- 0
Egy olasz vállalkozó ehető tányérral rukkolt elő. Avagy hogyan reformáljuk meg az iskolai étkeztetést? Frappáns válasz a klímaváltozásra?
Fél évezrede élénk kulturális és kereskedelmi kapcsolat volt a városállamokra szakadt Itália és az erős, Mátyás uralta Magyar Királyság között. Ám nem hiszem, hogy korunk olasz vállalkozója magyar népmeséket olvasna. Mindenesetre egy milánói férfi a mesebeli juhász furfangjával kenyértésztából készíti az étkészletet.
Arra gondolt, hogy milyen sok energiát pazarolnak el a mosogatásra, mennyi gépet kell használni, mennyi vegyszert. Pedig, ha kenyérből sütnék a „tányérokat”, akkor az étkezés végén a gyerekek, a menzán jóízűen elfogyaszthatnák. Az ötlet persze abszurd. Lehet, hogy a pékek lobbija van mögötte? S a mosogató gép gyártók még nem ébredtek fel?
Vajon ha korunk vállalkozója nem Milánóban él, hanem Szegeden és hasonló ötlettel áll elő, mely a népmesei motívum kapcsán még hungarikum is lehetne, nem állna-e mögötte az ÁNTSZ fertőzésveszélyt kiáltva. Ja, hogy a francia parasztok fa (írd és mond: FAAAA!) deszkákon, rudakon érlelik a sajtot. Ahelyett, hogy műanyagon tennék ugyanezt. Na ja, náluk nincs HCCP, vagy hogy is hívják a honi gasztronómiai kezdeményezéseket csírájában elfojtó teljesíthetetlen és méregdrága minőségbiztosítási rendszert?
Persze nálunk a a mesebeli juhász a korrupt őrök helyett valóban megkapná a botütéseket és örüljön, hogy ennyivel megúszta.
Az olasz gyerekek megrontója (ember, szénhidráttal etetni a gyerekeket????) nem talált fel semmi újat. Másfél évtizede, amikor Indiában jártam, a kis rajasthani faluban, Kailashban magam is részt vehettem egy lakomán, ahol a tányér összetűzött falevelekből állt. Igaz, ott az étkezés végén nem mi, hanem az utcán kóborló tehenek ették meg a finom, szafttal átitatott faleveleket.
Eb, aki a kanalát meg nem eszi – mese:
Forrás:
Nawesh Indiai titkai:
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
