- 0
Mióta nyilvánosságra hozták a 2015-ös PISA felmérés eredményét, a haladó értelmiség szűnni nem akaró rettegése átterjedt a közoktatás világára is. Mindmeghalunk, jajjúristen és a többi. Csak szokásukhoz híven rossz kérdésekre adnak hibás válaszokat.
Persze eddig is borongtak a közoktatás minősége felett, de az többnyire kimerült a puklizásban, az alapműveltségük hiányosságaira való rácsodálkozásban és felháborodásban, hogy hát micsoda förmedvényeket kell tanulni szegény gyerekeknek, amúgy is, kicsoda az a Varró Dániel meg miért gyűlölködik a harmadikos történelemkönyv, mikor semmi problémánk nem volt a törökökkel soha. És persze a szokásos ügyek, a szegregáció, a vallásos mákonyok beszivárgása és a mindennapos tornaórák.
Ám kezdjük ott, hogy a PISA-teszt bizony jó mérőeszköz, Hoffmann Rózsa pedig téved. Többszörösen is. Elsőként akkor, amikor a „nemzeti jelleg” hiányával okolja a hibás kitöltést, miközben a matematikai- és logikai alapkészségeknek nincs nemzetisége. Másodszor ott, amikor szerinte egy műveltségi teszten sokkal jobbak lennénk – mindenkinél. Sajnos nem, azon a teszten ugyanazok a gyerekek ugyanennyire szánalmasan véreznének el.
Viszont és de. A PISA-eredmények messze nem olyan tragikusak, mint azt első pillantásra látni véljük, valamint az eredményekből eddig levont tanulságok és bölcselkedések kivétel nem érdemelnek pontot. A részletes ábrákból leolvasható, hogy a gimnazisták kiválóan, a szakközépiskolások átlagosan teljesítenek rajta. Belőlük kiváló értelmiségi, kiváló szakember lesz, kivéve azokat, akik az ELTE Társadalomtudományi Karára jelentkeznek. Ők a Gólya presszóban fognak rettegni. A szakiskolások messze átlag alatt, a 15 évesen is általános iskolával küzdő kiskölkök meg értékelhetetlenül szerepeltek. A szakiskolásokból ettől függetlenül lehet még kiváló bútorasztalos, mivel mióta világ a világ, soha nem elméleti alapon közelítették meg a derékszöget. Akik 15 évesen még általánosba járnak…, nos, belőlük lesz a jövő közmuunkása, akik telenként a kutya és a szamár közti különbséget próbálják meg kitalálni játékos feladatok során.
A libnyafi oktatáspolitikusok rendre oktatási reformokat követelnek, valamint soha nem mulasztanak el megjegyzéseket tenni az úgynevezett tananyag-centrikus közoktatásunkra. Mert szerintük azért hülyék a gyerekek, mert rengeteg haszontalan információval tömik a fejüket például a hegységek típusairól, és közben nem marad idejük a kompetenciák fejlesztésére. A rideg valóság ezzel szemben az, hogy akik fejét tömik az állítólag haszontalan adatokkal, azok teljesítettek jól a PISA-teszten. Akik fejét kevésbé tömik (l. szakközepesek), azok átlagosan, akik fejét meg egyáltalán nem tömik a „haszontalan tudásokkal”, azok olyan buták, mint a tök.
Részemről nem vonnék le oksági következtetést, még a helyes adatokból sem, de az cáfolhatatlan tény, hogy nem a „haszontalan és felesleges információk tömegeitől” lesznek buták a gyerekek.
Az ismeretanyagot nélkülöző, kizárólag a kompetenciákra koncentráló oktatás egyébként egy jókora zsákutca. Olyan, mintha labda nélkül tanulnánk focizni. Erre már a fejlett nyugaton is kezdenek rájönni, a tananyag lehet a gyógyszer az általános elhülyülésre.
És visszatértünk oda, hogy mégiscsak tudást kell verni a gyerekek fejébe. Utána jöhet a PISA-teszt.
