- 0
„Vén tolvaj vagy, Kifosztovics pátriárka… A trónról lekapartad az aranyozást. A grovai Szent Szűz templomából te loptad el az aranykelyheket és az ezüstgyertyatartókat. Elloptad a gyertyákat is. Egyáltalában elloptál mindent, amit el lehetett mozdítani a helyéről,..”
Heltai Jenő: Kiskirályok
Most, hogy a haladó sajtót elárasztotta a Gruevszki-ügy nekem azonnal Heltai regénye jutott eszembe. Illetve ez így nem pontos. Először Szerb Antalt gyanúsítottam Kifosztovics pátriárka heroikus alakjának megformálásával, kerestem is a VII. Olivér című örökbecsű művében, amelyet ez alkalomból újra el is olvastam és roppantul jól szórakoztam rajta. Csak hát a pátriárka az nem volt benne. Aztán az aggkori elhülyülés szabályai szerint hirtelen – minden különösebb összefüggés nélkül – eszembe jutott Heltai. Délután hát őt olvastam el és újfent jól szórakoztam, valamikor régen, romantikus kora ifjúságom során olvastam először és hetekig röhögtem rajta. Amit azóta hallottam a balkáni eseményekről, semmiben nem cáfolták, mi több, megerősítették Heltai látleletét.
Történt, hogy a távoli Macedónia leváltott és – az ottani szokásoknak megfelelően el is ítélt – elnöke egyszerre csak Magyarországon termett és politikai menedékjogot kért. Érkezésének módját némiképpen ellentmondásos hírek alapján vagyunk kénytelenek meghatározni. Példaképpen álljon itt néhány hír a függetlenobjektív, az álhíreket nem ismerő baloldali sajtóból:
„Zoran Zaev macedón miniszterelnök szerint lehetséges, hogy hivatali elődje, Nikola Gruevszki nem önként távozott az országból, hanem elrabolták.”
„Gruevszki november 11-én 19.10-kor belépett Albániából Montenegróba a személyijével Bozaj átkelőnél. Itt két magyar diplomata a podgoricai (montenegrói főváros) követségről már várta.”
„Vélhetően az a határátlépés illegális volt, és gyalog történt, vagy a Preszpa-tó mellett vagy Debar macedón város közelében léphette át a határt. Ami biztos, az az, hogy az albán hatóságok nem regisztrálták, hogy Gruevszki belépett.” (Ez ugyanabban a cikkben szerepel.)
„..a macedónok nem nyilatkoznak, az ottani média pedig összevissza ír mindent. Az is megjelent ott, hogy Gruevszki még Albániában van, de az is, hogy női ruhában verte át a hatóságokat.”
Összefoglalva hát, amit ezekből minden kétséget kizáróan kihámozhatunk:
Gruevszki női ruhában, magyar követségi autóval, gyalog kelt át a határon és egyúttal valami tavon is. A mellékelt kép pedig a tavon átkelő tengeralattjáró panorámaablakában készült róla. Mindeközben feltehetően el is rabolták. Kalandos út lehetett. Ezután a Garancsi Air elhíresült repülőjével jött Budapestre. Gondolom stílszerűen Orbán Flóra álnéven. Ebből egyenesen következik, hogy itt pedig nővé operáltatja magát és a későbbiekben a Mojszejev-együttesben fog szólistaként fellépni Gruevszkaja néven. Ja, és mindezen botrányos eseményről Orbán tehet.
Ennyit a tényekről.
Az ellenzék a fenti megingathatatlan tények alapján – mint cápák a vért a vízben – azonnal megérezte a lehetőséget. Hiszen Orbánbasi maga is járt Macedóniában! Mi több, találkozott is Gruevszkivel. Csak a hülye nem látja itt az önkényuralkodó tolvajok koalícióját. Végre ismét találtak valamit ami, például a CEU-hoz hasonlóan, szinte hisztérikusan izgatja a közvéleményt. A nép ezzel kel és fekszik. Nyilatkozott maga a pojáca is, (majd pont ő nem) mondván: „A macedón exminiszterelnök egy bűnöző, aki meglopta a saját hazáját. Orbán is az. Gruevszkit börtönbüntetésre ítélte a népe.” Igaz, ő is lelkesen ölelkezett Gruevszkivel anno, de az más.
A Balkán egy érdekes hely. Már jó régen is az volt Bismarck például már az 1870-es években attól tartott, hogy a jövő nagy háborúja „valamilyen átkozott balkáni ostobaság miatt” fog kirobbanni. Szerinte egyébként ez nagy hiba, mert egy pomerániai muskétás csontjainak épsége többet ér, mint az egész félsziget. A Balkán azóta is lőporos hordó, hiszen Európa – ahol egyébként a liberális demokráciák garantálják az örök békét – utolsó rendes, virtigli népirtásos háborúja itt zajlott, nem is oly régen.
Túl az állandó háborúskodáson a politikai élet is igen érdekes.
Ritka az a politikus, aki nem börtönben, kivégzőosztag előtt vagy lincselés alanyaként végezte politikai pályáját. Az ottani népek jogérzekéhez ugyanis visszavonhatatlanul hozzátartozik a bosszú jogintézménye. Érdekes emberek emelkedtek időről időre a hatalomba. Disznókereskedő, öszvérhajcsár, mint a dicső emlékezetű I. Zogu albán király és más izgalmas, roppant szellemi képességeket igénylő foglalkozások művelői lettek királyok, fejedelmek, bégek, pasák és elnökök. „The right man in the right place” – ahogyan a művelt szingaléz mondja. Közös tulajdonságuk volt azonban, hogy hasonlítottak a fent leírt Kifosztovics pátriárkára és társaira Heltai regényéből.
Ahogyan most látszik Gruevszki-ügy hátterét az adja, hogy mindenféle kis- és nagyhatalmak – Bismarck intelmei ellenére – jócskán beleavatkoznak Macedónia belügyeibe, többnyire puszta szórakozásból, hogy bosszantsák a másikat. A görögök például a tőlük megszokott realitásérzékkel Nagy Sándor miatt tiltakoznak, mert az övék, és utálják, ha másutt repülőteret neveznek el róla. Gondolom Alexandriát is a legszívesebben betiltanák. Állítólag tartanak attól, hogy a macedón lándzsások ismét leigázzák Görögországot. Mi sem valószínűbb ennél. Ezeknek és a hely szellemének hatására az ügyek pedig tökéletesen áttekinthetetlenek, hiszen minden helyi résztvevő notóriusan hazudozik, lop és megpróbálja lecsukatni a másikat.
Mindeközben az albánok pedig szorgalmasan túlszaporodnak mindenkit a térségben és nemsokára Macedónia is a Nagy-Albánia része lesz.
Egyedül a magyar ellenzék tud itt pontosan eligazodni, ahogyan minden más, hasonló sorskérdésben is egyébként. Sok-sok szórakozásra lesz még alkalmunk ez ügyben azt ígérhetem.
