A magyar nyelvről magyaroknak 3.

Kies hazánkban szokás időnként kiosztani az utolsó polihisztor címet. Semmi értelme. Nem mintha nem lett volna nagy ember az éppen feldicsért utolsó, de micsoda gazdagság! nyakunkon a következő! Kérem, vegyük tudomásul, hogy messze van még az utolsó magyar polihisztor.

Komoly szerző munkája arról ismerhető fel, hogy állításainak az ellenőrzéséről nyilatkozik, bizalmatlan olvasóját útba igazítja ez irányba is. Szokás a lábjegyzetben hivatkozás mások munkáira, tudományos igényű dolgozatokban lényegében kötelező. Ezzel együtt előfordul, hogy szerző munkájának összefoglalójában jelenti ki, mely állításaiban nem tökéletesen biztos, illetve mely feltételek teljesülése esetén bukik részben vagy egészben saját munkája.

Varga egy más eljárást választott írástörténeti megnyilatkozása bevezetőjében. A matematikában szokásos gyakorlat szerint axiómákat fogalmaz meg. Az axiómák olyan elemi állítások, amelyek a mindenkori szerző vélelme szerint bárki számára elfogadhatóak, az éppen fennforgó gondolatmenet alátámasztására úgy alkalmasak, hogy további bizonyításra nem szorulnak. Ugyanakkor egyáltalán nem szükséges, hogy bármely axiómának abszolút, minden helyzetben érvényes igazsága legyen, sőt a bizonyítási eljárás során könnyen előfordulhat, hogy egyik-másik axióma tévútnak bizonyul. Az ilyet szemrebbenés nélkül kidobjuk.

Az axióma a helyi érték ideális példája.

Nos, az axiómák menti gondolkodás hatalmas előnye, hogy szerző állításai bárki által ellenőrizhetővé válnak. Hogyne, hiszen csak azt kell ellenőriznem, hogy ezek megfelelnek-é az axiómáknak, ill. egyik vagy másik axiómának, azok pedig oly egyszerű kijelentések, hogy semmiféle szakértelmet nem követelnek. Pl. az iskolákban tanított fizikai meg kémiai törvények már nem is axiómák.

Nos, az axiómák értelme egyszerű, megfogalmazásuk viszont nem biztos, hogy mindenki számára világos. Ezért alább végig megyünk Varga Csabának a „Jel, jel, jel, avagy az ábécé 30000 éves története” című dolgozatában használt kilenc elvén. Dőlt betűvel írva olyan megjegyzéseket fűztünk hozzá, melyek jórészt szintén V. Cs.-tól származnak.

(innentől V. Cs. szövege)

AZ ÍRÁSTÖRTÉNET KILENC AXIÓMÁJA

I. AXIÓMA: Mindegyik jelkészlet: találmány.

II. AXIÓMA: Nem lehet kétszer feltalálni ugyanazt a jelkészletet. (Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.)

III. AXIÓMA: Ez nem más, mint egy alapvető és nagyon egyszerű matematikai tétel:

Ha a = b = c igaz,
akkor a = c is igaz.

IV. AXIÓMA: A hiányossá vált betűkészletből nem következtethetők ki a feledésbe merült betűk. (Az írástörténetben sincs visszaút.)

V. AXIÓMA: Ha két ABC-t azonosnak látunk, akkor nem két ABC-t, hanem egyetlenegy ABC-t látunk két példányban leírva.

VI. AXIÓMA: Minden a legegyszerűbb állapotból fejlődik ki.

VII. azaz a Mars-lakó AXIÓMA: A kutatásának eredménytelensége semmit sem igazol. Másként fogalmazva: bizonyíték hiánya semmit sem bizonyít. Általánosan: a jelen idejű megfigyelés eredményét nem vetíthetjük ki a múltra.

VIII. AXIÓMA: Aki ír, számokat is ír.

IX. AXIÓMA: Ha működik egy szabály, akkor létezik. Vagyis ha egy szabály — szigorúbb formában törvény — általánosan érvényesül, akkor nem kételkedhetünk abban, hogy valóságos az a rendszer, amelyben megnyilvánulását tapasztaljuk.

Kommentárjaink:

I. Azt jelenti, hogy egy ábécé nem tud lépésekben kifejlődni. Elemeinek nincs értelmük önmagukban.

II. Ha van egy százezer éves és egy háromezer éves furulyám, akkor nem szükséges azon gondolkodni, hogy a másodikat vajon újra feltalálta-é készítője, vagy kilencvenhétezer éven át apáról fiúra szállt a furulyakészítés tudománya? Lehet ugyan, de semmi értelme, úgysem fog kiderülni. Valamint ha egy mai szabadalmi hivatalban két ember egymás után öt perc eltéréssel jelenti be bármilyen korszakalkotó találmányát, a másodikat mindenképpen eltanácsolják. Az pedig, hogy az időbeli különbség öt perc, vagy ötezer év, nem tesz elvi különbséget is.

III. Ezt nem vagyok hajlandó megmagyarázni

IV. Ami elveszett, elveszett

V. Semmilyen történészi okoskodással nem lehet elválasztani a latin ábécé „X” és a magyar ábécé „X” (ejtsd: eb) betűjét, mivel azok grafikai értelemben azonosak.

VI. Gyönyörű példája az axiómák hasznosságának, hiszen bőven lehetne rajta vitatkozni, de minek? Hiszen mint fent megjelölt műből világosan kiderül, Varga Csaba gondolatmenetét tekintve működik, érvényes és hasznos, tehát igaz.

VII. Szinte teljes, a múltra vonatkozó nézet-rendszerünk a józan ész cáfolata, alapelve a soha ki nem mondott „nincs, tehát nem is lehetett” abszurdum.

VIII. Eddig bevált

IX. Könnyen belátható. E gondolatmenet alkalmazásával rekonstruálható történelmi alkotmányunk is.

Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

Előző cikkA magyar nyelvről magyaroknak 2.

Következő cikkBondzsornó, Leó bácsi!