Az Orbán-kormány egyik leghangosabb örök kritikusa nyilatkozott a ]]>HVG]]>-nek. A művészettel kapcsolatos kérdéskörökön túl mi sem természetesebb, hogy az interjú során a politikáról is elmondja (ismét és újra és újra) a véleményét Alföldi Róbert, aki valamiért nagyon egyedül érzi magát ezen porondon. „Én unom a legjobban, hogy mindig csak én beszélek. Akik eddig dumáltak, azok közül sokan elmentek vagy abbahagyták, mint Schilling Árpád, Gulyás Márton” – kesergett Alföldi , majd levonta a konklúziót:

„Mi amolyan udvari bolondok lettünk, akik mondják a magukét.”

Nem mi mondtuk – tehetnénk hozzá, ám még sincs kedvünk nevetni. Az interjú folytatásában ugyanis Alföldi olyan hitvallást tesz, ami mellbevágó.

„Olyan társadalmi közegben és helyzetben vagyunk, amikor az értelmiségi embereknek kutya kötelességük erőt mutatni, elmondani a véleményüket, segíteni a tisztán látásban, és nem azzal foglalkozni, hogy minél nagyobb békesség és nyugalom legyen körülöttük.”

Helyben vagyunk. Az önmagát elitnek képzelő balliberális értelmiségi galeri mintha harminc éve azon mesterkedne, nehogy holmi „békesség és nyugalom legyen körülöttük”, és ez a permanens forradalomba, trockizmusba hajló felfogás immár Alföldi Róbert vállalt hitvallása is.

Erre kell számítanunk a jövőben is tőlük.

Teveli Zoltán - ]]>www.magyaridok.hu]]>