Gyurcsány és a múlt

A volt miniszterelnök minden bizonnyal sóvárogva figyeli az eseményeket, és erősen sajnálkozik azon, hogy éppen most marad ki a dolgok sűrűjéből. No, nem arról van szó, hogy pártja lebőgött az országgyűlési választáson, hiszen a Demokratikus Koalíció bekerült a parlamentbe, frakciót is alakíthatott, így garantált Gyurcsányék számára a tér a következő négyesztendőnyi ágáláshoz. Arra azonban semmiképpen sincs mód, hogy a volt kormányfő még egyszer eljátszhassa egyik legemlékezetesebb szerepét, s az ország megmentőjeként mutatkozhasson.

Ha lehet hinni az avatott szakembereknek, akkor éppen válságos időszak előtt áll a világ. Kétségek merültek fel például Olaszország jövője kapcsán, egyes hozzáértők szerint komolyan kell venni azokat a gazdasági nehézségeket, amelyek Dél-Amerikában ütötték fel a fejüket, s nem növeli a kiszámíthatóságot az sem, hogy a britek, ha lassan is, de kifelé tartanak az Európai Unióból.

Mindennek tetejébe Donald Trump amerikai elnök éppen most akaszt tengelyt szinte az egész világgal a kereskedelem, a vámok ügyében, miként számolni kell azzal is, hogy az embermilliókat megmozgató modern kori népvándorlásnak előbb-utóbb valaki meg fogja fizetni az árát. Egy szó mint száz: válságos idők következhetnek.

Nemigen van hitelfelvevő banki ügyfél, munkabérből élő alkalmazott vagy gyermeket nevelő szülő, aki ne emlékezne a 2008-as válságra. Arra az időszakra, amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, és a magukat országmentő szakértőnek beállító kontárok nap mint nap azon ötleteltek, hogy éppen kiknek a fizetését csökkentsék, kiknek az adóját emeljék fel és kiktől milyen állami ellátásokat vonjanak meg.

Gyurcsány pedig egyenesen lubickolt a maga által kitalált szerepben: egyeztetett és bejelentett, tárgyalásokat hívott össze és döntéseket hozott, összességében teátrálisan dacolt mindenfajta nehézséggel. Tevékenysége persze nem befolyásolta a tényleges folyamatokat, a tomboló árfolyamok mit sem törődtek az aktuális kormányfővel, igaz, a miniszterelnök sem törődött sokat az utcára tett családokkal, a kukába dobott életekkel.

A mostani, válságról szóló jóslatok sokakban az akkori történések keserű emlékét idézik fel, a két korszakot azonban nem lehet összehasonítani: ma nem Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, és nem a balliberálisok kormányozzák az országot. Ez pedig éppen elég is lehet.

A hét elején Varga Mihály pénzügyminiszter benyújtotta a Fidesz–KDNP-kormány nevében a jövő évi költségvetést a törvényhozásnak, s mint kiderült, a szabályegyüttes kimunkálásakor a kormány nagyon figyelt arra, hogy legyen elég tartalék. Hogy kezelni lehessen minden olyan esetet, amelyre számítani lehet, s hogy maradjon valamennyi pénz az olyan történésekre, amelyeket ma még meg sem lehet becsülni.

Az első helyre tehát az ország és ezzel a benne élők anyagi biztonsága került. S lényeges az is, hogy a szükséges fedezetet nem megszorítással, nem külföldi óriáskölcsönnel és nem is az itt élők pumpolásával teremti elő a kormányzat.

Az előrelátás képessége manapság felbecsülhetetlen érték: aki megneszeli a sorsfordító változásokat, nagyot lendíthet a saját helyzetén. Az élet a migráció kapcsán már bizonyította, hogy a kormányzat képes felismerni a veszélyeket, s ha kell, időben megfelelő intézkedéseket is tud hozni. De előrelátás dolgában bizonyítottak a magyar választók is: azzal, hogy Gyurcsányt távol tartották a fontos döntésektől, legalább azt garantálták, hogy többé sem békeidőben, sem válságban ne dilettánsok határozzanak mindannyiunk életéről.

Jakubász Tamás - ]]>www.magyaridok.hu]]>