Ma 2022 október 04. Ferenc napja van. Holnap Aurél napja lesz.
76316d098de8dc422b55f0f802ece9bd.jpg

Amerikából jelentem CXL. - Etan Patz eltűnése

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Két évvel ezelőtt írtam először a "tejes doboz gyerekekről", arról az amerikai kezdeményezésről, mely 1979-ben indult, Etan Patz eltűnése kapcsán.  Azóta, "némi" késéssel, 2011-ben Magyarországon is elindult az akció, ugyan csak kampány jelleggel.

Az Ezer Lámpás Éjszakája rendezvény idején több százezer liter dobozos tej oldalán 4 olyan gyerek képét tették közzé, akiket hosszú évek óta keresnek szüleik és a hatóságok. A kezdeményezés az év végéig tartott.

Két évvel ezelőtt, amikor az amerikai akció indulásáról, az első "tejes doboz gyermek", Etan Patz eltűnéséről meséltem, azzal zártam a bejegyzésem, hogy talán sosem tudjuk meg, mi történt a kisfiúval. Azonban a múlt hét közepén váratlan fordulat állt be a több mint 30 éves ügyben.

Igaz, Etan-t 2001-ben halottnak nyilvánították, a rendőrség 2010-ben újra megkezdte a nyomozást, melynek eredményeképp ismét eljutottak ahhoz, a ma már 75 éves asztaloshoz, akivel a kisgyermek az eltűnése előtti napon ismerkedett meg. Othniel Miller-t 33 évvel ezelőtt is kikérdezték, de bizonyítékot nem találtak. A jelen nyomozás eredményeképp azonban a hatóságok úgy döntöttek, felbontják Miller házának alagsorát. A speciális kutyák emberi maradványokat jeleztek a házban, melynek alagsorát a gyermek eltűnése idején betonozták újra. A nyomozók elképzelhetőnek tartják, hogy megtalálják a kisfiú földi  maradványait. A szombati nap során már találtak egy "gyanús foltot", melynek elemzése folyamatban van. A sors iróniája, hogy Miller háza egy utcányira van csupán Etan-ék házától. A szülők ma is ugyanabban a házban élnek. A nyomozás fejleményeiről természetesen hírt adok. Akit pedig érdekel a teljes történet, melyet két évvel ezelőtt tettem közzé, kérem olvasson tovább. Etan Patz nevét minden amerikai ismeri. Ő volt az első olyan eltűnt kisgyermek, akinek fényképét a tejes dobozokra nyomtatták 1979-ben.

Azok a felnőttek, akik akkortájt voltak kisgyerekek, a mai napig emlékeznek Etan arcára, ahogy minden nap a reggelizőasztalnál a tejes dobozról mosolygott rájuk, emlékeztetve őket, hogy ennek a kisfiúnak a szülei New Yorkban most nagyon szomorúak. Az édesanyák minden alkalommal, amikor kezükbe vették a tejes dobozt, beleborzongtak a Patz család fájdalmába. Újra és újra elmondták gyerekeiknek, hogy soha ne álljanak szóba idegenekkel, soha le ne térjenek a megszokott útvonalról. Sajnos gyakran az elővigyázatosság sem elég. Etan óta rengeteg kisgyerek képe fordult meg a tejes dobozokon és hozzá hasonlóan sokan soha nem kerültek elő.

Azóta a tejes  dobozokat nagyrészt felváltották a műanyag flakonos tejek és az Internet a hírek leggyorsabb forrása. A tejes dobozokon néha azonban még fel-feltűnik egy-egy arc.

A kis Etan Patz története azért is különleges, mert a nyomozás hivatalosan 12 évig tartott, 9 éve zárták le. 2001-ben a kisfiút halottá nyilvánították, ám 2010. május 25-én, a fiú eltűnésének évfordulóján, Cyrus Vance, Jr., Manhattan-járási bíró újranyitotta az aktákat és azt ígérte, egyszer és mindenkorra végére jár ennek az ügynek.

