- 0
A hazánkat a nyáron még súlyosan érintő menekültválság örömteli lecsengése után azonban érdemes egy pillantást vetni a krízis lényegét érintő görög bankügyekre {...}
{...} , annál is inkább, mert a kormányzás nemzeti kezekbe kerülésének idején, 2010-ben még hazánknak és Görögországnak a nemzetközi elemzők azonos sorsot vizionáltak. Mindkét országban a „nemzetközi közösség” főként közgazdasági osztagai, élükön a Nemzetközi Valutaalappal, szükségét látták, hogy a bankok mentése (tőkével történő ellátása) minden más teendő előtt bekövetkezzen.
A közvéleményben ezek az emlékek már foszladoznak, kezdjük tehát azzal, ami bankügyekben Görögországban történt. A Sziriza előtti kormányok sorozatban hoztak megszorító intézkedéseket, hogy megállítsák az eladósodást, de mindhiába. A hatalomra megszorításellenes retorikával kerülő Sziriza az első szimbolikus puskalövést hallva elfeledkezett választási ígéreteiről, és folytatja a korábbi gazdaságpolitikát. Ennyiben tehát a hazai és a görög gyakorlat különbözik.
A megszorítások Görögországban a vállalkozási és a háztartási szektorban is krónikus jövedelemcsökkenést okoztak, ami a felvett hitelállomány egyre nagyobb hányadának bedőléséhez vezetett. Ez magával hozta a bankrendszer megroggyanását. Azon túl, hogy Görögország emiatt rá van szorulva az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) forrásaira, az alap még egy külön ötvenmilliárd euró pénzjuttatással létrehozta a görög bankmentésre hivatott Görög Pénzügyi Stabilitási Alapot (HFSF).
Az alap jogi személyiséggel rendelkezik, és igazgatókat delegál a görög bankokba, beleértve a központi bankot is. Ez azt jelenti, hogy a görög bankrendszer irányítása kikerült a görög nemzeti hatáskörből, aminek következtében oda a szuverenitás egy nagyon értékes darabja. A tíz hajdani kereskedelmi bankból négy maradt az alap által elrendelt összeolvadások miatt. Ezekben – egy kivétellel – az új tőke miatt abszolút többséggel rendelkezik. Így a görög bankrendszer tulajdonosa a HFSF-en keresztül az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap lett, amelynek a döntésétől függ, hogy a részvényeket milyen tulajdonosoknak juttatja. (Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy rádöbbenjünk: nemzetközi befektetőkhöz fognak kerülni.) Görögországban tehát a helyzet változatlan. Az egymást követő jobb- és baloldali kormányok után a Sziriza sem tért le a kikövezett és a nemzeti szuverenitást kiárusító politikai trendről.
Hazánkban a bankügyek a görögtől eltérően, de kezdetben ugyancsak nem a nemzeti érdekek mentén alakultak. A rendszerváltás előtt még a korábban egyszintű jegybankban felhalmozott rejtett veszteségek egy tekintélyes hányadát a nemzetközi számviteli előírások mellőzésével még 1987-ben átvarázsolták az induló kereskedelmi bankokba. A megelőző és a rendszerváltást követő években is (1983–1997) még a jegybank gondoskodó segedelmével szárba szökkent egy versenyelőnybe juttatott furcsa, vegyes tulajdonú bankrendszer, ahol a tulajdonosok maga a jegybank és többségként külföldi bankok voltak. Az akkori jegybank ilyen módon készítette elő az aszimmetrikus és a külföldieknek kedvező gazdasági rendszerváltást. A rendszerváltók ingerküszöbét 1990-ben a magyar állami tulajdonú bankok hiányos tőkehelyzete nem ihlette meg. Egészen 1993-ig abban a hitben voltak, hogy egészséges és privatizálandó bankjaik vannak. Még várat magára a felismerés, hogy ez tudáshiánnyal vagy gazemberséggel magyarázható. Végül 1993–95 között az adófizetők terhére megtörtént a bankoknak a szükséges tőkejuttatás, megindulhatott volna egy egészséges banki fejlődés, ígéretes kitekintéssel a kelet-közép-európai térségre. Máig ismeretlen módon, rejtélyes körülmények és árfekvés következtében az újonnan feltőkésített bankok külföldi tulajdonosokhoz kerültek, a piaci megmérettetés (mint például a részvények tőzsdén keresztül történő kibocsátása) teljes mellőzésével. A privatizált és külföldi tulajdonba került bankokra másfél évtized aranykorszak várt, kiemelkedő profitokkal, aminek a 2008-ban kitört és máig nem lezárt nemzetközi pénzügyi válság vetett véget.
A jellegében a görög bankügyekre hasonlító folyamatnak a 2010-es kormányváltás vetett véget. Innentől számítható az elvesztett nemzeti szuverenitási részterület, a banki szakma visszahódítása. Ehhez az alapot az adta, hogy a belépő kormányzat a gazdasági folyamatok hatékonyságát, a sokat hangoztatott versenyképességet ettől kezdve nem a nemzetközi tőke hatékony működtetésének szempontjából, hanem a nemzetgazdaság gyarapodásának szempontjából közelítette meg. Előbbit előzékenyen átengedte a Valutaalapnak, amelynek tevékenységét is inkább záros határidőn belül a határainkon kívülre delegálta.
Éles fordulat állt be a bankügyben is. A nemzeti szemléletű gazdaságpolitikához nemzeti tulajdonú intézmények –beleértve a bankokat is – szükségesek. Nem kétséges, hogy a hazánkba települt külföldi tulajdonú bankok a saját partnereiket szolgáló intézmények, nekik a hazai tulajdonú gazdaság csak saját gyarapodásuk szempontjából érdekes. Tőlük kartellalapon olcsó forrásokat akarnak szerezni és ugyancsak kartellalapon drága hitelekbe kívánják őket szorítani. Ennek voltak „mesterremekei” a deviza alapú hitelek.
Mára Görögország végképp elvesztette a lehetőségét, hogy belgazdaságát hazai tulajdonú bankok érdemben szolgálják, a görög gazdaság teljesen „nemzetközi” lett. Ezzel szemben ugyan ezermilliárdos drága vargabetűk árán – mint az ingyenes bankprivatizáció és a bankok egy részének piaci áron történő visszavásárlása – , de rendelkezünk a hazai gazdaság banki támaszaival, a nemzeti szuverenitás egy értékes darabjával. Eddig azt igazolták a történések, hogy megérte.
Boros Imre - www.magyarhirlap.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
