- 0
Mostanában olyan bizonytalannak tűnik minden az ellenzék soraiban, az eddig sziklaszilárd meggyőződéssel szajkózott „nem kell a kerítés” elve is megdőlni látszik nem csupán Ujhelyi, de már a DK-s képviselők között is.
Niedermüller ugyan tartja magát, szerinte nincsenek is migránsok, menekültek vannak, persze kvóta sincs, csak néhány befogadásra váró ember, de úgy tűnik, ezzel a mentalitással kezd egyedül maradni.
Van egy teóriám a hazai ellenzék totális széttagozódására vonatkozóan. Szerintem azért akarnak eltűnni a süllyesztőben, hogy egyedül a Fidesz maradjon, és végre valamiben igazuk legyen, így aztán nyugodtan ordítozhatják, hogy „ugye, mi megmondtuk, egypártrendszer van”! Egyébként nem hiszem el, hogy ezt a bohózatra hasonlító politikai szereplést nem direkt csinálják – mondjuk szórakoztatni a népet.
Mert az tény, hogy naponta új fejezettel bővül ez a gittegyletes szappanopera, a forgatókönyv szerint a nagy összefogásból darabjaikra hullott pártocskák fondorlatokkal átszőtt terve, miszerint megbuktatják Orbán Viktort, enyhén szólva visszájára sült el. Valamit félreérthettek, mert önmagukat buktatták meg. Nyilván nem is örül ennek annyira – maradva a filmes hasonlatnál – a producer, aki azonnal kirúgja a rendezőt, G. Mártont, a festékpatronjaival együtt.
Az ellenzék persze továbbra is megpróbálja a lehetetlent: támadni a kormányt, egyelőre azonban csak annyira futotta, hogy Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy Orbán Viktor terrorista. Itt azért nehéz szavakba önteni, amit az ember érez, amikor a híreket hallja.
Ezt pedig lehet fokozni azzal, ha elolvassuk Ferink közösségi oldalán, hogy szerinte ő mennyire fantasztikus államférfi, pártvezető, politikus. És láthatóan az ő zsebében van a bölcsek köve is.
Az öntömjénezésből kitűnőre vizsgázott DK-s vezérről azért ne felejtsük el, hogy mielőtt a stand-up comedy műfajban szerzett ismertséget, sikerült Magyarországot a csőd szélére kormányoznia, és több millió ember életét megnehezítenie, miközben ő és a bandája olyan szégyenletes módon lopta szét az országot, hogy az kimerít jó néhány büntetőjogi kategóriát. De Feri ettől függetlenül szabadon garázdálkodik, elnézést, politizál.
A bíróság szerint ugyanis nem követett el bűncselekményt soha, semmiben. Ártatlan. De nem csupán ő, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori vezetői is, akik a vád szerint külföldi titkosszolgálatokat is beengedtek a magyar államtitkos szervezet falai közé.
Feriék szeretnek nyílt lapokkal játszani, érdekes, hogy csak a nem magyar hatóságokkal, hiszen a leginkább érdekes dokumentumok valamiért hosszú-hosszú évekig még titkosítva vannak. Előttünk, magyarok előtt.
Az sem feledhető, hogy a Gyurcsány Ferenc jobbkeze, azaz Szilvásy György miniszter által felügyelt NBH kétes jogszerűséggel ellenzéki politikusok magánbeszélgetéseiről rögzített felvételei robbantották ki az úgynevezett UD-botrányt 2008-ban. Az akkori közéleti vihar legfőbb tétje éppen az volt, hogy az MDF a jobboldali tradíciót vagy a Gyurcsány Ferenc számára kívánatos utat kövesse-e.
A titkosszolgálati botrány végül visszalépésre kényszerítette a jobboldali pártelnökjelöltet, Almássy Kornélt, így Dávid Ibolya maradt az elnök, aki Somogyi Zoltánnal aztán Gyurcsány alá szervezte az MDF-et. Az NBH személyi átvilágításán túl technikai támadás is érhette orosz részről a magyar államot, a behatolást segítő Zömök Kft. anno Gyurcsány Ferenc anyósának környezetében, az Apró család kvázi társvállalkozásaként alakult.
Bár a katonai ügyészség számos visszaélést írt a Gyurcsány-korszak titkosszolgálati elitjének számlájára (például Orbán Viktor megfigyelését, az Egymásért nevű csempészalapítvány futtatását), mind közül kiemelkedik a kémbotrány.