Mi történt 31 évvel ezelőtt azon a május 25-i napon? Etan már hónapok óta nyaggatta a szüleit, Stanley és Julie Patz-et, hogy engedjék már őt is egyedül az iskolabuszhoz, hisz nagyfiú már, elmúlt hat éves, és milyen ciki, hogy az összes osztálytársa egyedül közlekedik, csak ő bébi még mindig, akit anyu kísér. A szülők belátták, Etan-nek igaza van. A buszmegálló két háztömbnyire van, a tűzlétráról látni a megállóban álló arcokat. Ismerős, biztonságos környék, s elvégre itt az ideje, hogy a fiúk önálló legyen. Május 25-én, péntek reggel,  Memorial Day előtti utolsó munkanap volt. Etan boldogan tette fel Kék Kapitányos sapkáját és indult iskolába. Anyukája még látta belevegyülni az utca forgatagába. Meg se fordult a fejében a gondolat, hogy a kisfiú nem szállt fel az iskolabuszra. Délután azonban hiába várta. Fél 4-kor felhívta az iskolát, hogy megkérdezze, vajon milyen különóráról nem tudott. A tanítónő ekkor közölte vele, Etan aznap nem jött iskolába. Ekkor Julie körbetelefonálta az összes rokont, barátot, ismerőst és iskolástársat. Senki nem látta Etan-t. Ekkor telefonált a rendőrségre. Estére már több mint száz rendőrkutyás nyomozó kereste a 6 éves kisfiút. A kutatást hetekig folyatták, eredmény nélkül.

"Két lehetőség van számunkra. - nyilatkozták a szülők. - Elfogadjuk, hogy Etan-t egy idegen megölte vagy az, hogy egy nagyon elkeseredetten gyermekre vágyó anyuka lopta el. Az utóbbi legalább azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a kicsink jól van és mindent megadnak neki." A család 1982-ig ebben a hitben élt, amikor a nyomozás fordulatot vett. Letartóztatták Jose Antonio Ramos-t, egy hajléktalant, aki nem messze Patz-éktől fészkelte be magát egy csatornába. A szülők figyelmeztették a rendőrséget, hogy Ramos gyerekeket csal be a csatornába és ellopkodja az iskolatáskáikat. Ramos "otthonában" rengeteg Etan-hoz hasonló szőke kisfiú képét találták, de a férfi tagadta, hogy bármi köze is lenne Petz-ék fiának eltűnéséhez. Azonban meglepő összefüggésre derült fény. Etan volt bébiszitterre Ramos barátnője volt.

Stuart GraBois, állami nyomozó ezen a szálon indult el, de semmilyen bizonyítékra nem lelt. A bronxi szülők végül nem emeltek vádat Ramos ellen, akit elengedtek, s aki el is tűnt a városból. Kerek hat évig nem hallottak róla. Pontosan addig nem, míg GraBois felülvizsgálni nem kezdte az ügyet 1988-ban. Utánaérdeklődött, merre van Ramos. Ekkor megtudta, hogy börtönbüntetését tölti Pennsylvaniaiban, gyermekmolesztálásért.

GraBois ekkor felhozatta Ramos-t New Yorkba és azonnal nekiszegezte a kérdést, hányszor fajtalankodott a kisfiúval. Ramos azonnal bevallotta, hogy valóban felvitt egy kisfiút a lakására, - ekkor még az East Side-on lakott - pontosan azon a napon, amikor Etan elveszett és azonnal fel is tűnt neki, a fiú pont úgy néz ki, mint akit a hírekben keresnek. Azonban állította, hogy elengedte a gyereket és elvitte a metróállomásra, hogy meglátogathassa a Washington Heights megállónál lakó nagynénjét. A nyomozó közölte vele, a gyermeknek nincs nagynénje Washington Heights-ben. Ramos ekkor megtagadta a további vallomástételt és ügyvédet kért.

