Vajon miért kellene egy uniós demokráciának egy volt munkásőr ízlésvilágához igazodnia? Milyen alapon szól bele egy volt munkásőr egy szabad társadalom jövőjének alakításába? Miért kell mai fiataloknak egy volt munkásőr kedvében járni?

Honnan veszi a bátorságot?

Nem szégyelli magát, hogy volt munkásőrként egyáltalán kiteszi képét a nyilvánosság elé? Azt hiszi, hogy egy volt munkásőrnek van erkölcsi alapja ahhoz, hogy demokráciát formáljon? Új nemzedékek sorsába szóljon bele?

Nem beporosítása ez a demokráciának?

Kik azok, akik felsorakoznak a volt munkásőr mögé? Nem restellik magukat? Egy volt munkásőr az, aki őket vezeti? Huszonnégy évvel a rendszerváltoztatás kezdete után? Ennyire fejlődésképtelenek?

Azt hiszik, a társadalom ezt nem tudja?

Ők akarnak erkölcsi magaslatról prédikálni? Kioktatni demokratákat? Olyanokat, akik kockázatot vállaltak a munkásőrállam lebontásáért. Nem vörösödnek el a szégyentől? Nincs bennük igény szervezeti öntisztulásra?

Komolyan vehetőnek hiszik magukat?

Nem veszik észre, hogy azzal: egy munkásőrt tolnak maguk előtt, összes megmozdulásuk szánalmassá válik? Nagy, komoly és fontos ügyeket tesznek lesajnálhatóvá? Ennyire nincs szellemi kapacitás a háttérben?

Vagy vállalhatónak hiszik a volt munkásőrt?

Ezzel önmagukról állítanak ki oklevelet. Egy volt munkásőr 2014-ben minden pozícióban vállalhatatlan. A bélyeggyűjtők, a horgászok vagy a zebratenyésztők elnökségében sem lehetne helye.

Sőt: a bélyeggyűjtők, a horgászok, a zebratenyésztők adnak magukra.

Ők nem viselnék el, hogy egy volt munkásőr ossza az észt, diktálja az ízlést, szóljon bele fiatalok sorsába, színezze a jövőt. Egy volt munkásőr a saját múltjával törődjön. Elemezze azt. Nézzen szembe korábbi önmagával.

A jövőformálásból azonban vonja ki magát.

Gondozza kertecskéjét, találkozzon egykori bajtársaival, elevenítsék fel a dicső múltat. Tréfálkozzanak, koccintsanak, élvezzék az életet. Akár vállhoz a vállt vetve. A ma felnövekvő generációt azonban – a családi körön kívül – hagyják békén.

Ne ők akarják megmondani, melyik emlékmű nem vállalható.

Emlékezzen csak vissza a volt munkásőr, milyen emlékművek állításakor állt díszőrséget. Milyen beszédek elhangzásakor tapsolt. Lelkesen. Milyen elvtársak szolgálatára esküdött örök és megbonthatatlan hűséget.

Ezt ő sem felejtette el. De a társadalom sem.

Emlékszünk, kedves munkásőr elvtárs az ön dicső múltjára is. Élnek még azok, akikkel ön melegszívűen jót cselekedett. Mesélik tág körben is az ön figyelmes humanizmusát. Utolérhetetlen önzetlenségét. Felülmúlhatatlan ügyszeretetét.

Ezek az emlékek nem maradnak titokban.

Hanem terjednek, munkásőr elvtárs. Egyre tömegesebbé válnak. És nem csak önről teszik valósághűbbé a képet. Hanem azok arculatát is árnyalják, akik önt jelenleg vállalhatónak vélik. A véleménysugár őrájuk is kivetül.

Frissítse fel ön is emlékezettárát.

És ennek megfelelően lépjen nyilvánosság elé. Szónokoljon. Tiltakozzon. Figyelmeztessen. Dorgáljon. Kifogásoljon. Nehezményezzen. Rosszalljon. Helytelenítsen. Ellenezzen. Protestáljon. Szavaljon. Berzenkedjen.

Morogjon-dohogjon-fortyogjon.