Ma 2019 november 18. Jenő napja van. Holnap Erzsébet napja lesz.
bfb31db0d68655d4ef1a886d0a436c20.jpg

Long Island lagúnái avagy élet a Hosszú szigeten

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Long Island-en valaha tizenhárom indián törzs élt. Mára már csak a legendák és a titokzatos hangzású településnevek (Syosset, Massapequa, Montauk, Manhasset, Copiague) emlékeztetnek az őslakosokra, akik városaikat lagúnák szövevényére építették.

A sziget hangulatát az óceán közelsége határozza meg. Tenger, friss levegő, gyönyörű táj, gazdag természet. Long Island New York City szanatóriuma. 

Amerikából jelentem II.

Amikor magyar barátaim kérdik, hol élek, automatikusan azt válaszolom, New York-ban, ezzel azonban gyakran okozok félreértést. Azt tapasztalom, hogy New York az otthoniak szemében azonos Manhattan-nel, azaz New York City-vel. Kérdezik, milyen a felhőkarcolók árnyékában élni, tényleg egymás hegyén-hátán haladnak-e a sárga taxik és hogy hány hírességet látok napjában. Ilyenkor elmondom, hogy New York nem azonos New York City-vel, hanem egyike az államoknak és Manhattan mérete és híressége ellenére sem New York Állam fővárosa. Legtöbbször csalódottságot látok a tekintetekben, hallok a vonal túloldalán. Hát nem New Yorkba mentél? De igen. Long Island-re.
 
 
Helyi lakosnak lenni Long Island-en hasonló érzés, mint egy Balatoni parti születésűnek. Egész mást jelent itt élni, mint nyaralni, kikapcsolódni jönni ide, majd visszaszaladni a városba. Igen, a manhattan-ieknek Long Island mindig is üdülő-, hajókázó-, strandolóhelynek számított. Természetesen a millimosok, filmcsillagok azonnal kisajátították a sziget egy részét (Hamptons), házakat vásároltak, palotákat építettek, felnyomva ezzel az árakat, idevonzva a kíváncsiskodókat, a bulvársajtót. 
Visszafelé ez már kevésbé működik. Az itt élők többsége csak kényszerből utazik a City-be. Odaszólítja őket a munka, üzleti kapcsolat. Manhattan másik vonzereje a kultúra, a Broadway, a kiállítások, koncertek és hangversenyek, azoknak, akik mindig a legfrissebbre, legdivatosabbra, legfelkapottabbra vágynak. Long Island viszont tökéletes hely azok számára, akik szeretik elkerülni a forgatagot, csöndre, kellemes levegőre, gyönyörű tájra vágynak. 
Emlékszem az első útra a Kennedy Repülőtértől hazáig. Ahogy elhagytuk New York City-t az épületek hirtelen "összementek", a forgalom is elviselhetőbb lett.
 
 
Csinos, igazi amerikai stílusú kertes házak, egyemeletes épületek vettek körül. Az itt élők sokat adnak házaikra, kertjeikre. Csinosítják, ünnepek alkalmával gazdagon díszítik portájukat. A kertek, udvarok makulátlanok. Az egyetlen dolog, amihez kicsit nehezebb volt hozzászoknom, az az amerikaiak kerti giccsek iránti végtelen rajongása. A másik meglepetés a gyalogosforgalom teljes hiánya volt. Hosszú hetekbe telett, mire túltettem magam az elhagyatottság- és magányérzeten, ami akkor kapott el, amikor gyalogszerrel vágtam neki a napi bevásárlásnak. Long Island az autósközlekedésre épül. Mindenkinek van saját járgánya, járókelőket nem látni az utakon. A boltok, irodák előtt leparkolnak, intézik ügyeiket, majd visszapattanak a kocsiba. Ennek megfelelően nincsenek járdák sem, csak ott, ahol üzletsorok vannak. Mára már ezt is megszoktam.
 
 
Long Island elsősorban a lagúnák szigete. Szinte minden ház hátsó frontja vízre nyílik. Ezek nagy része emberalkotta víziút, hiszen az itt élők mindig is halászattal keresték a kenyerüket. A lagúnák kötötték össze a nyílt vizet, az óceánt a várossal, könnyítették meg az emberek hétköznapjait. A halászok hajnalban elkötötték hajóikat a ház mögötti dokkokból és naplementéig járták az öblöket, az óceán közeli szakaszait. A mai napig, főleg Long Island déli részét halászok lakják, ám a lagúnák ma már inkább csak a szórakozást szolgálják. Bizony, nem olcsó mulatság egy hajó fenntartása, de azt tapasztalom, hogy a lakosság legalább 80%-a rendelkezik kisebb-nagyobb vízi alkalmatossággal. Nekünk nincs és tudom, nem is lesz, de szívesen elnézem, ahogy az emberek bütykölgetik, szépítgetik őket és persze a vidám hajózókat, akik elhaladnak a házunk mögött. Autó és hajó együtt parkol. Ez is Long Island.
Gyakran sétálgatok a lagúnák mentén és az a furcsa érzésem támad, mintha állandóan fülelnék. Várom, hogy valamelyik pillanatban szembetalálom magam az óceánnal. Valahol egyszercsak felbukkan az egyik ház mögött.
 
 
Érzem, szinte hallom a közelségét, és mégse lelem. Mintha játszadozna velem. Sokszor messze-messze elkerekezek, reménykedve, hogy meglátom a nagy vizet, pedig az eszem tudja, hogy ahhoz bizony órákat kellene tekernem. Mégis reménykedek. Nagyon szeretem nézni a vizet. Vágyom a világítótoronyhoz, a sziget legkeletibb csücskéhez, ahol a lagúnák az Atlanti-óceánba folynak, ahol a legközelebb vagyok otthoni szeretteimhez.
 
 
 
 
 
Garbutt Katalin
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (1634) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Történelem (13) Kultúra (4) Mondom a magamét (4083) Életmód (1) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (631) Mozaik (42) Tereb (138) Politika (1571) Heti lámpás (218) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Sport (729) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Egészség (50) Nagyvilág (1439) Vetítő (37) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (473)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>