Gyurcsány máig nem tisztázta plágiumügyét

Gyurcsány Ferenc kiemelte, a választás tétje az, hogy „tart-e az a sorozat, amit október óta látni”, azóta ugyanis kormánypárti jelöltek fontos választáson nem tudtak nyerni… A pénzügyi oligarchia udvaronca még mindig azt hiszi: megmondó ember lehet. Személye "sikeresen" tolta jobbra a választókat.

Pedig máig nem tisztázta plágiumügyét.

A civilizált politikusi kör elegánsan oldotta meg a plágiumgyanút: lemondott az érintett tisztségviselő. A lakájpolitika alakja azonban a lehető legpitiánerebb módszert alkalmazza: reménykedik. Mármint abban, hogy a választópolgár felejt.

Telik az idő, és az emberek hátha felejtik a súlyos plágiumügyet…

Pedig fölöttébb erős a gyanú, mely szerint Gyurcsány is schmittelte dolgozatát. Egy volt rokon tisztázta: ő írt azonos témakörben szakdolgozatot, és a paksamétát a szülői házban hagyta. Ebben a szülői házban akkor még a gyurcsányi jelenlét is gyakori volt.

Megszerezhette tehát az írásművet.

A gyurcsányi plágiumügy kipattanásakor a sajtó egy része tisztázta: a szakdolgozat témája tökéletesen azonos az egykori két sógor esetében. Az előkerült részletek is átfedésben vannak. Felparázslott a gyanú: Gyurcsány is schmittelte dolgozatát.

Neki azonban nem akaródzott lemondani.

Ő nem az európai kultúrában szocializálódott. A sztálini minta lebegett szemei előtt ifjú korában. Ő ebben rekedt meg. És Jóska bácsinak esze ágában sem volt lemondani: inkább tisztogatásokat rendezett a nomenklatúrában. „Fiatalított…”

A nála húsz évvel ifjabb „öregeket” kiiktatta, s ő maradt.

A sztálini iskola ma nem alkalmazható. A sztálini pofátlanság azonban gyakorolható a pénzügyi oligarchia rendszerében. Az oligarchia kedvenceinek mindent szabad: schmittelni is. Neki nem kell megtalálnia dolgozatát, nem kell tisztáznia múltját.

A lakájpolitikában fénylik a kettős mérce.

De miért nem követelik a plágiumügy tisztába tételét azok, akik ehhez parlamenti nyilvánosságot kapnak? Miért hagyják, hogy a felejtés sűrű homálya boruljon a gyurcsányi plágiumügyre? Miért udvariaskodnak azzal, aki maga hisztériázott a polgári politikus lemondásáért plágiumgyanú miatt?

Miért engedik, hogy megmondó emberként pojácáskodjon?

Miért nem szembesítik korábbi tetteivel? Mesés meggazdagodásának rejtélyével. Elévült adóügyével. Az első brókerbotrányban előkerült furcsa telefonbeszélgetés utalásával. A hajlékaként szolgáló luxusvilla drámai történetével? A 2006 októberi polgárverés fájdalmas tényeivel.

Az ország eladósításának bűnös felpörgetésével.

Miért parádézhat még mindig megmondó emberként az, aki erősen gyanús plágiumügyét sem tisztázta? Nincsenek demokraták a közéletben? Nincsenek olyan képviselők, akik teljesítik azt, amiért a választópolgár a tisztelt Házba küldte őket?

És amiért az adózó tömeg tekintélyes jövedelmet fizet nekik.

A schmittelés egyre megalapozottabb gyanúja szalonképtelenné tesz egy politikust Európában – most éppen egy szlovéniai példa villan fel előttünk. Budapest miért nem képes megtisztulni? Úgy, ahogy Ljubljana teszi.

Miért nem zavarja a demokratákat, hogy Gyurcsány is schmittelhette szakdolgozatát?