Fradista szemmel – Ködbe veszett remény

Emlékszem 1984. november 7.-én az UEFA Kupa 2. fordulójában a Videoton a PSG csapatát fogadta és az első játékrészt követően hatalmas köd borította be a Sóstói stadiont, így a játékvezető a 64. percben, egyébként 2:0-s Vidi vezetésnél félbeszakította a mérkőzést. Másnap játszották újra a találkozót, ekkor a Székesfehérváriak 1:0 arányban gyűrték le a nagyhírű párizsi gárdát és így 5:2-es összesítéssel jutottak a kupa 3. fordulójába.

Nos, most nem volt akkora a tét, s talán a köd sem, mint akkor, de azért nagyon fontos lett volna ezt a mérkőzést megnyernünk, hiszen győzelmünk esetén felléphettünk volna a dobogóra.

Ez nem sikerült.

A paksi csapat azt hozta, amire számítani lehetett, sőt talán, ha lehet még deffenzívebb arcát mutatta. De ezt már megszokhattuk, ellenünk mindenki a védekezésre helyezi a hangsúlyt, nem számít számukra, hogy a hátukat feltöri a saját kapujuk hálója. Csak a pontszerzés lebeg a lelki szemük előtt. Ha így nézzük a mérkőzést, akkor a Paks remekül megvalósította Csertői mester elvárásait.

Pedig nagyon keményen, harcosan kezdtünk. Letámadtunk, már az ellenfél térfelén sok labdát szereztünk, gólhelyzeteink is voltak, csak nem értékesítettük azokat.

Nem tudom igazán mi a probléma.

De az az igazság, hogy egyre jobban hajlok arra, hogy én is úgy gondoljam, hogy képességbeli hiányosságaink vannak. A védekezésünk tűrhetőnek mondható, bár a széleken sebezhetőek vagyunk, de az előre játékunk egész egyszerűen szánalmas. Nyílván rányomja a bélyegét ezen csapatrészre az, hogy Böde Dani az egész őszi szezonban betlizik és az is, hogy igazán nincsenek rajta kívül támadóink, mert valljuk be Lauth és Ugrai egy-egy felvillanástól eltekintve gyenge produkciót mutat.

A mai modern fociban a szélső védők szerepe felértékelődött, hiszen nekik már nem csak a védekezést kell nagyszerűen megoldani, hanem a támadások segítése is szerves részévé vált a játékuknak. Ebben a szegmensben a mi szélsővédőink, finoman szólva nem nyújtanak megfelelő teljesítményt.

Jegyzőkönyv:

FTC-Paks, 0-0 (0-0)
Nézőszám: 6241
FTC: Dibusz - Dilaver, Pavlovic, Nalepa, Bönig - Somalia, Cukic (Nagy Dániel, 81.) - Gera, Böde (Ugrai, 65.), Nagy Dominik (Busai, 65.) - Lauth
Paks: Molnár P. - Gévay, Fiola, Kovács G., Kesztyűs - Bertus, Kesztyűs, Kecskés, Hahn (Simon A., 70.) (Kulcsár, 81.) - Bartha (Vági, 90.), Haraszti
Sárga: Bönig (4.), Pavlovic (28.), Báló (38.), Kecskés (56.), Fiola (57.), Cukic (65.)

A bajnoki reményeink már korábban elúsztak, hiszen a Videoton fényévekre van az egész mezőnytől. Most már az a tét, hogy a dobogóra fel tudunk e majd állni a végelszámolásnál. Tudom, hogy még nagyon sok van hátra, de ha továbbra is ilyen intenzitással hullajtunk el pontokat, mint ahogy tettük az egyébként rivális Paks ellen, akkor nem sok jóra számíthatunk.

Sajnos pont a közvetlen riválisainkkal szemben veszítettük el a legtöbb pontot (lásd. Dózsa, DVTK, MTK, Paks.) Ezek a pontok nagyon fognak majd hiányozni.

Pénteken ismét a Honvéddal játszunk. Létkérdés a három pont megszerzése. Remélem ezt a játékosok is átérzik, mert ha a győzelem most is el marad, akkor sajnos beigazolódik a címben tett kijelentés, mely szerint ködbe veszett a remény.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs