Frei Tamás: A francia nők csendes diadala

Aligha találnák ki. Bár ha alaposan végiggondolják, akkor talán az alaptendenciát ki tudják következtetni. Önök szerint miképp is állunk mi, magyarok, a nők politikai és közéleti szerepvállalásával? Férfiuralom van mifelénk, vagy a családi értékekre oly sokszor hivatkozó politikai elit a nőket is a döntések közelébe engedi?

Hát nem, nem engedi. Az Interparlamentáris Unió legfrissebb adatai szerint Magyarország a sereghajtók között kullog a nők politikai egyenjogúsága és képviseleti ereje tekintetében. Nemzetközi szinten a törvényhozásban képviselői helyhez jutó nők számaránya a legtisztábban összemérhető adat.

Miközben Európa északi államaiban a parlamenti számarányok körülbelül 60:40 százalékos férfi-nő arányt mutatnak, ez az adat nálunk 90:10.

Kilenc férfire jut egy nő a budapesti Országgyűlésben.

Nem túl szép szám, sem abszolút értékben, sem pedig helyezésben. Magyarország ezzel a világ demokratikus országai között a 114. helyen áll. Alig akad olyan állam, ahol a nők politikai egyenjogúsága olyannyira elmarad a kívánatostól, mint nálunk. A kelet-európai régióban a volt jugoszláv tagköztársaságok szerepelnek a legjobban – Szlovénia 64:36, Szerbia 66:34, Macedónia pedig 67:33-as férfi-nő aránnyal – a politikában. Női egyenjogúság tekintetében a világ leghaladóbb országai Európa északi vidékein találhatók. A svéd, finn, izlandi, norvég és dán parlamentekben mindenhol 40 százalék fölött van a nők képviselete.

Mit lehet ilyenkor tenni? És kell-e bármit is? Tele a padlás olyan elemzésekkel, melyek azt bizonygatják, hogy minél több a nő a politikában, annál több a kompromisszum is. Mert a nők kiegyensúlyozó és békítő megközelítésmódja nemcsak a gyereknevelésben, hanem az „államnevelésben”, országirányításban is ugyanazt az eredményt hozza, mint a családirányításban. Lehet, hogy a férfiak keresik a pénzt, de a nők józanabbul költik, és igazságosabban osztják el. Kivételek persze vannak, de a nagy számok ezt bizonyítják.

Szóval mit lehet tenni? Talán épp azt, amit a franciák tesznek. A múlt vasárnapi és e heti helyhatósági választásokon valószínűleg emancipációs világrekordot döntenek.

A franciák 75:25-ös férfi-nő számaránya sem ad ugyanis okot büszkeségre, úgyhogy az ottani politika egyetlen bátor lépéssel 50:50 százalékos arányt „állít” elő a tanácsokban, a városirányításban. Az itteni kifejezéssel binomnak hívott reform értelmében binominális, úgynevezett kettős jelölés érvényesül mindenhol. A tanácsosi posztokra most először a történelemben pároknak, vagyis egy férfinek és egy nőnek egyszerre, közösen kellett jelöltetnie magát.

Nem feltétlenül házaspároknak, de mindenképpen politikai társaknak, akik együtt kerülnek majd a helyi parlamentekbe. A korábbi helyhatósági helyek számát egyetlen huszárvágással megfelezték Franciaországban. A kettős, „binom” jelöléssel viszont épp annyi képviselő kerül majd a döntéshozatalba, mint korábban. Milliméterpontosan kiegyensúlyozott, fele-fele arányú férfi-nő reprezentációval.

Bár a hírek alapvetően a szélsőjobb megtorpanásáról, Sarkozy visszatéréséről szólnak a francia helyhatósági választások kapcsán, az igazi hír szerintem mégis ez, épp, amiről nem is hallunk. A nők, rájuk jellemző módon, észrevétlenül és csendben győztek.

Frei Tamás - metropol.hu