Taxis hiéna

Pesti alakok 3.

Amikor beszállsz hozzá, csak annyi tűnik fel, hogy a kelleténél nyájasabb. és egy icipicit, de tényleg csak alig észrevehetően bizalmaskodó. De közben figyel. Figyel, mert ő abból él, hogy az embereket megfigyeli. 
És ha nem mutatsz erőt, ha gyengének ítél, eltapos, megvág, becsap, kifoszt. 
Utazás közben a tükörből figyeli az utast. Azt már az első percben felmérte, hogy a kézifék mellett titokban elhelyezett gyorsító berendezést elindíthatja-e, s így az út végén kétszer annyit fizettessen, mint amennyit valóban kellene fizetni. Ha nem, akkor arra gondol, hogy majd a következő utason behajtja, amit ezen a madáron elmulasztott.
A taxis hiéna nosztalgikusan gondol vissza azokra az időkre, amikor még nem taxizott, de erről véletlenül sem beszélne senkinek. Azért nosztalgiázik, mert akkoriban olcsóbb volt a sör, és ő sem volt még dagadék. A mi emberünk úgy gondolja, hogy taxisnak született, és jól teszi a dolgát. Mélyen megveti azokat, akik jobb híján vállalnak éjszakai fuvart, vagy diplomásként fuvaroznak. A mi taxisunk úgy gondolja, hogy a taxizás célja a vendég megkopasztása. Akkor is, ha részeg, akkor is, ha józan, ez utóbbi legfeljebb nehezebb dió, de semmiképpen sem megoldhatatlan.
Legjobban a külföldi utast kedveli. Bár ő maga egyetlen nyelven sem beszél, lelkesen bólogat minden kérdésre, a kezével számjegyeket rajzol a levegőbe. Segítőkészen beteszi a csomagot a csomagtartóba, és máris megkezdődik az utazás. Manapság már nem hurcolja körbe a városban a megszeppent amerikaiakat és japánokat, mint a hőskorban, legfeljebb mellékutcázik egy kicsit feleslegesen, de azért akad elegendő trükkje. Olykor ezernyolcszáz forintra hoz ki egy-egy rövidebb fuvart, és amikor a külföldi nézegetni kezdi az ismeretlen bankjegyeket, segítőkészen rámutat a húszezresre, sőt, el is veszi. Mintha éppen kétezres volna. Tízből hatszor bejön a dolog, ha pedig nem, hangosan elnézést kér, széttárja a kezét, bocsánat, nem láttam jól a sötétben. Ha kenyértörésre kerül a sor, a baseballütő után nyúl, de ilyen csak egyszer fordult elő, amikor megfenyített egy okoskodó, részeg dánt, és ha már arra járt, elvette a pénztárcáját is, úgyis kómás volt a pali, reggel majd azt hiszi, elvesztette valahol.
A taxis hiéna nem tartozik egyetlen társasághoz sem, erőből autózik. Társaival együtt lényegében bűnszervezetet alkotnak, pénzzel elintéznek mindent, megvásárolják a repülőtéri hatóságokat, az alul fizetett rendőröket, de jut egy-két ezres a közterületiseknek, parkolóőröknek, biztonsági embereknek is. Legzsírosabb üzletük a Liszt Ferenc Repülőtér, ide már évekkel ezelőtt betörtek, és hiába a törvényi előírás, az egységes tarifa, és a többi, amikor az utas megérkezik és kilép a terminál üvegajtóján, a mi emberünk és barátai fogadják ott.
A taxis hiéna harminc éve ugyanabba a kocsmába jár, ott piál és hangoskodik a többi taxissal. Beszélgetésük tárgya mindig ugyanaz: egymás szívatása, politika orrba-szájba. A taxis hiéna fennhangon hirdeti a maga igazságait, amelyeket felcsippentett innen-onnan, de azért magabiztosan, saját találmányaként adja elő azokat. Diszkrécióról soha nem hallott: részletesen elbeszéli, hogy mikor, melyik híres embert szállította honnan és hova, ki ült vagy ki nem ült a híres ember mellett, miről beszélgettek menet közben, és így tovább. Ezek a történetek számos hazugságot tartalmaznak, mint például, hogy a híres ember drogozott, részegen szállt be, vagy éppen buzi, és erre ő, a taxis egy perc alatt rájött, de nem érdekli, mert neki az a dolga, hogy embereket szállítson, no, persze, csalódott az illetőben, de kegyetlenül. Aztán nagyot hörpint a söréből, ma már nem dolgozom, böfögi oda a pincér csajnak, és alulról felfelé pillant, az örök proli sunyiságával.

Szentesi Zöldi László - ]]>https://www.facebook.com/szentesizoldi]]>