Ma 2019 december 07. Ambrus napja van. Holnap Mária napja lesz.
b60e2d2007b127d911154521124849fd.jpg

Amerikából jelentem XLVI. - Fekete-fehér történet

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Betty Kilby-t szinte lebénította az aggodalom. Vacsoravendége érkezik hamarosan. Általában ez nem szokott gondot okozni, hisz jól főz, remek háziasszony. De ez most más. Egy fehér hölgy jön hozzá látogatóba. Még sosem találkoztak.

A felmenőik igen. Betty nagyszülei rabszolgák voltak ennek a nőnek a családjánál.

Megőrült? Az otthonába invitálni a rabszolgatartók leszármazottait!? A bátyjai is ez kérdezik már napok óta. "Elment az eszed? Miről tudtok majd beszélgetni? És egyáltalán, mire jó ez, idehívni azokat, akik a rokonainkat szolgaságban tartották?" De Betty eltökélt.

"Lepörgettem a fejemben azon rokonok, ősök nevét, akik szintén ugyanígy kibuknának az ötleten. - mondja Betty. - És tulajdonképpen igazuk van, mire is jó ez?"

Ahogy a vacsora ideje lassan közeledett, Betty a nagyszüleire gondolt, ahogy Rappahannock County (Virginia) gazdaságán gürcöltek hosszú évekig. "Sok bolondságot csináltam életemben, de ez a legnagyobb."

Betty fiatalon lenézte a rasszizmust, a fehéreket még inkább. Azok között az afro-amerikaiak között volt, akik elsőnek járhattak a fehérekkel közösen iskolába.  Ennek történetét könyveben is megírta. Ez az este megmérettetés lesz.

Phoebe Kilby-t sokkolta a tény, hogy a nagyapja rabszolgákat tartott. Ez olyan téma volt, melyet az apja sohasem említett. Tudta, hogy élnek afro-amerikai Kilby-k Front Royal-ban, közel ahhoz a környékhez, ahol az apja felnőtt.

"Amikor 1988-ban Shenandoah Valley-be költöztem, gyakran találkoztam az újságokban egy Kilby névvel, aki a feketék polgárjogaiért harcolt. Fel is merült bennem, hogy vajon van-e kapcsolat a családjaink között, de nem mertem belekezdeni a kérdezősködésbe. 2006-ra viszont már olyan erős volt bennem a tudás iránti vágy, hogy nyomozni kezdtem. Tudni akartam az őseim történetét, családom eredetét. Papírokat, iratokat tanulmányoztam és viszonylag egyszerűen megtaláltam a bizonyítékot arra, hogy a családom rabszolgákat tartott azon a farmon, mely amellett a ház mellett található, ahol az apám nőtt fel. A Black Kilby-k is a nagyszüleim szolgái voltak. Azonnal éreztem, hogy kapcsolatba kell lépnem velük és bocsánatot kell kérnem azért, amit az őseim tettek velük. Nem tudtam igazán, hogyan áll neki az ember rabszolgák leszármazottainak kereséséhez, így arra gondoltam, azzal a Betty Kilby-vel próbálok kapcsolatba lépni, akiről az újságok írnak. Keresgetni kezdtem az interneten.

Betty 1950-ben a Betty Ann Kilby vs. Warren Megye Oktatási Bizottsága ügyben felperes volt. Ezen a nyomon indultam el. Tudtam, hogy kapcsolatba lépni Betty-vel nem csupán azt jelenti, hogy őseim rabszolgáinak leszármazottaival veszem fel a kapcsolatot, de azt is, hogy esetleg a saját rokonaimmal is.

Rengeteget gondolkodtam, hogyan fogjak bele, aztán úgy döntöttem, email-t írok Betty-nek. A fejemben csak ez járt, a rabszolgaság szörnyű, hogyan voltak képesek emberek rabszolgákat tartani, a rabszolgaság megnyomorított embereket és az én családom ilyen volt. Féltem, mit mondhat nekem egy rabszolgacsalád leszármazottja. Úgy gondoltam,  a Martin Luther King Nap lesz a legjobb a kezdeményezésre. Segítségül hívtam azokat a szavait, ahogy arra kérte a rabszolgatartókat és szolgáik leszármazottait, hogy üljenek egy asztalhoz. Elküldtem az üzenetet és vártam.

Nem kellett sokáig. Hamarosan válasz érkezett, "Szervusz, kuzin" kezdettel. Felkiáltottam. Igen! Jóúton haladunk. Aki így reagál, nem lehet ellenséges. Betty megértette a közeledésem mozgatórugóját.

"Az a reggel, amelyen megkaptam Phoebe email-jét, pont ugyanúgy indult, mint a többi. Átnéztem az üzeneteimet és úgy döntöttem, kiürítem azt az email címemet, ahová rengeteg spam érkezik. Itt fedeztem fel az üzenetet, mely tárgyrovatában ez állt: "Kapcsolatfelvétel egy Kilby-vel". Máskor is kapok leveleket idegenektől, de ez más volt. Phoebe azt írta, ez már a második email, amit küld, az elsőt visszadobta a rendszerem.

