- 0
Nem is elmélet, hanem pszichiátriai tünetcsoportok között létesített önkényes kapcsolatrendszer, amely minden egyes elemében az úgynevezett alapvető emberi jogok végtelen kiterjesztésére hivatkozik.
Az egyetemekre történő betörése és lassan kizárólagossá válása – ahol elvileg a tudománnyal kellene foglalkozni – minden egyes egyetem külön szégyene.
Képviselői, propagátorai, áldozatai kivétel nélküli identitás nélküli szerencsétlen személyek, akiket rútul megtréfált a természet, olyanok, akik mentális diszfunkcióikból akarnak valamiféle egységes világleírást, ideológiát építeni, hogy a normalitás lerombolásával saját nyomorúságuk fölé kerekedhessenek.
- A genderelmélet nem egyszerűen tudománytalan, hanem minden elemében, eljárásmódjában, következtetésében tagadja az emberi természettudományok és nagyjából az ezredforduló előtti társadalomtudomány minden működőnek bizonyult következtetését.
- A genderelmélet minden állítása tagadja az evolúciós elméletet, különösen annak a modern genetikán alapuló komplex kiterjesztéseit és rendszerszintű modelljeit.
- A genderelmélet minden ízében antibiológista, antipszihológista, teljes egészében kívül esik az orvostudomány paradigmáin.
- A genderesek egyszerűen még felfogni is képtelenek a neurológia, az endokrinológia, a pszichiátria rendszerszintű kérdésfeltevéseit, gyakorlatilag egy primitív, „joginak” mondható formalizmus mentén, etikainak állított destrukciók mentén terrorizálják a természetest és az emberit.
- A genderelmélet taxonómiája eseti, minden esetben képtelennek bizonyul koherens fogalomhasználatra vagy megismételhető következtetések definiálására.
A genderelmélet példátlan térfoglalása a népszórakoztatásban, a nyugati film és tévéiparban, a teljes művészeti szcénában annak a következménye, hogy az ilyen típusú pszichiátriai betegek a normális emberekhez képest elképesztő energiákat képesek mozgósítani monomániájuk propagálása érdekében. A nyolcvanas évektől – először a homoszexuális csoportok akcionista megközelítésének sikereiből tanulva – léptek színre látszólag érdekvédőként, önsegítő csoportoknak álcázva, annak érdekében, hogy a közvetlenül romboló agresszív mintáik propagálásának tabuit a nyugati társadalmakban meggyengítsék, ledöntsék.
A hatvannyolcas csoportok keltette „egyetemfoglalási” hullámra ráülve, a liberalizmus farvizén építette karrierjét számtalan ilyen pszichiátriai beteg.
Ezeknek az embereknek sok esetben az intellektusa nem sérült, sőt kifejezetten intelligensek, csak a motivációik, értékválasztásaik torzak, egyúttal kifejezetten és egyre agresszívebben ellenségesek a heteroszexuális többséggel szemben.
A Pride nevű provokációsorozat arra szolgál, hogy a normális többség hozzászokjon gyermekei biológiai nemmel kapcsolatos nevelésének szétrombolásához és ahhoz, hogy a normális gyerekeket nem nélkülinek, a különböző perverz csoportok által könnyen „levadászhatónak” nevelje maga az állami intézményrendszer.
Ezek az elmebetegek sikerrel teremtettek olyan hangulatot az észak-atlanti civilizációban, hogy a nő és férfi együttműködésén alapuló családfogalom említése is elmebetegek hordájának támadását vonja maga után.
Alapvetően hibát követünk el, amikor ezekkel a szerencsétlenekkel vitát folytatunk.
Ahogy a nácikkal és a kommunistákkal sem lett volna szabad tárgyalni, úgy ezekkel az őrültekkel sincs semmi értelme semmiféle párbeszédnek. A genderesekkel nem szabad szóba állni, az orvosi vizsgálatokat és a terápiás kapcsolatot leszámítva. Diskurzus csak a betegségükről és az abból következő veszélyekről folyhat a szakemberek között. És persze magában a társadalomban. De úgy, hogy az nem tartalmaz semmiféle megengedő aspektust.
A magyar államnak pedig kötelessége, hogy az alaptörvény betűjének és szellemének megfelelően kiszorítsa ezt az áltudományt az államilag finanszírozott oktatásból, valamint biológiailag és mentálisan egészséges gyermekek megrontásaként üldözze a genderpropagandát. És annak minden szerencsétlen, de veszélyes követőjét. Ahogy a nácikat és a kommunistákat ki kellett volna takarítani annak idején a társadalomból.