A nyomozás ismét elakadt. Senki nem látta Ramost a gyermekkel, se a házban, se az utcán, se a metróállomáson. Ramos 2012. novemberében szabadul a börtönből. A nyomozó bizakodik benne, hogy a beépített börtöntársak, akik a mai napig az ügyön vannak egy nap hírrel szolgálnak és megtudjuk az igazságot. Ám míg nincs tetthely, se földi maradványok, addig az ügy megoldatlan.

S hogyan élte meg a Patz család az elmúlt 31 évet? Az édesapa minden évben, fia eltűnésének évfordulóján beküld a börtönbe egy "ELTŰNT" plakátot kisfia képével és ugyanezt a szöveget írja a hátuljára: Mit tettél a kisfiammal?

"Még mindig vannak barátok, akik reménykednek benne, hogy Etan egy nap előkerül. Imádkoznak értünk és azért, hogy Etan hazatérjen, de mi tudjuk, ez nem történik meg soha. - mondják Patz-ék - Nehéz normális életet élni egy lezáratlan tragédiával a lelkünkben. Jó lenne, ha az akta újrafelvétele végre pontot tenne az ügyre.

A mi történetünk nem olyan, mint azok a TV-s bűnügyi drámák, melyeket egy óra alatt megoldanak. Mi 31 éve várunk. Gyakran megvádolnak minket azóta is, miért engedtük el a gyereket egyedül. Mit tehettünk volna? Érett, értelmes gyerek volt, nem tehettük meg vele, hogy nem engedjük."

A család azóta is ugyanabban a lakásban lakik. "Hosszú ideig nem tudtuk elfogadni, hogy Etan soha többet nem jön haza, de kimondatlanul is bennünk él a gondolat, mi van, ha egy nap haza tud jönni. Ide jön, itt kell hogy legyünk."

Etan esete volt az első, mely felébresztette a New Yorkban élő szülőkben az állandó félelmet és a tudatot, hogy a gonosz szándékú emberek köztünk élnek és elég egy pillanat csupán, hogy a tragédia bekövetkezzen.

Azóta május 25-e az Eltűnt Gyermekek Napja és ezen a napon különösen nagy hangsúlyt kap a megelőzés, az elővigyázatosságra való felszólítás. S hogy megtudjuk-e valaha, pontosan azt, hogy mi történt Etan-nal, az első "tejes doboz gyerekkel"? Talán egy napon, talán soha.

Ti mit gondoltok? Valóban a szülők hibája is a kisfiú eltűnése? Mikor lehet egy gyermeket önállóan elengedni? Függ ez attól, hogy nagyvárosban vagy kisvárosban, esetleg faluhelyen élünk? Képesek vagyunk szülők minden eshetőségre felkészíteni gyermekeinket? Meddig lehet, kell a kisgyermeket magunkhoz kötni? Ti mikor kezdtétek az önállóságot és visszagondolva, szüleitek valamennyi veszélyhelyzetre felkészítettek? Ti hogyan jártok el gyermekeitek esetében?

Friss hír, 2012. április 23. A cikkben említett ház alagsorában zajló nyomozás eredmény nélkül zárult. Nem találtak semmilyen döntő bizonyítékot. A vérfoltról nem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, hogy vajon köze van-e Ethan-hoz. A szülők nyomatékosan kérik a médiától, ne zaklassák őket, nem szeretnének nyilatkozni a fejleményekkel kapcsolatban. A nyomozás tovább tart. A tettes továbbra sem ismert. A kis Ethan földi maradványai a mai napig nem kerültek elő.

Garbutt Katalin
]]>http://tinkmara.freeblog.hu/]]>

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1581) Nagyvilág (1464) Flag gondolja (33) Történelem (15) Kultúra (6) Belföld (8) Mondom a magamét (6349) Mozi világ (440) Tereb (142) Szépségápolás (15) Egészség (50) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (514) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Sport (729) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (168) Gazdaság (667) Jobbegyenes (2432) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Heti lámpás (260) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>