Közel jártunk Martin Luther King ünnepnapjához. Ekkor már jártam az országot a könyvemmel, meséltem az embereknek a történetemről. Tele voltam érzelmekkel és amikor megértettem, hogy a Fehér Kilby kezet nyújt felém, az érzések a tetőfokukra hágtak. Mi ketten valóban megélhetjük Martin Luther King álmát. Gondolkodni kezdtem. Ha nem fogadom el Phoebe közeledését, akkor hipokrita vagyok, egy álszent, aki csak beszél, de nem cselekszik. Abban a pillanatban a telefonért nyúltam. Éreztem, a gondolataimat most nem tudom papírra vetni. Beszélnem kellett. Sírtunk és nevettünk a telefonban.

Pontosan ebben az időszakban jelent meg az első könyvem, a Wit, Will, and Walls: The Betty Kilby Fisher Story, és úgy gondoltam, meghívom Phoebe-t a bemutatóra és a családi vacsorára. Nem is gondoltam volna, mekkora dolog volt akkor, ott, a vacsoraasztalnál bemutatni Phoebe-t. Érztem a levegő tele volt energiával, a szeretet, a megbocsátás hullámaival. Ott voltunk, mi ketten, a Fekete és Fehér Kilby és egy asztalnál ültünk. Martin Luther King álma élt és működött.

Phobe és az én kapcsolatom azoknak az éveknek, azoknak a személyes és családi konfliktusoknak a testamentuma, melyeken át kellett esnem ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. A legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy nap egy Fehér Kilby leül az asztalomhoz és a fájdalmat más szemszögbe helyezi.

Ilyen szintig kellene jutni mindenkinek ezekkel a kapcsolatokkal, mert az elfojtott érzelmek, melyeket nem tudunk elengedni, tönkretesznek minket. A kapcsolat, a személyes ismeretség az egyetlen módja az elengedésnek és annak, hogy a mai napig tartó erős gyűlölködés egy nap megszűnjön.

Betty és Phoebe egymás szavába vágnak, amikor arról az első 2007. februári találkozásról beszélnek. Betty bevallja, eleinte aggódott, hogy is lesz ez, de minden aggodalma ellenére azonnal barátság alakult ki köztük.

"Amikor Phoebe és nővére az asztalnál ültek, hatalmas meglepetés ért minket, mert egyszer csak így szólt: Hogyan kárpótolhatnánk Titeket? Be kell, hogy valljam, - nevet harsányan Betty - a feketék a mai napig azt mondják, a fehérek nem szeretnek erről az egészről beszélni, mert nincs elég bátorságuk. Annál az asztalnál Phoebe nem törődött a bőrszínekkel, csak az emberek szívét látta. Elkezdtek leomlani a falak körülöttünk.

"Ritka Amerikában az igazi barátság feketék és fehérek között, de ez más. Mi képesek voltunk barátságot építeni, az meg csak úgy esett, hogy más a bőrszínünk. Az első pár óra nehéz volt. Betty egyik bátyja különösen szkeptikus volt. Aztán a vacsora után megnéztünk egy dokumentumfilmet Betty életéről, majd beszélgettünk."- teszi hozzá Phoebe.

"Phoebe ekkor felállt - emlékezik Betty - és ez már önmagában nagy szónak számított egy fekete közösségben és azt mondta, a fehérek, a családja bűnt követett el.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy van nekem Phoebe. Az egyik bátyám továbbra is azt tartja, őrültség ez az egész. Nem lehet mit tenni, vannak, akikben a történelem eseményei mélyebb nyomot hagynak, mint amit valaha is el lehet simítani. De mi mindent megteszünk."

A két asszony azóta együtt dolgozik a "Coming to the Table" (Üljünk egy asztalhoz) programon. Utaznak Amerika-szerte és elmesélik a történetüket. "Rengeteg sziv, lélek van ebben a kezdeményezésben. Ez az én kapum a Mennyországhoz. - mondja Betty - Hogy már itt a földön képes vagyok mindenkit szeretni.

A Coming to the Table kommunikációs vezetője Susan Hutchison elmondja, hogy a program 2005-ben kezdődött és a virginiai egyetem támogatja. A program segít megkeresni a jelentkező egyéneknek, családoknak, legyenek azok feketék, fehérek, rabszolgák vagy rabszolgatartók leszármazottai az őseiket, rokonaikat, kapcsolataikat. Ezáltal segít a sebek begyógyításában, kapcsolatok létrehozásában, a történelem megértésében.

"Annyi kár és veszteség van, mely abból származik, hogy az európai-amerikaiak és az afro-amerikaiak között nincs kapcsolat. Ha ezek a kapcsolatok létrejönnek, gyógyul az egyén, a családok és ezáltal a nemzet."

 

Garbutt Katalin
]]>http://tinkmara.freeblog.hu/]]>

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (42) Irodalmi kávéház (474) Mondom a magamét (4135) Belföld (5) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (633) Flag gondolja (33) Heti lámpás (219) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (4) Tv fotel (65) Politika (1571) Egészség (50) Sport (729) Jobbegyenes (1645) Autómánia (61) Nagyvilág (1440) Életmód (1) Történelem (13) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (138) Mozi világ (440) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>