Ma 2019 november 19. Erzsébet napja van. Holnap Jolán napja lesz.
b703c46912201e94bdd18589e803094d.jpg

Amerikából jelentem IV. - Konyhai kalandok

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A cím láttán bizonyára sokan csóválják a fejüket, esetleg ironikusan hozzáteszik: "Mi panasza lehet valakinek Amerikában?" Való igaz, hogy itt mindent meg lehet szerezni, ha tudod, hol keresd és ha van rá pénzed. 

Azonban azt tapasztalom, hogy ez mindenre igaz, kivéve az olyan apró kihívásokra, melyekkel egy háziasszony néz szembe konyhai kalandjai során. 

Nemcsak olyankor van ám honvágyam, amikor a rokonaim, barátaim, vagy bizonyos helyek hiányoznak, hanem gyakran olyankor is, amikor vacsorát készítek. Hiányoznak a megszokott, kedves ízek, és amikor úgy döntök idevarázsolom őket, különféle nehézségekbe ütközök és ezek legyőzése néha mókás helyzetekbe sodor. Ezen esetek legjavát szeretném megosztani veletek. 
Jöjjenek először a "NEM vagy csak NAGY UTÁNJÁRÁSSAL KAPHATÓ ÉLELMISZEREK" és az ezekkel kapcsolatos kalandjaim, majd a "BEZZEG EZ KAPHATÓ, DE MINEK?" termékek listája. 
Tudom, a zsír nem része az egészséges táplálkozásnak, de valljuk be, az egybesült karaj sosem lesz olyan finom, ha olajjal locsolgatjuk, zsír helyett, és ki ne kívánná meg néhanapján a zsíroskenyeret hagymával. Férfiasan bevallom, én igen.
 

 
King Kullen - Amerika Spar-ja. Hatalmas ABC, óriási választék. Nem találom a zsírt. Meghül bennem a vér. Lehet, hogy nincs sertészsír? Vajon, mi a baj? Ezeknek a disznóknak nincs zsírja? Lehetetlen. Akkor meg hová teszik a zsírt? Miután harmadszor járom körbe az üzletet, elépördülök az éppcsak legénybajuszkával dicsekedő bolti alkalmazottnak.
"Bocsánat. Merre találom a zsírt?"
"Mit?"
"Zsírt."
"Nem tudom. Zsírt?"
"Azt. Zsírt."
"Ott van a motorolaj utántöltő mellett, 17-es sor."
"Nem, nem. Én étkezési zsírra gondolok."
A fiú csak néz, halvány sejtelme sincs, mit keresek, majd így szól:" "Megkérdezem."
Néhány perc bamba ácsorgás a részemről, majd megjelenik a válasszal.
"Nem tartunk zsírt."


 
Második próbálkozás. Karl Ehmer, az egyik legrangosabb európai import áruk forgalmazója, minőségi friss hús, még Gyulai kolbász is van, igaz Made in the US. Ők legalább tudták azonnal, mi a zsír, de nem tartanak már 3 éve, tájékoztattak, mivel senki nem kereste. Remek. Ugrott a zsírosdeszka.
Ellentmondást szimatolok. A zsír tiltott dolog errefelé, mert nem része az egészésges életmódnak. Akkor meg, hogy is állunk a gyorsétkezdékkel, a kínai kajával,  meg a fánkrajongással?! Nem mintha ezeket nem szeretném, de az ellnetmondás magáért beszél.
Vasárnapi ebéd = húsleves. Újabb próbatétel, mivel nagyon ritkán kapok zellergumót, csak zellerszár van, az is inkább a fiatalka, salátába való. Amikor egyszer-egyszer kapható, veszek legalább négy hatalmas fejet, viszont ezzel az akcióval a pénztárost kergetem az őrületbe, legyen az fiatalka, avagy élemedett korú bolti személyzet. Forgatja a zacsit, majd kérdő tekintettel néz rám. 
"Mi is ez?"
"Zeller."

"Ez nem zeller!"
"Dehogynem. Zellergumó."
Hosszú percekig lapozgat a nagy spirálfüzetben.
"Mit mondott, mi ez?"
"Zellergumó."
"Zellergyökér?"

"Úgy is mondhassuk."
Végre bepötyögi, vihetem haza a kincset.
S ha már zöldség, akkor paprika. Errefelé nem terem az igazi zölpaprika. Van a színes, általunk is közimert kaliforniai paprika, meg az, amit ők bell peppers-nek hívnak. Ezzel szoktam kísérletezni. Az íze nagyon jó, de képtelen megpuhulni, úgyhogy a töltött paprikában szinte pajzsként gyógyul rá a húsgombócra.
Grízgombóc a húslevesbe? El kellett felejteni, ugyanígy a grízpapit, pedig hogy szeretem, mert nálunk nem kapni grízt. Azt mondják, a feketék egyik kedvenc eledele, azonban errefelé kevesen laknak, így nem található gríz a polcokon.
 

