Ma 2019 szeptember 16. Edit napja van. Holnap Zsófia napja lesz.

Út a királyi operába

RSS

Szöveg méret

Még nincs értékelve

 

2019.08.22. (Yuli)Az életrajzi filmből a kubai táncos, Carlos Acosta életét ismerhetjük meg: ő az első afroamerikai balett-táncos, aki a leghíresebb balettelőadások főszerepeit táncolhatta. Carlos Acosta – aki önmagát alakítja – úgy lett a táncművészet legendás alakja, hogy soha nem akart táncolni. A megható és lélekemelő film végigjárja az utat, amely egy csillag születéséhez vezetett.

KRITIKA

A spanyol Icíar Bollaín rendkívül érdekes szerkezetű portét rendezett a kubai származású táncos-világsztár, Carlos Acostáról – sőt, ez emeli ki kissé a filmet az áltagosan korrekt biopicek végeláthatatlan sorából.

Kovács Gellért

]]>utakiralyioperaba01]]>A szomorúan semmilyen magyar cím (az eredeti Yuli a művész gyermekkori beceneve, amelyet apjától kapott) kicsit sem készíti fel a nézőt arra az elegánsan, de határozottan kísérletező formanyelvre, amellyel Bollaín tulajdonképpen sikerrel próbálkozik. Mintha a direktor megérezte volna (alighanem meg is érezte), hogy a szegénysorból a legnevesebb színpadokig (például Londonig, ahol ő volt az első fekete bőrű magántáncos) jutott Acosta önéletrajzi könyve, a Nincs út hazafelé önmagában kevés ahhoz, hogy a kétségtelenül inspiráló történet filmként valami pluszt is tudjon adni nézőjének – amellett, hogy tisztességes életrajzi produkciót gond nélkül lehetett írni belőle.
Az ]]>Út a királyi operába]]> merészeli szerepeltetni az igazi Carlos Acostát is. Amellett, hogy kölyökkori és fiatalabbik énjét, ahogy azt kell, színészek formázzák (Edlison Manuel Olbera Núñez és Keyvin Martínez), a 46 esztendős Acosta a mai formájában is jelen van, mégsem lesz a dolog védhetetlenül mesterkélt. Inkább egyfajta hitelesítést ad a látottaknak, még úgy is, hogy közben a néző sokszor kidöccenhet onnan, ahol biztonságban érzi magát. De mintha ez is lenne a célja a filmnek: hogy erőszakosság nélkül kidöccentsen minket onnan, ahol az életben nem, de az ilyesfajta megfilmesített karriertörténetekben már sokszor jártunk. S nem egyszer bizony a tánc nyelvén, olykor lázálmosan, táncfilmesen, máskor dokumentarista stílusban mondja el azt, amit egy hagyományos vonalvezetésű moziban ennél jóval sematikusabbnak éreznénk – és így valóban segít kicsit közelebb kerülni Carlos Acostához.

]]>voxmeter070]]>

115 perc, spanyol-kubai-brit-német

 

A teljes cikk elolvasható itt: ]]>http://www.vox.hu/newvox/?p=16537]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Jobbegyenes (1594) Történelem (12) Mozaik (9) Életmód (1) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Politika (1571) Kultúra (4) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (468) Vetítő (37) Gazdaság (623) Gasztronómia (539) Sport (728) Tv fotel (65) Mondom a magamét (3913) Heti lámpás (213) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Nagyvilág (1414) Mozi világ (440) Tereb (137)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>