Az első hétköznap

Újévkor viszont még azok is képesek a jövőn gondolkodni, akik ezt az esküvőjük reggelén sem tették meg. Horoszkópok tömege, angyalműhelyek, holtbiztos gazdasági előrejelzések, Nostradamus jóslatai mind-mind előkerülnek a világháló sublótfiókjaiból. Találgatások, fogadkozások és ígérgetések társasjátékát játssza ilyenkor a világ.

Töltsd be születési adataidat valamelyik internetes delphoi jósda kérdései mellé, s már olvashatod is, idén a sors kedvezményezettje vagy kitaszítottja leszel-e. Hajléktalanként is megtudod, hogyan ívelhet karriered a csillagokig, kilencvenkét évesen is, mi vár rád a szerelemben, s ha albérletben laksz is, két kattintással kiderítik neked, milyen befektetésekben érdemes gondolkodnod tőkéd minél gyümölcsözőbb forgatásához.

Korunk túlságosan racionális, emiatt kelendők az ezotéria legolcsóbb fajtái is. Az élet mindig az egyensúlyt keresi: vérengző zsarnokok szentimentalizmusról, az önfeláldozás mártírjai meghökkentő pragmatizmusról tudnak váratlan tanúságot tenni. Aki veszi a bátorságot, hogy akár politikai, akár gazdasági, akár személyes élete vonatkozásában a jövőről gondolkodjék, annak egyetlen támpontja marad: az előjelek. Azt gondolhatnánk, minél jobb készüléke, minél érzékenyebb jelfogói vannak valakinek ahhoz, hogy észlelje ezeket a jeleket, annál nagyobb az esélye arra, hogy igaza legyen. De így van-e ez?

Százegy éve az Esti Újságban megjelent egy cikk, amely megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy végre véget ért egy esztendő, „amely csak szomorúságot, bánatot és ennek nyomán sok keserűséget hozott reánk”. No de majd az új! Amelynek „bizalommal, ismét feléledő reménységgel nézünk elébe. Felejtve, mint egy rossz álmot mondunk búcsút a letűnő évnek, és – mámorító Törley mellett – még nagyobb örömmel köszöntjük az új esztendőt.” És a slusszpoén: „Csakhogy már megjött 1914!”

Ezért hát legyünk óvatosak. A szaporodó tüntetések nem biztos, hogy az ellenzék erejét jelzik – lehet, hogy drasztikus figyelmeztetések a kormánynak, hogy a hatalmat kompromisszumok árán is meg kell tartani. Úgy hisszük, a magaspolitika berkeiben a civódások rossz vért szülnek – de az is lehet, hogy olyan folyamatokat gyorsítanak meg, amelyek után tisztábban láthatók a valódi erővonalak. Passzív várakozás helyett javasolható mindenkinek az aktív akarat. Kivárás helyett a beleszólás, lapítás helyett az állásfoglalás. A kontinens egyik részén a széthullás, máshol az összecsomósodás a meghatározó. Még nem tudjuk, hová sorolhatjuk magunkat.

Azzal biztatnék mindenkit, hogy a bizalom túltengése helyett nagyon figyeljen. Jelekre, előjelekre, fél- és egész fordulatokra, tendenciákra. 2014-ben három választás is felkavarta a vizet Magyarországon. Elvileg most egy nyugodt esztendő következne, de gyakorlatilag sosincs ilyen. Látjuk, mire mentek eleink az ő tiszteletre méltó, haszontalan nagy bizalmukkal újév napján 1914-ben. Csak annyira reménykedjünk, amennyire ez embervoltunkból természetes módon következik, és ne tekintsünk feltétlen bizalommal még a szárnyas angyalokra sem. Ha ki lehetett mondani az év utolsó hónapjában, hogy Magyarország esetleg háborús övezet része lesz, akkor ez egy kemény és fagyos világ, amilyen az új év első napja.

Úgyhogy meleg kabát, tudatosság, koncentrált figyelem, erős akarat és – eszünkben tartva az 1914-ben megjelent Esti Újság jövőt üdvözlő cikkét – a lehető legkevesebb mámorító Törley.

Körmendy Zsuzsanna - mno.hu