Megérkezett a cég képviseletében egy nyugodt ifjú hölgy, és elmondta, nem a bőrszín miatt nem engedték be a társaságot, hanem azért, mert láthatóan ittasak voltak, s „kissé erőszakosan” viselkedtek. Ezért a biztonsági emberek nem látták biztosítva azt, hogy a társaság beengedése esetén a többi vendég nyugodtan szórakozhat. Bárdos műsorvezető úgy viselkedett, mint a nagy ho-ho-horgász, aki hatalmas harcsát fogott, amely azonban az utolsó pillanatban egy határozott csobbanással visszakövetelte élőhelyét, így üres maradt a vödör.

De azért mi, ugye, egy oldalon vagyunk? – kérdezte elég szánalmasan a hölgyet, aki persze bólintott (próbálta volna meg az ellenkezőjét). És abban, ugye, egyetérthetünk, folytatta a szépszavú műsorvezető, hogy minden rasszista egy szarházi?

A nézők itt már, gondolom, lélegzet-visszafojtva lesték a műsorvezető minden mondatát. A legkáprázatosabb mégis az volt, amikor a nagy tudású híradós néhány mondattal kiállt a szórakozóhelyre ellátogatni akaró „afroamerikaiak” mellett, akik közül az egyik, mint megtudtuk, „ismert rapper”. Nem sejtjük, miért kellett ezt hangsúlyozni, talán azért-e, mert minden ismert rapper köztudottan absztinens, vagy mert egy ismert rapper tutifixen nem viselkedik erőszakosan, pláne, ha afroamerikai? Míg ezen gondolkodtam, hirtelen az jutott eszembe: honnan tudja Bárdos, hogy ezek a feketék afroamerikaiak voltak? Hátha szomáliaiak, kenyaiak, nigériaiak vagy éppen a napfényes Etiópia a hazájuk? Vagy ha a Bárdos–Máté házaspár történetesen Kenyában nyaral, és egy kis esti sétát tesz Nairobiban, akkor összenéznek és azt mondják egymásnak: „Nézd csak drágám, mennyi afroamerikai! Hogy kerültek ezek ide vissza egy másik kontinensről?”

Vannak más rejtélyek is. A január elsején megszületett első csemetét az ápolónő fölemelte, Novák Előd meglátta, és éles szemmel megállapította, hogy az egy roma gyerek. Így kommentálta: „Rikárdó mellett azért persze szaporodik a magyar is néhol, pl. a mi családunkban.” Megspórolhatta volna a ]]>megjegyzését]]>. Egy most született csecsemőről egészséges gondolkodású embernek az élet csodája jut az eszébe. A kis Rikárdóról még nem tudunk semmit, tiszta lap. Lehet, hogy zseni lesz, egy Rácz Aladár, egy Szakcsi Lakatos Béla vagy egy mindenki által kedvelt Caramel, nem kellene tehát ilyen rútul indítani útnak.

Ám ha azt hisszük, hogy a származási ügyek csak a Jobbikot érdeklik, tévedünk. A tegnapi NOL.hu-n olvashattunk arról, hogy Radnóti Zoltán rabbi írásban szólította fel lemondásra a kalandos életű ]]>Schwezoff Dávidot]]>, ekképpen: „A budapesti zsidóság nevetve és dühöngve figyelt téged. A kétes ügyeidet, a kétes származásodat és mindent, ami hozzád és a barátaidhoz kötődött.” Bár meggyőződésem, hogy Schwezoff Dávidon nemcsak a budapesti zsidóság nevet, és nemcsak a transzvesztitává változott evangélikus kántoron, hanem azon a szervezeten is, amelyik vezető pozícióba emelte ezt az enyhén skizofrén életművészt, azon azért mégis fennakadtam, hogy „kétes származásod”. A hangom is elfúl a kíváncsiságtól: vajon egy származás (bármilyen származás!) mitől kétes? Attól, hogy a vérvonal ide-oda kanyarog? Csak nem rettenünk meg egy kis vérkeveredéstől, rabbi uram?

Vagy rasszizmusból is van politikailag korrekt?