Kétharmad

Csak egyre hangosabban hajtogatják a magukét, és olyan közlésekkel fárasztják az olvasót, amelyeknek teljesen ellentmondanak a statisztikai hivatal közleményei, friss felmérései.

Gyermekek országos szintű éhezéséről a baloldali lapok mindig akkor cikkeznek, amikor a jobboldal van kormányon. Közben pedig értelmezni kellene azokat a felméréseket is, amelyek szerint egyfolytában nő a túlsúlyos gyermekek száma. A WHO Európai Regionális Irodájának jelentése szerint gyakori kockázattá vált a túlsúly. Az európai gyermekek körében a 11 évesek között 27 százalék, a 13 évesek között mintegy 33 százalék a túlsúlyos.

A magyarországi túlsúlyos gyerekek száma nem tér el lényegesen az európai átlagtól, viszont több köztük a fiú, mint a lány. A túlsúlyosság nem okvetlenül a jólétre utal, hanem elsősorban az egészségtelen táplálkozásra. Akik gyakran járnak szegénynek mondott, a hazai kisebbségeket nagyobb arányban tömörítő kerületekben, sokkal több túlsúlyos gyerekkel, fiatallal találkozhatnak, mint csontra soványodottakkal.

A téma tehát több oldalról is tanulmányozandó, komoly, tájékozottságot, tárgyilagosságot, tapasztalatokat és mély lelkiismeretességet igényel. Gyermekek éhezésének állítólagos ugrásszerű növekedésével politikai kampányt folytatni a kormány ellen körülbelül akkora aljasság, mint rákbeteg gyermekekről szívszorító plakátot készíteni, majd zsebre vágni a begyűlt pénzt, amint ez utóbbira, sajnos, tudunk példát. Ha az elmúlt huszonöt év alatt volt kormány, amelyik a gyermekvállalást és a gyermekek ellátását, jóllétét nemcsak a kampányban tartotta céljának, hanem hatalomra kerülve is sokat tett érte, akkor az a két Orbán-kormány volt, s ezt a hagyományt folytatja a harmadik. Ha a balliberális sajtó kétsoros hírben közreadja a KSH közleményét, miszerint Magyarországon csökkent a gyermekszegénység, akkor másnap oldalas riport jelenik meg szomorú szemű éhező gyermekekről, akik a kormány áldozatai. Az sem kétséges, hogy a riporter nem arról fogja kérdezni a szülőket, hogy miért nem termesztenek konyhakerti növényeket a ház körül, hanem hogy mióta munkanélküliek és ugye nagyon rossz dolog tétlenül ülni és éhezni.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány honlapján olvashatjuk néhány celeb nyilatkozatát, közte Parti Nagy Lajosét, aki szerint „az, hogy Magyarországon gyerekek éheznek, a fennálló rendnek és a fennálló kormánynak a felelőssége”. Szeretnék olvasni Parti Nagytól hasonló mondatokat, amelyeket 2002 és 2010 között vetett papírra. Vagy pedig adja írásba, hogy hazánkban a krónikus gyermekszegénység azon az éjszakán szokott kitörni, amikor az országgyűlési választások eredményét kihirdetik, és a jobboldal kerül a kormányrúdhoz. Presser Gábort „a jelenlegi helyzet” emlékezteti „az 1920-as, 30-as évek fényképsorozataira, az éhező gyerekekre”.

Miközben az arizonai szenátor, akinek véleményétől még az amerikai külügy is elhatárolódott, újfasiszta diktátort vizionál Orbán személyében, az itthoni, fasiszta gyűlések nélküli érdektelen hétköznapokban a Fidesz-frakció azt kérte a kormánytól, hogy terjessze ki az ingyenes étkeztetést a bölcsődékben, óvodákban és iskolákban a gyerekek kétharmadára. Komoly teher lesz ez a költségvetésnek, de megéri. Vajon hány európai ország tette programmá a gyerekeknek járó ingyenes étkeztetés ilyen mértékű kiterjesztését? A baloldali lapok szalagcímeit azonban már látom: „A kormány az éhező gyermekek egyharmadától megvonta a falatot.”

Hát elvagyunk így, ebben a kis magyar pokolban.

Körmendy Zsuzsanna - mno.hu