- 0
És az is hétköznapi, hogy a vadregényes Kelet-Szibériában Elnöki kávézó nyílik a tiszteletére.
A Moszkvától és a Lenin-mauzóleumtól mintegy 4,000 km-re lévő helyet a nyitás napja óta törzshelynek tekintik ez elnöküket rajongva szerető helyi erők. Egyebet egyébként nem is nagyon tehetnek, legalábbis agy szokták meg. Igaz, most nem munkatáborba viszik őket nevelési célzattal, mint a daliás szovjet időkben, csak ha nyíltan elégedetlenkednek, akkor véletlenül kiderül róluk, hogy buzik, vagy buzikat bújtatnak, vagy olvastak egy cikket a buzikról a Facebookon, ami pedig ugye a nyugat mocska. Vagy esetleg elaludtak az ortodox istentisztelet hatodik óráján. Vagy nem a Vkontaktra regisztráltak, hanem tindereznek. A lehetőségek száma végtelen.
“Leültünk gondolkozni, hogy milyen helyet nyithatnánk és megtaláltuk a piaci rést.” – így a hely tulaja, Dmitry Zhdanov, aki állítólag nem utálja a nyugati politikát, az Obamás wc-papírt, a megtaposható amerikai zászló, az összefirkált Merkelnek pusztán dekorációs jelentősége van.
Putyint egyébként nagyon elkényezteti a nép, hogy néha még életnagyságú csoki-Putyint is kap. Tényleg megtörtént, egy szobrász Artist Nikita Gusev jóvoltából, aki szerint az elnök olyan, mint a csoki, amikor kell kemény, amikor meg lehet, akkor puha. Nem vagyunk benne biztosak, hogy az “élet édes élvezete” gondolatmenet mentén indulnánk el, hogy eljussunk a volt KGB-s államfőhöz, de mindegy, a dolgok biztosan máshogy látszanak egy 30 emeletes kettérepedt panelből, valahol Moszkva külvárosában.
Azt már kevésbé értjük, hogy miért nyílt Vladimir Putyin kávézó a szerbiai Újvidék történelmi belvárosában. Szeretjük magunkat borúsabb pillanatainkban a Balkánhoz, a fejletlen Kelethez sorolni, de nálunk bizony a legvadabb békemenetes se kanyarodna be egy Cáfé Orbánba. Mégiscsak más világ az…
