Kitekintő - Forradalmi helyzet

Szerzőnk - A világ lapos című, világsikerű könyv írója - új kötete vészkiáltás a nemzetek kormányaihoz, a globális üzleti élet szereplőihez és mindenkihez, aki még hajlandó felelősen gondolkodni bolygónk jövőjéről. Földünk új felmelegedési szakasza már az 1700-as évektől tart, de az utóbbi évtizedekben példátlan mértékben felgyorsult. Az újabb energiarobbanás évtizedünk elején kezdődött, a globális népességrobbanás le sem állt, és ma már új energiaklíma-korszakban élünk. Amerika a XIX. században sikeresen építette fel magát mint földrésznyi ipari hatalom, majd a XX. században globális ipari hatalommá vált.

Az utóbbi évtizedekben pedig információs társadalommá alakult át, de újabb változásra van szükség: Amerikának kell a világ legzöldebb, a környezetet legjobban óvó, az energiával legokosabban takarékoskodó országává válni. Ma Amerika és Kanada 350 milliós lakosságával, fejenként évi 15 ezer dollár feletti jövedelemmel, óriási mértékben használja a föld erőforrásait, de még fontosabb, hogy ezt a mintát adja át Ázsia nagy felemelkedő nemzeteinek, miközben ezek a tartalékok nem bírják el az amerikai mintán alapuló ázsiai ugrást.

A világ lapossá vált, mert lassan mindenki képes lesz mindenkivel kapcsolatba lépni, gondolatait a világhálón át mindenki máshoz eljuttatni, és a világ országai is megnyíltak egymás előtt. A globális felmelegedés is tény, és a népességrobbanás következtében 2050-re legalább kilencmilliárdra nő az emberiség létszáma. A világ népességének többsége már ma is városok ban lakik, egyre nagyobb a bevándorlás a kisvárosokba, ahol viszont nem megoldott a víz-, a csatorna- és az energiaellátás.

Mindez kiélezi világunk öt gondját: még nagyobb lesz az igény a természeti erőforrások iránt, a pénz az olajban gazdag országok diktátoraihoz áramlik, a klímaváltozás egyre több kárt okoz, új energia szegénység alakul ki, és gyorsan szűkül a föld biológiai gazdagsága.

Thomas L. Friedman szerint a jövőben esélyünk sincs megőrizni a békét és biztonságot, ha nem kezeljük a problémákat. Nem folytatódhat Kína és India mai szerkezetben való fejlődése, Ázsiának fel kell adnia a Nyugat lemásolását: egy zöld korszakhoz vezető forradalomra van szükség. Szerzőnk ki mást is idézne, mint Mao Ce-tungot: "A forradalom nem ünnepi vacsora, nem tanulmány vagy festmény, nem következhet be puhán, simán, fokozatosan, udvariasan, békésen, óvatosan és szerényen." Ilyen forradalomra van ma szükség a föld erőforrásainak felhasználásában.

Kulcskérdés, hogy századunk közepére megakadályozzuk a világ szén-dioxid-kibocsátásának megkétszereződését. Ez ma még lehetséges, és a szerző okos javaslatokat is tesz. Növeljük kétszeresére kétmilliárd autó üzemanyag-hatékonyságát, növeljük 40-ről 60 százalékra a szénerőművek teljesítményét - vagy helyettesítsünk 1400 nagy szénerőművet földgáztüzelésűvel, váltsuk ki a szénerőműveket az atomenergia megkétszerezésével, 40-szeresére növelt szélenergia-kapacitással és 700-szorosára emelt napenergia-kapacitással. Menjünk tovább: a világ termőföldjeinek hatodát használva etanollal hajtsunk kétmilliárd autót, állítsunk le minden erdőirtást és -égetést, vagy negyedével csökkentsük az otthonok, irodák és üzletek villamosenergia-felhasználását. Ezek egyenként is megakadályoznák, hogy a század közepére kétszeresére emelkedjen a szén-dioxid-kibocsátás - a valóságban azonban inkább okos kombinálásuk követhető.

Miért tartozik ez ránk? Új korszakba léptünk, minden korábbinál élesebb harc indul az erőforrásokért és energiáért: váltanunk kell. Energiatakarékosság, a megújuló energiák kiaknázása, a vízbázis óvása, a hulladékok hasznosítása és a mezőgazdaság felértékelése lehet a mi forradalmunk.