Bencsik András: Őrtüzek az éjszakában

Dragnea Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szavaira reagált, aki szerint „1918 a veszteség éve volt” a magyarság számára, ezért a következő parlamenti ciklusban alkotmányba kell iktatni a nemzeti kisebbségeknek tett azon ígéreteket, amelyeket a centenáriumához közeledő modern Románia jogi és morális alapjának tekintett 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat tartalmaz.

Erre a román politikus: „Ő azt állítja, hogy nekik előnytelen volt az egyesülés. Mert ők kik? Ők szintén román állampolgárok. Mert remélem, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárokra gondolt, nem pedig magyarországi állampolgárokra, mert akkor súlyos a dolog. Nem értek egyet ezzel a nyilatkozattal. Az egyesülés a román nemzetnek győzelem volt, Kelemen Hunor egy Romániában bejegyzett párt elnöke, ezért remélem, hogy hallani fogom Kelemen Hunortól azt, hogy az 1918-as egyesülés győzelem volt a romániai magyarságnak is”.

Még épphogy kihunytak Székelyföldön a vágyott autonómia őrlángjai. Talán észrevették és tán le is fényképezték a mindent látó műholdak ezeket az éjféli tüzeket, amelyek egy elfogadhatatlan történelmi gaztett káros következményei enyhítésére tett szelíd és gyámoltalan kísérlet jelzései voltak. Amivel az erdélyi magyarság körülbelül annyi sikert érhet el, amennyit egy halott orcájának óvatos csókolásával lehet elérni a tudomány mai állása szerint.

A világ nem így működik. A világ most már nemhogy a költőien romantikus őrtüzekből, a kemény szavakból sem ért, kizárólag a durva cselekedeteket érti. Érti az ukrán puccsot és az abból kirobbantott véres polgárháború okát és célját, érti az arab térségekben kirobbantott fegyveres káosz és öldöklés okát és célját, ezért bár úgy tesz, mintha nem értené és látszólag hülyeségeket beszélne – lásd Angela Merkel, Ferenc pápa, Martin Schulz és a többiek –, valójában tökéletesen érti az Európa gazdagabbik felét elárasztó, a harmadik világból indult invázió okát és célját is.

Ebben a történelmi világkorszakban a szavak csak akkor érnek valamit, ha olyan cselekedetek adnak számukra súlyt és töltést, amelyeket a világ érteni kénytelen. Ilyenformán Dragnea úr szavainak nem kell különösebb súlyt adni, mert Románia az adott történelmi pillanatban körülbelül egy szél által hajtott falevél súlyával képes hatni az európai átalakulásokra. Vagyis ez a szokatlanul pimasz és arrogáns megjegyzés önmagában nem érdemelne különösebb figyelmet.

Mindnyájan tudjuk, hogy román szomszédaink máig nem voltak képesek szellemi és lelki vonatkozásban felnőni az elrabolt Erdély népének magasságaihoz, és az elmúlt kilencvennyolc év ottani változásait látva, nagy a valószínűsége, hogy soha nem is lesznek. Ezért arroganciájuk motorját nem kis mértékben a kisebbrendűségi érzés és a félelem hajtja. Így hát amennyiben a magyarság képes lesz magát megőrizni a most kitörni készülő civilizációs viharban és túlélni a nehéz évtizedeket, az Erdély-probléma a dolgok rendje szerint egy majdani hazatéréssel meg fog oldódni. És lehet, hogy lesz egy politikus a jövőben, aki emlékezik majd Dragnea mai szavaira és ekképpen reagál rá: „az újraegyesülés a magyar nemzetnek győzelem volt, ezért győzelem a magyarországi románságnak is…” A hanyatlásokat ugyanis mindig felívelések követik. És fordítva.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>