 
Amennyiben vajjal szeretnél sütni, főzni, mert a margarin valahogy nem jött be, jobb ha azonnal feladod, mivel a vaj errefelé másképp viselkedik. A Raffaello golyó, amit meglepinek készítettem anyósoméknak, valahogy nem akart lecsusszanni. Épphogy csak kenyeret nem kértek hozzá. Mert a vaj nem olyankor olvad, illetve dermed, amikor kellene, hanem éppen fordítva. Később rájöttem a megoldásra. Európai típusú vajként forgalmazzák azt a vajat, ami nagyjából megfelel a sütő-főző elvárásoknak.
Tejszínes pulykacsíkok? Le az étlapról, mert bizony nincs főzőtejszín. Megpróbáltam az itteni főzőtejszínnek gyanított termékkel. Ne tudd meg! A pulykadarabkák túróállagú bevonatot kaptak, miközben savós löttyben úszkáltak. Férjem nem válogatós fajta. Ezt is megette. Sírósra görbülő szám láttán biztosított, hogy az íze nagyon is jó volt, az állaga nem az én hibám, de talán ne kísérletezzünk ezzel többet, mondta mosolyogva.
Nincs masarpone sem. Mivel import különlgességnek számít, ha lehet is kapni az olasz abc-ben, roppant drága, így lemondtam a házi készítésű Tiramisúról is. 
 

 
S akkor még nem említettem a gyümölcsöket. Szépen, egyenként fényezettek, tökéletes a látvány, az íz azonban eléggé harmatos. Hol van a mézédes kajszi, őszibarack? A kékszilva olasz import, inkább csak ringlót találok a standokon. Viszont a kukorica, meg a burgonya felséges. A természet csodás, hiszen ezek a növények itt honosak, így itt a legfinomabbak.
Végül, ám nem utolsó sorban, az egyik legnagyobb konyhai élményem az volt, amikor sógorom születése napjára tortát akartam készíteni. Rám tört a tohonyaság és úgy gondoltam, lusta magyar háziasszony módjára veszek egy kész piskótalapot vagy tekercset, és furfangos módon megtöltöm krémmel. Nagyot tévedtem. Nincs piskótalap. Vagy megcsinálod szépen magad az egészet habveréssel-tűpróbával, vagy van a kész torta. Csicsásan, kékre, zöldre festve, zacskóba zárva, vagy dobozízűen. Középút nincs. Kérdem anyósom, ő hogyan csinálja a tortát. "Megveszem"- mondja. Én pedig megmakacsolom magam. Hogyan készíti a piskótalapot? "Sehogy. Anyám csinált utoljára ilyet ebben a házban. Mielőtt a gyerekek születtek. Várjunk csak, 38 éve. De hallottam, hogy valaki sütött az utcában piskótát." Valaki sütött! A piskótasütés mítosz. 
Viszont van sok minden más, azon a bizonyos "BEZZEG EZ KAPHATÓ, DE MINEK?" listán. Mert Amerikában a lényeg a kényelem, hogy minél több időt, energiát takarékoskodjunk meg. Minél könnyebb legyen a nőknek, háziasszonyoknak. Ez eddig szép és jó, de valóban jó az, ha a lányok, asszonyok nem tudják, mi a zellergumó és nem tudják felverni a tojást habbá?
Lessünk csak bele a felesleges dolgok listájába! Itt van mindjárt  a pucolt kemény tojás. Akár vehetsz egy kilót is. Nem kell vizet melegíteni, számolni a perceket, kapirgálni a héjat. Ugyanezen az elven kapsz pucolt fokhagymát, hagymát. 
 

 
Aztán itt vannak a reggelizést tovább gyorsító elemek. A dobozos tojásrántották. Sárgája és fehérje, vagy csak fehérje. Zöldségekkel, gombával, vagy anélkül. Farmtojásból vagy organikusan. Nyitod a dobozt és zutty a serpenyőbe. Idő és energia, meg mosogatószer kímélő. 
Én szeretek a konyhában sertepertélni. Nincs hangulatosabb, mint vasárnap reggel felverni a tojást a rántottához és még a mosogatás is jöhet. Ezért hát kéthavonta pakkot várok itthonról, mint Nyilas Misi, de ebben nem cipőkrém lesz, hanem vaníliás cukor (hoppá, az sincs errefelé), pudingpor, vegeta, kalocsai édes-nemes paprika, Piros Arany csípős és csemege. Konyhai kalandokra fel!
 

Garbutt Katalin

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (42) Egészség (50) Mozi világ (440) Nagyvilág (1440) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Flag gondolja (33) Életmód (1) Tereb (138) Gazdaság (632) Autómánia (61) Történelem (13) Belföld (5) Heti lámpás (218) Mondom a magamét (4087) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (4) Vetítő (37) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1634) Sport (729) Irodalmi kávéház (473)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>