- 0
Az elmúlt hetekben rengeteg publicisztika, politikusi nyilatkozat, újságírói eszmélés jelent meg arról, hogy a diktatúra elhatalmasodik a magyar nemzeten, országunk polgárai elnyomás alatt állnak. Ez az elnyomás pedig egyre jobban megmutatkozik a szabad nyilvánosság visszaszorításában, az állam mindent tud, mindent akar, és természetesen egyetlen akarnok kezében összpontosul a hatalom. Aki ezeket gondolja, azoknak írok, bár ők sejtéseim szerint nem olvassák.
Talán megkímélném a kedves Olvtársakat a Carl Schmitt féle diktatúraelmélet problematikájától, s Pasukanisszal, Visinszkijjel vagy Tumanovval se fogom Önöket untatni. Inkább legyünk izgalmasak, kezdjünk néhány érdekes jelenség megvitatásába. Sőt, ígérem, ha lehet, csak érinteni fogom a sztalinista Rákosi rendszert. Természetesen az egykori – valódi – kádári diktatúra megfigyelési gyakorlatáról lesz szó.
Ez annyira komoly, kiépített gyakorlat volt, hogy egyes kutatók megfigyelési, vagy kémkedő államnak írták le a kommunista államokat a terror korszakok (nálunk a Rákosi rendszer) után.
Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a jó öreg Kádárelvtárs rendszere, a szovjet megszállás alatt diktatúra volt, sőt senki se vitatja, hogy a III/III, illetve az egyéb szervezetek a rendőrséggel karöltve, a III/II – vagyis a kémelhárítás munkáját is igénybe véve valódi politikai megfigyelést, elnyomást gyakorolt.
A III/III-III/II és a III/I, az ÁVH kebeléből nőtt ki, igen jelentős részben (jó, szinte teljes egészében) átvette annak állományát, szóval mondhatjuk, a kádári titkosszolgálat a rákosista pártos elnyomószervezet édesgyermeke. (Vagyis inkább egészében az volt, abból fejlődött ki.) Ennek a politikai elnyomó titkosszolgálatnak aztán nagyon kemény, mondhatnók kőkemény lehetőségei voltak. Vegyük is számba mit is tettek ezek a derék titkosszolgák, s főképp milyen metódusok szerint jártak el!
Nyilvánvalóan a titkosszolgálatok elsődleges célja a következő jelszóban testesült meg: „mindenkiről mindent tudni”. Vagyis a cél az volt, hogy a politikai rendszer fenntartása érdekében megfigyeljen, s minden érdekesebb ember gondolatait, kapcsolatait eszméit megfigyelje.
- Ennek megfelelően a titkosszolgálat azzal foglalatoskodott, hogy bepoloskázza az érdekesebb emberek, potenciális ellenzéki véleményvezérek lakását, találkozóhelyeit, s azokat archiválja. Sőt, besúgókat alkalmazott, akik jelentéseket írtak, különböző találkozókról, gyűlésekről.
- Természetesen a telefonokat is lehallgatták, tehát minden beszélgetésről feljegyzés készült, abból összefoglaló jelentés.
- A fontosabb, érdekesebb emberek, akik valamilyen szempontból lényegesnek, megfigyelésre érdemesnek bizonyultak, természetesen leveleztek is, ezeket a (sőt, a külföldről jövő postát mindenkinél) leveleket felbontották, arról szintén jelentés készült.
- Ha valaki írt valamilyen nyilvánosságnak szánt anyagot, akkor azt néha a lakásba behatolva lemásolták és erről is jelentés készült. Sőt, akiket megfigyeltek, annak akár az olvasólistáját is kikérték a könyvtárból, vagy könyvesboltból, tehát arról is jelentés készült, ki mit olvasott!
- Nem történt ez másképp abban az esetben sem, ha az akár vélt, akár valós ellenzéki aktivista – vagy csak olyan csoportok közelébe sodródott polgár – valahova elutazott. Sokszor a határidőnaplókat is lemásolták. Erről is jelentés készült. Rendkívül szorosan ellenőrizték, vagyis aki belföldre, külföldre ment, azt követték, arról is jelentés készült.
- Született környezettanulmány is róluk, ilyenkor a titkosszolgálatok emberei, a besúgók, az ügynökök, vagy a fedett tisztek segítségével az életkörülményekről készült akta, így például a családi állapotról, a családtagok kapcsolatairól, az anyagi lehetőségekről, egyszóval mindenről, ami az emberi – társadalmi-anyagi/üzleti kapcsolataiba belefért. Ebbe beleértendő volt az emberek szexuális kapcsolatainak, liezonjainak a felderítése is.
Mondhatnánk azt is, hogy a szoros megfigyelés alá vett embert az állam titkosszolgálata nagyon komolyan ellenőrizte, sőt, szinte alig menekülhetett el az, aki ilyen intézkedéssor alá került..
Feltehetjük a kérdést, hogyan érte el ezt a titkosszolgálat?
- Nem meglepő módon rettenetes emberi és anyagi erőforrások bevetésével.
Akár így, akár úgy beszervezett ügynökök, társadalmi kapcsolatok, technikai erőforrások bevetésével. A környezettanulmányok például legalább tíz ember hónapokon keresztül tartó megfeszített munkájába kerültek. A poloskázás, lehallgatás elemzése, felvétele, az azokról készített jelentések megírása rengeteg munkaórába került. Ha valakit követtek, az szintén jelentős emberi erőforrást igényelt, legalább két, de inkább három ember napokon keresztül dolgozott rajta. A levelek felbontására külön szakosztály állt rendelkezésre, de külön csoportok dolgoztak az egyéb írásos anyagok elemzésén is. A kommunista titkosszolgálat tehát, azt tudott azokról, akikről és amit akart.
Ez egyáltalán nem túlzás – persze a kommunista titkosszolgálat, mint minden magyar állami szerv egy kicsit slendrián is volt -, akit tehát arra méltónak talált a szerv, azt megfigyelte. Így aztán szinte minden információ megvolt – papíron, sőt mágnesszalagon azokról, akikre ráállt a kádári elnyomó diktatúra gépezete.
S vajon, kikre specializálódott a kommunista titkosszolgálat?
2. Alapvetően anyagi megfontolások alapján azokkal foglalkozott, akik valamilyen veszélyt, problémát jelentettek a rendszerre nézve, ám lényegében mindenki célkeresztbe kerülhetett, ha rosszkor volt rossz helyen. Körülbelül egy millió ember lehetett érintett, és 100-500 ezer ember kerülhetett így-vagy úgy célkeresztbe.
Adódik a kérdés, hogy történik ez most, az állítólagos diktatúra felé haladó Magyarországon?
- Google, android rendszer, Facebook,
- Google, android rendszer, Facebook,
- Google, gmail, Facebook messenger,
- Google, gmail, android rendszer, google követő cookie-k, Facebook követő cookiek,
- Google, google naptár, assistant, google map, Facebook bejelentkezéskövető,
- Facebook, Google belső szervere,
- Google, Facebook belső szervere, automatikus, több tízezer emberre egy-két operátor,
- Mindenkiről mindent, szó szerint, de legalább 2 2-5 milliárd emberről biztosan az egész földön.