Fradista szemmel – Felemás érzések

Az elmúlt nagyon nehéz 10 év mély barázdákat szántott minden Fradista homlokára, de együtt sikerült átvészelnünk ezt a fölöttébb „kalandos” időszakot, amely talán a Ferencváros történelemkönyvének, - a Kinizsi korszak mellett - a legszörnyűbb, legsötétebb lapjaira fog majd kerülni.

A bajnokságban az a DVTK látogatott hozzánk, amely télen még dobogós álmokat szövögetett, de a bajnokság ezen szakaszára már bizonyossá vált, hogy a piros-fehér borsodi gárdára idén csupán statiszta szerep jut.

Ennek ellenére nem vettük félvállról a találkozót. A már megszokott módon magunkhoz vettük az irányítást és beszorítottuk a vendégeket a kapujukhoz. Egyre másra vezettük a szemre is tetszetős akciókat, nagyon keményen visszatámadtunk a labdavesztések után. Ez a pressziós játék hibára késztette a hiányzók ellenére meglepően jól szervezett miskolci védelmet, Vargát lökték fel egy ártatlan helyzetben, a játékvezető pedig a 11-es pontra mutatott. Mateos magabiztosan értékesítette a büntetőt. A vezetésünk után is folytatattuk a letámadásos játékunkat, főként a széleken sikerült megbontanunk a vendégek védelmi falát. Egy nagyon tetszetős támadás során Gera tálalt remek ütemben a felfutó Ramírez elé, aki centerezett, Böde pedig könyörtelenül bevágta a labdát Antal kapujába.

Egyre jobban működik a Ramírez – Böde páros, reméljük, hogy sikerül megtartanunk a dél-amerikai balhátvédet, nagy szükségünk lenne rá, annyi bizonyos.

A második játékrészben a kétgólos vezetésünk birtokában, egy kicsit visszavettünk, de még így is sok helyzetet tudtunk kialakítani. Egy nagyon szép akció végén Dilaver beadását Lamah csak a legnagyobb topligákban látható sarkalós mozdulattal pörgette be a labdát a Diósgyőr kapujába.

Szépségdíjas, ritkán látható találat volt!

A találkozó utolsó percében Varga Roland vezette rá senkitől sem zavartatva a labdát Antalra, de téli igazolásunk ezúttal a felső lécre bombázott, így nem sikerült növelnünk a győzelmünk arányát, de így is gratuláció jár a fiúknak ezért a teljesítményért.

A sikeres bajnoki szereplést a kupában folytattuk. Szerdán a Szolnok gárdáját fogadtuk, és az elért döntetlen azt jelentette, hogy 2005 után ismét Magyar Kupa döntőt játszhatunk, ezúttal a bajnokságot magabiztosan vezető Videoton csapata ellen, május 20.-án, nálunk a Groupama Arénában.

Jegyzőkönyvek:

NB I, 25. forduló
FTC-DVTK 3-0 (2-0)
Nézőszám: 10 114
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Mateos, Ramírez (Bönig, 59.) - Somalia - Varga R., Gera (Lauth, 79.), Busai (Gyömbér, 73.), Lamah - Böde
DVTK: Antal - Eperjesi, Németh M., Szalai V., Okuka - Egerszegi, Krstic - Gosztonyi (Takács T., 59.), Marjanovic (Jenner, 59.), Barczi (Bacsa, 71.) - Okuka
Sárga: Németh M. (38.), Bönig (90.)
G.: Mateos (29. - 11-esből), Böde (43.), Lamah (55.)

Magyar Kupa-elődöntő, visszavágó
FTC–Szolnok 1-1 (1-0)
FTC: Dibusz - Dilaver, Mateos, Nalepa (Batik, a szünetben), Bönig - Somalia (Kukuruzovic, a szünetben), Gyömbér - Varga (Cukic, a szünetben), Nagy Dániel, Lamah - Lauth
Szolnok: Pokorni - B. Tóth, Mile (Zsolnai, 49.), Papucsek, Fritz - Rokszin (Zsdrál, a szünetben), Kenderes, Tóth B., Lengyel, Nagy I. - Vári
Sárga: Cukic (84.), illetve B. Tóth (31.)
Gólszerző: Lamah (20.), illetve Papucsek (75.)
Összesítés: 3-1

A jegyzet címében szereplő felemás érzések, azonban a kupa visszavágó kapcsán nyertek létjogosultságot. Doll az első találkozón szerzett kétgólos előnyünk miatt, olyan játékosoknak is bizonyítási lehetőséget adott, akik eddig viszonylag keveset játszottak. Ilyen volt Kukuruzovics, Nagy Dániel, Benjamin Lauth, vagy Gyömbér Gabi.

Nos, a lehetőséggel nem igazán tudtak élni az úgymond „mellőzöttek”. Sőt igazolták, hogy miért is nem kapnak több lehetőséget a szakmai stábtól.

Nem igaz, hogy két hasonló képességű csapatunk van! Ne áltassuk magunkat!

Ezt látni kell az edzőknek és a vezetőknek is. De a mérkőzést követő sajtótájékoztatón Doll nem hagyott kétséget a felől, hogy néhány játékosunknak nyáron meg fogja köszönni a vezetőség az eddigi munkáját.

Ez a keret jó, de amennyiben szeretnék komolyabb eredményeket elérni a nemzetközi porondon, akkor meg kell erősíteni legalább 3-4 helyen.

Örüljünk a döntőbe jutásnak, de figyeljünk oda, mert ilyen formaingadozást nem engedhetünk meg magunknak.

Vasárnap a Pécs következik.

Küzdenünk kell tovább a céljaink eléréséért!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs