Bogár László: Mintaország két nemzete

Adva van a világ leggazdagabb, leghatalmasabb állama, az Egyesült Államok, amely ráadásul, mint tudjuk, a demokrácia „mintaállama” is, és éppen ezért nemcsak joga, de kötelessége is, hogy megleckéztessen, kioktasson, és ha kell, kényszerítsen mindenkit, ha azt tapasztalja, hogy valahol sérülnek a szent emberi jogok.

Pláne, ha felmerül a rasszizmus fenyegető réme. Hát most sérülnek az emberi jogok, és nemcsak felmerül, de tombol a rasszizmus fenyegető réme. Csak az a kellemetlen, mármint a globális véleményhatalomként működő fegyelmező média számára, hogy a jogsértések helyszíne maga a mintaállam, az Amerikai Egyesült Államok. A kérdés persze nagyon bonyolult és szerteágazó, itt csak a legfontosabbnak látszó elemeit tudjuk érinteni.

A múlt heti Economist, akárcsak a legtöbb globális folyóirat, több cikkében és elemzésében is foglalkozik a baltimore-i zavargásokkal, amelyek az utóbbi időben rutinszerűen ismétlődő hasonló konfliktusok közül is kiemelkednek brutalitásukkal. Az írás címe Two nations, vagyis Két nemzet, és főként arról értekezik, hogy minden látszólagos kiegyenlítődés ellenére az Amerikai Egyesült Államokban élő fekete bőrűek „külön nemzetet” alkotnak. Szinte minden társadalmi, gazdasági, kulturális mutatójuk alapvetően eltér a fehér, angolszász, protestáns (WASP) népességétől. (Azt már csak én teszem hozzá, hogy ráadásul a rohamos gyorsasággal növekvő hispano, [spanyol ajkú] és az ázsiai etnikum is külön társadalmat képez, ám ez egy másik történet. A WASP valójában néhány évtizeden belül egészen biztosan elveszti számbeli többségét, és ez módfelett „kalandossá” teszi majd az Amerikai Egyesült Államok nevű „nemzetállam” előtt álló időket. A 21. század végének Amerikája valószínűleg egészen más lesz, mint a mai, de hogy pontosan milyen is lesz ez a „másság”, azt ma még aligha tudja bárki is megmondani.)

A cikk néhány érdekes és elgondolkodtató statisztikai adatot is közöl arról, hogy miért is beszélhetünk „két nemzetről”. Talán a legdrámaibb adat a bebörtönzöttekre vonatkozik. A világon összesen nagyjából tízmillió ember van börtönben, és ennek negyede az Egyesült Államokban, miközben Amerika a világ népességének csupán öt százalékát teszi ki, tehát részesedése ötször akkora, mint amennyi a lakosság számaránya alapján indokolható volna. Ám a fekete bőrűek aránya ezen belül hétszer (!) akkora, mint a fehér népességé! Az amerikai fekete bőrűek fogvatartotti aránya valójában a világ minden létező etnikuma közül a legsúlyosabb. Sehol máshol a világon egyetlen népességcsoport bebörtönözöttségi rátája sem éri el ezt a szintet, mintegy ötvenszer akkora, mint India, és hetvenszer akkora, mint Japán adata.

Nem mellesleg az amerikai büntetés-végrehajtási rendszer éves kiadásai nagyjából akkorák, mint Magyarország egész éves nemzeti terméke. A százezer főre eső emberölések számát illetően a világ legalacsonyabb adatát Szingapúr szolgáltatja, ahol ez mindössze 0,2. Az Egyesült Államok átlagos adata 4,5, tehát ennek a 22-szerese. Ezen belül a fehérek esetében 2,5, ám a feketéknél 18,2, vagyis annak a valószínűsége, hogy egy amerikai fekete bőrű gyilkosságot követ el, közel százszor akkora, mint egy átlagos szingapúri polgár esetében. A fekete nyolcszor akkora arányban gyilkol, de hússzor akkora valószínűséggel válik áldozattá a rendőrök által elkövetett gyilkosságok esetében, mint fehér bőrű honfitársa.

A születéskor várható élettartam öt évvel kisebb a feketék esetében, a csecsemőhalandóság több mint kétszer akkora, mint a fehéreknél. Az iskolai végzettséget illetően mennyiségi, de főként minőségi mutatókat tekintve szintén drámai módon mutatkozik meg a „két nemzet” feltételezés megalapozottsága. A semmilyen egészségbiztosítással nem rendelkezők között ötször akkora a feketék aránya, mint a fehérek között, és még folytathatnánk a sort.

A magyar származású, de Amerikában világhírűvé vált George Gerbner médiakutató dolgozta ki talán a 20. század egyik legismertebb médiaelméletét, a kultivációs elméletként ismert teóriát. A hatvanas évek során végzett kutatásainak egyik fő témája a fekete bőrű népesség médiareprezentációja volt. Már akkor is drámai módon vált világossá, hogy a fehér és fekete bőrű népesség egymással szembeni kölcsönös gyanakvása lényegében semmit sem változott a rabszolga-felszabadítást követő egy évszázad során. És ami talán ennél is fontosabb, a kölcsönös előítéletek fenntartásában a globális véleményhatalomként működő média, legfőképpen a televízió, döntő szerepet játszott.

A tévé új valóságot, méghozzá tetszés szerint „legyártott” hamis valóságokat képes generálni, foglalta össze végkövetkeztetéseit Gerbner, és az jósolta, hogy ez az ellenőrizetlen médiahatalom igen súlyos következményekkel jár majd. Az elméleteinek publikálása óta eltelt közel ötven év történései őt látszanak igazolni. A „valóságos valóság” rideg tényei elsősorban úgy foglalhatók össze, hogy a „birodalmi Amerika” nemcsak a világ egészét, de saját „nemzetállami talapzatát” is ugyanilyen gátlástalansággal fosztja ki. Akár a permanens polgárháború kockázatát is vállalva mindezzel. És amíg ez így van, addig nem sok jóra számíthatnak a nemzetállam Amerika alávetett páriái.

 Mint ahogy az ennek nyomán egyre frusztráltabb birodalom által rendszeresen kioktatott-megfegyelmezett világ se nagyon.

Bogár László – magyarhirlap.hu