nem nyilvános…
És azért a Jobbik, vagy inkább Vona zsidósághoz fűződő, csöppet sem pikáns viszonya is óriási, a szimpatizánsokat igencsak felháborító evolúción ment keresztül. Nézzünk egy-két stációt, és semmiképpen sem az ősidőkből, csupán a közelmúltból:
“Ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet” (Interjú a kuruc.info oldalon, Holokamu címszó alatt, 2013. február 6.)
“Ezt jól jegyezze meg! Én soha nem leszek Izrael kutyája, mint itt az összes parlamenti párt. Érti? Soha!” (Vona Gábor nyílt levele Ilan Morhoz, az izraeli nagykövethez, 2013. március 18.)
Aztán következett az elhíresült Hanuka üdvözlet Köves Slomónak, ami azért már a fordulatot jelezte:
“Vezető Rabbi Úr! Hanuka alkalmából engedje meg, hogy tisztelettel köszöntsük Önt és a hívő közösség minden tagját!” (Nyílt levél, 2016. december 24. (!) )
De a végső állomás a Reutersnek adott, minapi interjúban olvasható:
“Izraelt lehet bírálni, éppúgy, mint Svédországot, de természetesen elismerjük az ország létezési jogát, identitását és azt, hogy hangot adjon érdekeinek”
És Vona szerint ez a “modern konzervativizmus”…
Mindenesetre fontos megemlíteni azt, hogy a Jobbik egykoron, főként a még-ki-nem-derült-hogy-zsidó Szegedi Csanádon keresztül, illetve a választási programjaiban is több helyütt, rendszeresen érvelt úgy, hogy nem a zsidósággal van nekik bajuk (Á, dehogy!), hanem Izrael külpolitikájával, amivel burkoltan, de mindenképpen szalonképesen üzent a kurucinfós szubkultúrának.
Mostanra ez a burkolt üzenet is véget ért…
Nem a mi dolgunk, de Vona ezzel szembe köpte egykori szavazóit és valószínűleg a párt tagságnak nagy részét. Szóval cukisodás ide, néppártosodás oda, hogy mindehhez mit szól Toroczkai, azt még csak sejthetjük (bár lehet, nemsokára megtudjuk), de hogy mit szólnak ehhez a tagadhatatlan 180 fokos fordulathoz a párttagok, már látjuk és halljuk.
Debrecenben tüntetnek, Veszprémből nyilvánosan elhatárolódnak és üzengetnek, és ami a leginkább bizonyítja a törésvonalakat: a Gárda megmaradt vezetése vissza akarja venni a gárdamellényt Gabitól…
Horka Sándor, az egyébként a Jobbik vezetése által szétvert Gárda egyik szárnyának vezetője azt kéri Vona Gábortól, hogy a január 28-ai évértékelő beszédére vigye el a gárdistamellényét, mert nyilvánosan elveszik tőle. Nyílt levelében így fogalmaz:
“most azonban, hozzád megyünk, Vona Gábor, és visszavesszük a Magyar Gárda mellényét, amire érdemtelenné váltál, és erre te magad hatalmaztál fel minket! 2017. január 28-án, az évértékelődre hozd magaddal ezt a mellényt, és jómagam a megmaradt bajtársaimmal együtt elmegyünk érte, ahogy annak idején Csanádot is meglátogattuk! Emlékszel, amit annyira tiltottál nekünk, mintha láttad volna, ki lesz a következő!”
Bár Vona nem adja vissza, de ez már úgyis mindegy. Marad a rózsaszín ing és jól-szabott Gucci öltöny. És talán lassan jön a melegek felé nyitás is. Ha már híd a lövészárkok közt, legyen szívárnyszínű az a híd!
Végül, hogy mennyire kockázatos volt ez a középre nyitó stratégia, és mennyire volt ésszerű, nagyon jól mutatja azok a közvélemény-kutatások, melyek szerint Vona népszerűsége gyurcsányi mélységekre csökkent. Egy évvel ezelőtt a Századvég még 28 szálakéra mérte (a többi kutatóintézet is hasonlóan), egy év elteltével és a 180 fokos fordulat után pedig 19 százalékon áll. De van még lejjebb, Gyurcsány 14 százalékon van, mint az ország leggyűlöltebb politikusainak egyike.
Tehát van még mozgástér egy-két piruettre.