A volt szakminiszter Szilvásy Györgyöt állam elleni cselekményre való felbujtással, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóját, Galambos Lajost kémkedés segédletével, utódját, Laborc Sándort pedig bűnpártolással gyanúsítják. Míg a világ több szegletében kivégzéssel fenyegetik az efféle történetek főszereplőit, a magyarországi verzió inkább az eljelentéktelenedés irányába tart.
A nyomozást először kilencven, majd harminc évre titkosították, és miközben felbujtónk, pártolónk és közreműködőnk már van, a lehetséges kémekről kevés szó esik. Arról is keletkeztek adatok, hogy a poligráfozás csak fedősztori volt; a valóságban technikai támadás érhette orosz részről az NBH-t (információleszívási célból).
A kerettörténet a következő: Moszkva a 2006-os magyar választások után kedvezőnek ítélte a politikai környezetet ahhoz, hogy meghatározó befolyást szerezzen a Mol olajipari óriásban. A magántulajdonú Molt ugyanakkor kettős védelmi rendszer vette körül.
A cég egyfelől a Nemzetbiztonsági, mai nevén Alkotmányvédelmi Hivatal oltalma alatt működik, másrészt 2007–2008-ban külsős elhárítót is alkalmazott az UD Zrt. képében. A Mol bevételéhez (ami 2009-re majdnem valósággá vált) tehát mind az NBH-t, mind az UD Zrt.-t meg kellett törni; előbbit például egy technikai-informatikai támadással, utóbbit a lenullázással.
Közben a „felszínen” Gyurcsány Ferenc ötször is élvezhette Vlagyimir Putyin társaságát; többnyire baráti, váll-lapogatós, magánrezidenciákon végződő alkalmakkor – kérdés, hogy a magyar exkormányfő tudott-e arról, az övéi mit művelnek ezalatt a Nemzetbiztonsági Hivatalban.
Gyurcsány persze büszke magára, lehet is mire: a BKV körüli botrányok, a meghiúsult kormányzati negyed ügye, a sukorói telekcsere és kaszinóprojekt, a bábolnai állami földek eladása, az MTV-székház eladása és az új bázis bérlése, a Magyar Posta székházának értékesítése (itt a BRFK több mint 500 millió forintos vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozott), de emlékezetes a Malév és a Budapest Airport eladása, a 2006. október 23-i rendőri brutalitás is. Felejthetetlen a 2006-os államháztartási adatok eltitkolása, az állami cégvezetők végkielégítései vagy éppen az állami vezetők offshore-érdekeltségei is. Nyomoztak a választási informatikai rendszert üzemeltető cég egyik alvállalkozója után is.
A Daimler-botrány magyar vonatkozásai miatt, amikor az amerikai igazságügy-minisztérium keresetet nyújtott be a washingtoni szövetségi kerületi bíróságon, amely szerint a Daimler legalább 22 országban – köztük Magyarországon – fizetett le kormánytisztviselőket. Az ügyben peren kívüli egyezség született. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója vizsgálatot rendelt el a témában.
De beszélhetnénk a Kulcsár Attila-féle botrányról, a HungaroControl spekulatív devizaügyleteiről, az állami erzsébetvárosi ingatlanpanamáról, az úgynevezett Hunvald-ügyről is. Emlékeznek még az állami gigamegrendeléseket elnyerő Eclipse Informatikai Rendszerház miatti nyomozásra? A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorának ügyére? Vagy a fiktív megbízási szerződésekre a MÁV Informatika Zrt.-nél?
És sorolhatnánk a végtelenségig: Infopark-aranyrészvények elajándékozása, a magyar állam moszkvai képviseletének eladása, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. gazdálkodása, a MÁV Cargo magánosítása (milliárdos sikerdíjak), a Bakonyerdő Zrt. devizaügyletei, pártfinanszírozás-gyanú a Strabag körül, a 4-es metró építése, a Megyeri híd kifizetetlen építőinek ügye, a Dataplex szerverszálló adásvétele, az EMFESZ Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Szolgáltató Kft. eladása egy dollárért…
Még szerencse, hogy Gyurcsányék tisztességesek voltak, és a mostani kormányzás alatt kell kiáltozni: „Korrupció! Hazaárulók!” Így rájuk a bíróság nyugodtan mondhatja: ártatlanok.
Jurák Kata - www.magyaridok.hu
